Anno, amikor a tavalyi év végén összeállítottam a várólistámat nem gondoltam volna, hogy az előző évek fiaskói után idén végre teljesíteni is tudom. És, hogy mi volt a trükk? Egy kicsit mesélek ezekről is, meg az egész élményekről, mert tanulságok is vannak ám!
Először is ugye a Lobo által szervezett várólistacsökkentés (röviden VCS) lényege, hogy 12 könyvet el kell olvasnod egy évben a polcodról, főként azokból válogatva, amik már 1 évnél régebb óta porosdnak ott. Ezek a könyvek nem lehetnek újraolvasások, csak az új könyvélmények számítanak, de ezen belül nincs műfaji és terjedelmi határ. Érdemes a 12-es lista mellé tenni egy alternatív listát is, mert 12 könyv a kötelező, és ha esetleg valamelyik az alaplistáról nem tetszik, akkor le lehet cserélni az alternatív listáról is eggyel, kettővel, esetleg hattal (ahogy én csináltam) vagy éppen tizenkettővel ha úgy tetszik. A lényeg, a két listáról összesen 12 könyvet olvassunk el.

Az előző évek kudarcaiból annyit tanultam azért, hogy évközben már olvastam a VCS listámról egy-egy olvasmányt, de még is így jutott az utolsó hónapokra sok-sok könyv és meg kellett tolni a hajrát.  Az előző években mindig novemberben szembesültem a listával és naná, hogy sosem tudtam már belekezdeni és a többi határidős olvasmányom miatt így esélyem se volt. Idén február végén volt kis szabadidőm úgyhogy gyorsan befaltam A férjem titkol valamit című regényt ami nagyon, de nagyon tetszett.

Liane Moriarty nagyon erős morális kérdéseket boncolgató könyvet írt, aminek olyan csattanója van hogy aztakurva! Azt hiszem ez volt az a könyv, aminek a végét nem felejtem el egy könnyen. (Szeretnék írni róla bővebben, de még csak a piszkozatban áll.).

A háttérban a Duna Visegrádnál

Április 11-én a Költészet napján villámgyorsan kiolvastam Simon Márton Polaroidok kicsi kis verseskötetét, és nagyon tetszett. Írtam róla ebben a posztban egyébként. James Lecense Trevorja májusi olvasmány volt. Nem volt annyira rossz élmény ez a rövidke történet, de többet vártam tőle. Sajnáltam, hogy csak ennyi volt, mert vannak sokkal jobb könyvek a másság vs kamaszok, comingout témában, ez valahogy nem ütött akkorát. (Az előző linkelt blogban erről is nyilatkoztam bővebben).

Persze ahogy aztán annak rendje módja szerint elkövettem azért azt a hibát, hogy mindenféle más könyvbe feledkeztem bele, és bár május végén elkezdtem a Szlovákul szeretni című könyvet, amit pár nap alatt 3/4-éig ki is olvastam a kánikulában, ahol még lábam is leégett a teraszon fura módon, de aztán a könyvet végül csak nyár végén fejeztem be, mert közben nem foglalkoztam a VCS-vel.

Pedig Durica Katarina könyve nagyon hangulatos volt, és nem a könyvvel volt a baj, csak az én fókuszommal, amit elvittek a recik, a blogturnék és a mindenféle újabb megjelenések, meg a nyár, meg az élet, és a programok. A Szlovákul szeretni-ről nem írtam, de tervezem. Legyen elég annyi, hogy nagyon hangulatos könyv a 90-es évek magyar-szlovák településeiről, a vidéki emberekről, és Afrikáról, ahová főhősünk jut el a munkája révén. Ajánlom, mert jó élmény volt nyáron olvasni!

Igen a lábam pontosan addig barnult ahol a nadrág tart... Ráadásul nyilván ferdén hajtottam fel, úgyhogy eléggé furán néztem ki utána. Egész nyáron hiába napoztam nem tudtam elfedni ezt a fiaskót.

Júliusban egy céges utazásra elvittem magammal A szmirnai boszorkányok című könyvet, amiből a 4 repülőút miatt elég jól haladtam, de aztán ezt is félretettem kb a felénél. (A nyár a félig olvasott könyvek szezonja volt úgy látszik.)

Tök jó az Insta sztori archív és a #mutimitolvasol csoport, ahol dokumentálom az olvasmányaimat képpel is.

Október elején eszméltem fel, hogy jézusom, még nem tartok csak négy könyvnél és még kell legalább 8 a sikerességhez, úgyhogy bele kell húzzak. Gyorsan rávetettem magam a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságra, mert szerettem volna, ha valami megmelengeti a szívemet, és az év egyik legjobb olvasmánya lett ezt a levélregény. (Majd írok róla bővebben, ha egyszer utolérem magam posztügyileg). Ez meg is adta a löketet, hogy folytassam a sort a többi olvasmánnyal!

Az egyik kedvenc VCS-s könyvem, és az egyik kedvenc őszi képem

Mivel még mindig volt hátra 7 könyv gyorsan kezdtem a rövidebbekkel és 4 nap alatt gyorsan ki is olvastam három könyvet. Molnár T. Eszter Stand up! című könyve szerintem egy jó kis magyar ifjúsági regény volt, ami egy nem éppen átlagos család nem éppen átlagos mindennapjairól szól. Tetszett a könyv fanyar humora, volt benne elgondolkodtató rész, meg persze nagyon magyaros dolgok, és érdekel, hogy mi várható a következő részben!

Szerettem ezt a magyar ifjúsági regényt! 👍

Phillip Pullman Roger titka egy nagyon fura regény volt, amit nem mondanék tipikus gyerekkönyvnek, hiába volt néhol illusztrált. Maga a sztori nekem is csak a végén esett le, viszont akkor azért eléggé sokáig járt a fejemben, mert nem éppen mindennapi befejezést kapott. Meg úgy egyáltalán, aki olvasta az tudja, hogy miről besézlek. Egyáltalán nem egy vidám történet, kifejezetten szomorkás hangulatú Roger élete, ahogy próbál beilleszkedni a számára csöppet sem egyszerű világba... Nem akarok spoilerezni, mindenképpen érdemes elolvasni, mert kellően morbid, és kellően különleges olvasmány lehet annak, aki fogékony rá. Amúgy meg gyorsan olvasható, ezért kerül a listára.

Akárcsak egy másik Simon Márton verseskötet. A dalok a magasföldszintről is rövid verses olvasmány, úgyhogy nagyjából fél óra alatt átrágtam magam rajta és jól jött, hogy így már csak egy hosszú könyv maradt decemberre, és persze a boszorkányos könyv befejezésre. A kiéhezetteket választottam utolsó olvasmánynak, mert úgy gondoltam, hogy egy zombis könyv csak leköt és nem is tévedtem akkorát.




Nagyon tetszett a könyv, tervezem, hogy írok majd róla külön is posztot, mert közben megnéztem a filmet is és Melanie sztorija megérdemel egy külön bejegyzést is. Ütős volt nagyon!

A zombis könyv mellett befejeztem gyorsan Az 500 dolog, ami boldoggá tesz képregényt is, és pont egy rosszabb napomon kezdtem bele, így mire a végére értem legalább a kedvem jó lett. Nagyon szeretem ezeket a kedves képregényeket, úgyhogy felvidító jelleggel bárkinek ajánlom, jó a polcon tartani és ha egy kicsit kibillensz és mindennel tele van a hócipőd, akkor meg lehet látni utána a boldog apróságokat is az életben.

Egyébként Pupillával nagy hajrát toltunk az utolsó egy hónapban és egymást motiváltuk, hogy haladjunk a VCS listánkkal. Ez is jó tipp, ha valaki elakadna, hogy legyen mellette egy másik blogger/könyvmoly, aki motiválja. Köszi Pupi! 

Kordos Szabolcs Airport Hungary című könyvét nem találtam a polcomon, és csak Mikuláskor akadtam csak rá hosszas keresés után. Tervem volt, hogy ezt olvasom el utolsó előttiként a rövidek közül, és nem reméltem, hogy sokáig rágódok rajta. Így is lett, gyorsan olvaható könnyed kis könyv, sok sztorival, amit pilóták, stewiek, légi és földi kiszolgálással foglalkozó emberek meséltek el a magyarok (és más külföldiek) utazási szokásaikról. Jó kis bemutatása volt ez a légi szakmának! Tetszettek a bennfenktes infók, amik közül volt ami nem volt új, de azért volt sok-sok érdekesség. És mivel így már csak egyetlen egy könyv maradt nem akartam belekezdeni új olvasmányba, így előszedtem újra Maria Merimaidi boszis könyvét, ha már félig megvoltam anno vele.

A karácsonyi családlátogatásra vonatozás, és a vidéki házikó kazánházban ülős estéje tökéletes volt arra, hogy végigrágjam magam Katina és édesanyja történetén, akik Szmirnában éltek az 1800-as évek végén és értettek a boszorkánysághoz. Sok gyakorlati dolog hangzik el a könyvben, és érdekes élettörténet lehet, de bevallom végtelenül unalmas volt. Katina élete során több férjet elfogyasztott, többet megcsalt, össze-vissza szaladgáltak és annyi név volt a könyvben, hogy a végére azt sem tudtam, hogy ki kicsoda és kinek, mert a görög/török/perzsa/iráni nevek annyira hosszúak és kimondhatatlanok voltak, hogy ihajjj...

Nehéz olvasmány volt, és hiába figyeltem oda, így néhány órával a könyv becsukása után sem tudtam felidézni, hogy mit is olvastam. Két nő és családjainak története A szmirnai boszorkányok, de a boszorkányokról csak annyi szó esik, hogy Katina és anyja Attarttól megtanulja a boszorkánymesterséget, de csak arra használják, hogy Katinának rendes és gazdag férjet fogjanak. Vagy hogy a hülye szomszédaikat szemmel verjét... Esetleg csődbe vigyék a konkurenciát. Kár a sztoriért, mert hangulatosak voltak a leírások a környékről, a házakról, a ruhákról, a török/arab/perzsa/görög és korabeli francia/angol turisták szokásairól és persze magáról Szmirnáról is. Arra kedvet csinált, hogy szívesen odautaznék, de idegesítettek a főszereplők, úgyhogy alig vártam, hogy a végére érjek és soha többet ne lássam a könyvet.

Szóval ez volt az idei VCS-s évem nem éppen rövid meséje. Az utolsó könyv nem volt annyira felszabadító élmény, de hajtott a tudat, hogy ezzel megcsinálom, szóval ez jó motiváció volt :)

Jövőre igyekszem még jobban összerakni a listát, és nem választani a listára több száz oldalas könyveket, mert azokat időhiány miatt azonnal dobtam, pedig sok krimit rá tettem, ahogy az fent látható volt. 2019-ben szeretnék időben (!!!! de tényleg !!!!) belekezdeni a VCS-be, hogy ne utolsó pillanatra kapjak észhez, hogy még 8 könyv van, és szeretném tartani az 1 hónap 1 könyv elolvasása arányt. Igyekszem újabb könyveket választani a listára, nem újra és újra ugyanazokat rápakolni. Mondjuk van még mit elolvasni a polcomról, úgyhogy azt hiszem, hogy ez menni fog. Beszámolok majd a 2019-es kihívásról is hamarosan, addig is ha szeretnétek ti is VCS-t készíteni 2019-re akkor Lobo posztjában mindent megtaláltok ITT!

forrás: http://yolandashoshana.tumblr.com/post/97265063501/awesome-sauce

Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!