Újabb érdekes témát vetettünk fel a csajokkal, ami az utált, és csalódást okozó könyvekről és szerzőkről szól. Tudjátok, azokról a könyvekről, írókról (vagy akár műfajokról), amiktől egy idő után herótunk van, vagy csak szimplán csalódtunk és nem vagyunk hajlandóak újra a kezünkbe venni ezeket a könyveket, még akkor sem, ha kényszerítenek minket. Nekem is vannak ám ilyen kategóriáim, lássuk őket!

A kötelező olvasmányokon túl is van élet

Muszáj megint a kötelező olvasmányaimmal kezdenem, mert hát akkor értek először azok a behatások, amikor is muszáj volt végigolvasnom egy-egy könyet, még akkor is, ha nem is szerettem az adott írót, vagy stílusát, vagy éppen a történethez nem fűllöt a fogam.

Elég rendes kislányka voltam az ált.isiben meg a szakközépben is, nagyjából minden könyvön átrágtam magam, de bevallom nem igazán voltak jó élményeim mindegyikkel kapcsolatban. Nem szerettem Jókai Mór túlzottan hosszú tájleírásait, nem igazán érdekel a Fekete István féle állatvilág (pedig imádom az állatokat), de a görög költők drámai rímei (Odüsszeia, Antigoné, Iliász) is halálra idegesítettek, és hiába olvastam el pár Shakespeare által írt drámákat, azt hiszem magával a dráma műfajával nem este szerelembe. Azt hiszem már nem is fogok, mert nem vagyok hajlandó ilyen jellegű olvasmányokat olvasni.

Szerencsére az iskolai kötelezők után megismerkedtem a viszonylag olvashatóbb regényekkel és műfajokkal, így rájöttem, hogy lehet olyan olvasmányt is kikölcsönözni a könyvtárból, ami élvezetes. Például az ifjúsági könyvek, a szerelmes regények, vagy éppen a krimik. Persze ezeket inkább a felnőtt koromban fogyasztottam, a 8-18 éves Anett élményeit meghatározták az iskolai (kötelező) választások. Sajnos Gárdonyi Gézát is megutáltam az Egri csillagok után, és a komplett orosz realista irodalmat is. Egyszerűen nem fekszik ez a sok név, és ez a sok családi és történelmi dráma, hiába tartják sokan alapműveknek Gogol, Dosztojevszkij, és Tolsztoj műveit - nekem ez mind kimaradtak és ki is fognak. Bár soha nem mondd, hogy soha, hiszen elég csak belegondolnom, hogy voltak azért kedvenceim, akiknek hátat fordítottam az elmúlt évek alatt.

forrás: https://bound4escape.com/2015/04/01/giving-up/

Szerettem őket, de köszönöm, többet nem olvasom tőlük semmit se

Egy időben elképesztően oda voltam Paulo Coelho műveiért (erről már meséltem nektek itt), de ma már nem tudok a kezembe venni tőle egyetlen könyvet sem. Sajnos a hányinger kerülget olvasás közben, mert a túlzott spirtuális mondataitól a hajam tépem. A huszas éveim elején ittam Coelho szavait, gyűjtögettem az idézeteit, és nagyjából majdnem minden könyvét elolvastam, és valószínű ettől szépen meg is csömörlöttem. Nem bánom, mert az életem részesei voltak egy-két évig a könyvei, de most már akármennyire is jó lehet egy-egy könyve nem vagyok hajlandó elolvasni. Mert nem tud újat adni.

Ugyanígy vagyok Vass Virág könyveivel is. Csodáltam őt egykoron, mert nagyon lekötöttek a könyvei (tudjátok még az Ulpiusos időkből!) és néhány éve beleolvastam az egyik könyvébe és jött a felismerés, hogy újabb író, akiről lemondhatok boldogan, és semmi kár nem fog érni. Olvassák azok a műveit, akiknek tud újat mondani, vagy akiknek ez elég. Fejős Évával is így vagyok, néhány könyvébe beleolvastam, de olyan szinten nem jött át, hogy nem hiszem, hogy valaha is kedvet érzek majd, hogy elolvassom bármelyik művét is. Nincs ezzel baj azt hiszem, amíg van más, amit olvashatok helyettük.

Van néhány félbehagyott könyvem az elmúlt évekből: Rowling Átmeneti üresedése, Donna Tartt Aranypintye, Paula Hawkins A lány a vonatonja, Gillian Flynn Holtodiglanja, amiből az Aranypinty kivételével egyiket sem szeretném újra a kezeim közé venni. Pedig vannak akik istenítik őket, de hát merő unalom volt mindegyikük. Az Aranypinty szép mű, de túlzottan vaskos, és annyira lassan zajlott, hogy ahhoz, hogy újra nekiveselkedjek csak akkor lesz, amikor már nem lesz mit olvassam a polcomról (nagyjából 50 év múlva :D).

Egy időben divatba jött, hogy minden könyvre rávésték a Holtodiglan és A lány a vonaton című könyveket, mint húzónév. Ezekből a műfajokból nem olvastam még annyira sokat, hogy herótom legyen, de ha ezekhez hasonlítják a könyveket, akkor nekem sok jót nem fognak jelenteni. Sőt! Inkább taszító ez a beskatulyázás, mert a fent említett két könyvet nem tudtam elolvasni, és nem is biztos, hogy szeretnék bármi olyat, aminek ezekhez van köze. Kár, hogy sok kiadó él még ezzel, mert nagyon nem kéne.

Amiktől azonnal megszabadultam olvasás után

Ilyen választásaim voltak Lakatos Levente könyvei (Barbibébi, LoveClub, Bomlás), vagy Oravecz Nóra Összekötve és Tejszínhab nélkül című könyvei amik mind-mind kellemetlen élmények voltak. Talán a Bomlás nem annyira, de azt hiszem nagyon sokáig kéne rábeszélni, hogy újra Lakatos Levente könyvet olvassak. Pedig azt mondják a Szigor sorozat tök jó, de még mindig élénken él bennem a Barbibébi okozta sokk... Meg persze E.L.James Szürke sorozata, ami szintén szült egy legendás paprikás posztot!







John Le Carré még olyan szerző nálam, Terry Pratchettel karöltve (jó a közös Pratchett és Gaiman nem volt annyira rossz - de már azt is eladtam), akiktől azonnal megszabadultam olvasás után. Annyira nem jött át a stílusuk, hogy nem volt maradásuk a polcomon, és több könyvükkel nem fogok próbálkozni az biztos.

Oravecz Nóra motivációs könyve nem volt rossz egyébként (Van egy ötletem), szerencsére nem volt benne semmi ezoterikus kamuzás és szerelmi vergődés, hanem végre szakmai dolgokról olvashattam. Ez utóbbi még ott van a polcomon, a többi mű azonnal felkerült valahová eladásra, mert én nem fogom tárolni őket. Lényegében azok a könyvek, amiket tudom, hogy sosem fogom újra elolvasni (és másnak sem szívesen adnám oda olvasásra) azonnal megszabadulok, mert még az is zavar, ha ott figyelnek a polcomon. Inkább okozzon másnak örömöt, ha már nekem nem jött be igazán.

A jó könyvválasztás titka

Persze, ha lenne ehhez valami útmutató, akkor lehet, hogy én is alkalmaznám, de még nem tudom, hogy mi a tuti, de valahogy az utóbbi évekből nem tudok említeni nagyon nagy csalódásokat említeni és félbehagyott könyvem sem volt mostanság. Egy-két kezdő író könyvénél éreztem problémákat, de azok olyanok, hogy nincsenek benne abban a hatalmas hype-ban, amitől elvárható lenne egyfajta minőség, másrészt tényleg kezdők.

Ilyen még nem fordult elő velem, mint Bradley Cooperrel a Napos oldalban :)

Úgy érzem, hogy jól választok, de ebben az is benne van, hogy már sajnálom az időt a béna és engem idegesítő könyvekre. Egy könyv elolvasása (mondjuk ~ 300 oldal) az egy hétvége. Két vonatút (2x cirka 45 perc) és némi gangon vagy kertben ülés, ahol csak én vagyok meg a könyv. Nem venném már el az időt rossz írókkal, rossz történetekkel azoktól a dolgoktól, amikből olyan kevés jut.

Sok olyan könyv áll a polcomon, amit szeretnék még elolvasni, és kicsit tartok tőle, hogy nem fog mind tetszeni. Nem vágom földhöz a rossz olvasmányélményeket, nem tépem ketté a könyvet, fel sem gyújtom, csak egyszerűen megszabadulok tőle, hogy ne foglalja a helyet a többi jó elől. Mert jó könyvekből sok van, és ha az ember jól választ, akkor nem érheti túl nagy csalódás. Ha meg igen, akkor sincs nagy gáz, az élet úgyis megy tovább :) Max lesz egy paprikásabb poszt, vagy éppen egy negatívabb értékelés a blogon. Nálam már rég volt ilyen, úgyhogy kezdem megtalálni a helyes egyensúlyt a jó könyvek és a szórakoztató történetek között.

Ti milyen író könyveitől szabadultatok meg? Kiben csalódtatok egy idő után? Mi az a műfaj, vagy szerző, akitől már nem vennétek a kezetekbe könyvet? 

Csatlakozzatok nyugodtan a témához egy-egy saját poszttal!

A többi témázó posztja: Czenema, Heloise, Nikkincs, Dóri, PuPilla, Bea, Nima
Utóvéd: Kritta , Nita