Újabb témázásba vágtunk bele, ami ezúttal a kimaradt alapművekről és a divatkönyvek hullámának meglovagolásáról vagy éppen elutasításáról szól. Szerintetek én melyik témában jeleskedek inkább? A poszt végére ez is kiderül, ígérem!

Alapművek = alapműveltség ?

Sok magasröptű beszélgetésbe kerültem már bele életem során, ahol a társaság tagjai azt vesézték ki, hogy mik is azok az alapművek, amiket minden irodalmat szerető embernek életében egyszer el kell olvasnia. Bevallom nem szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert amikor ilyenekre terődik a szó, akkor lapulok mint szar a fűben, mert az én életemből bizony azért kimaradt (még) néhány olvasmány. Szerencsére nem tartom azért magamat rosszabb embernek másnál, mert szerintem az alapműveltség nem abban mérhető, hogy ki olvasta ezt vagy azt a regényt.

Az olvasottság fontos dolog, és ha valakit az elégít ki, hogy romantikus könyveket, vagy young adult olvasmányokat vesz a kezébe, akkor azzal sincs baj. Szerintem mindenkinek vannak / voltak különböző időszakai az életében, amikor egyféle olvasmányokat olvasott, vagy rákoncentrált egy-egy szerzőre, műfajra, íróra. Mindenki változik, így közben változik a könyves ízésünk is (legalábbis az enyém biztosan), és úgy gondolom, hogy korai kijelenteni, hogy aki nem olvasott el egy-egy könyvet, akkor nem tartozik a műveltek sorába. Mert még bármikor elolvashatja, és egyáltalán nem baj, ha valaki tizenévesen nem olvas orosz irodalmat, vagy hogy felnőttként falja a gyerekirodalmat. Miért lenne az kőbe vésve, hogy mindenkinek el kell olvasnia az irodalmi Nobel-díjasok listájáról bárkit is? Nah ugye!

Sokszor láttam már olyan cikkeket az interneten (a legutóbb a Szabad Európai Társaság 100-as listáját), amiben ezeket a listákat nyomatják, mert egyesek szerint szüksége van minden generációnak egy listára, amin összegyűjtik azokat a műveket, amik a közös gondolkozásra sarkallják az embert. Nos az ilyen listákat nézegetve mindig egy kicsit elszomorodom, mert sok könyvet nem olvastam még el ezekről. Pedig azt hittem jól állok, mert szakközépben minden kötelező irodalmat, és ajánlott irodalmat elolvastam, de nyilván sok minden kimaradt, és ezeket valahogy azóta sem pótoltam. Hogy miért nem? Egyszerűen annyi mennyiségű új olvasmány jelenik meg, hogy azokkal foglalkozom. Ez nem azért van, mert ciki lenne a Bovarynéről blogolni, vagy a Közönyről, de egyszerűen nincs időm arra, hogy elmerüljek a klasszikusnak számító könyvekben, amik az elmúlt 200 évben jelentek meg. Nekem jobban csúszik egy kortárs regény, mint egy olyan irodalmi alkotás, amire összepontosítani kell, mert a nyelvezete régimódi, ami lassan indul be, ami nem annyira olvasmányos, vagy ami éppen egy színpadi mű, dráma, esetleg verses formában íródott. Nem lustaság ez, egyszerűen a mai világban szerintem az emberek nagy része sokkal jobban igényli az olyan könyveket, amik effektív kikapcsolják az agyat, és nem megdolgoztatják azt.

Nálam ők mind kimaradtak... 

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki nem olvasta a Háború és békét, Az öreg halász és a tengert, vagy A gyűrűk urát, sőt szerintem az Ulysses és a Svejk is sokaknak kimaradt. Pedig ezek "állítólag" alapművek, de engem egyáltalán nem vonzanak. Legalább 3x kezdtem bele Az öreg halász és a tengerbe, mert itt áll a polcon, de egyszerűen annyira unalmasnak tartom, hogy nem tudtam sosem túljutni 30 oldalnál tovább. Mert belealudtam. Mert nem izgalmas. Mert hiába alapmű, nekem nem ad semmit sem az életemhez. Előre is elnézést a Hemingway rajongóktól, semmi bajom az íróval, de nekem nagyon nem jön be a stílusa. Pedig hallgattam anno a főiskolán egy kurzust Hemingway irodalmáról, sőt házidogát is írtam róla, mindezt úgy, hogy egy művét sem olvastam, csak a stílusához kerültem közelebb...

Talán az orosz irodalom áll tőlem a legtávolabb, a Bűn és bűnhődés is egy félretett könyv nálam, A holt lelkekbe bele se kezdtem, A háború és békét pedig filmben sem tudtam végignézni. Igen, néha megpróbálkoztam azzal egy időben, hogy az alapműveket megnézem inkább filmen, ha már könyvben kifogtak rajtam, de az Anyegin, a Vörös és fekete, Három nővér, Nóra, Kurázsi mama, Moby Dick, A nyomorultak még filmben vagy színapdi változatban sem igazán kötött le igazán.

Mit lehet ez ellen tenni? 

Semmit. És nem is szándékozom direkt tenni az ellen, hogy kipipálgassam bárki listáját (elég népszerű még az 1000 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz - van ez filmes változatban is!), mert egyszerűen időpocsékolásnak tartom. Az alapműveltség nem azon múlik, hogy ki olvasta el ezeket a könyveket, hanem az, hogy mennyit élt meg a világból és mennyit látott/hallott vagy éppen olvasott belőle. És utóbbi nem csak azt jelenti, hogy azokat mindenféle listákba szedett könyvekből szedjük fel, hanem figyelünk a világra, és összemazsolázzuk a sok-sok könyv, film, kiállítás, utazás, zenei, színpadi élmény és szimpla beszélgetésekből és emberi kapcsolatainkból a dolgokat. Én kifejezetten műveltnek tartom magam (beképzeltnek nem), de képben vagyok a dolgokkal, és el tudok beszélgetni a napoleoni háborúkról is akár, ha előtúrom az agyamból a dolgokat, és ehhez nincs szükségem A háború és béke orosz nemesi családfájához, amitől csak tikkelni kezdett a szemem, akármikor is olvastam.

fotó: unsplash.com

A #divatkönyvek bűvöletében

Ha már az alapművekről írtam, akkor nem lehet elmenni a divatkönyvek címke mellett sem. Utóbbiakhoz nincsen lista, de mindenki tudja, hogy mik számítanak divatkönyveknek. Azok, amik folyamatosan ott vannak különböző társaságok beszédtémáiban, amik botrányosnak, hírhedtnek, és híresnek számítanak egy-egy rétegnek. Amikből filmet forgatnak, amikből sorozatot készítenek, és amiket óriásplakátokon látunk. Amik úgymond divatosak, mert menő olvasni őket, vagy éppen menő fikázni. Igen-igen. A divatkönyvek mellé társul szerintem az is, hogy amik menőnek számítanak, azokra jól rá lehet húzni a vizes lepődőt, hiszen amit a tömeg olvas az csakis szar lehet. Mert hát mind birkák vagyunk, hogy bedőlünk a trendeknek, és a marketinggépezet manipulációinak. Mert E.L.James mamipornója (A szürke ötven árnyalata) is csak azért lett divatkönyv, mert mindenki azt olvasta, és mivel mindenki olvasta, mindenki beszélt róla, így több millió példányban eladták. Akárcsak a Twilight, a Harry Potter, a Narnia krónikái, a Da Vinci kód, az Éhezők viadala, Trónok harca könyveit.

Divatkönyvet olvasni és nem olvasni egytalán nem cikibb, mint alapművet olvasni / nem olvasni. Viszont én bevallom sokkal több divatkönyvet olvastam el, mint alapművet, talán az életkoromból és abból adódóan, hogy szeretek haladni a trendekkel. Igen, én vagyok az, aki elsőként regisztrál egy internetes oldalra, mielőtt az elkezdne felfutni, de azelőtt rajongok zenekarokért, mielőtt teltházak előtt csápolnának. Nincs ebben semmi tudatos, el tudom kapni az első hullámot, és úszok vele, majd amikor már nem szórakoztat, akkor keresek egy másik hullámot. Olvasmányokban, zenében, filmekben, trendekben.

Emlékszem amikor éppencsak kezdett befutni a Twilight, akkor én bizony nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi az, amit elképesztően szeret és fikáz mindenki, így én is nekikezdtem és egyáltalán nem bántam meg. Így voltam Dan Brown műveivel, a Szent Johanna Gimivel, vagy éppen a Csillagainkban a hibával.

Viszont nem mindig ugrok rá az újdonságokra, mert egyszerűen annyira sok könyvem van otthon, amiket csak tologatok, hogy a trendinek számító olvasmányok néha nálam évekkel később ütnek be. Vagy éppen mégsem. Mert hiába divatkönyv, attól még nem bizos, hogy jó élmény lesz. Lakatos Levente Barbibébijébe bele is buktam, és Oravecz Nóra könyve sem jött be, de Coelhot is gyorsan parkolópályára tettem.

Viszont ahhoz, hogy beszélgessek (és mivel újságíró vagyok írhassak is) ezekről az olvasmányokról és képben legyek a trendekkel, ahhoz muszáj haladnom velük (vagy legalább képbe kerülni), és ezért is olvasom ilyen jellegű könyveket. Erősen szelektálok ezekből is, mert nincsen végtelen mennyiségű időm, és inkább olvasom egy kevésbé felhype-olt könyvet, mintsem elbasszak elszúrjak az életemből 15 órát egy könyvre, ami a végén úgyis katasztrófa lesz.

Egyébként szerintem mostanság sokkal több divatkönyv van, mert a film és a tévéipar előszeretettel nyúl olyan témákba, amik könyvben már megjelentek, és sikeresek voltak. Legalább külföldön. A legtöbb sorozat, és mozifilm könyv alakban már megjelent én pedig hajlamos vagyok arra, hogy addig nem nézem meg az adott sorozatot/filmet, amíg nem olvastam előbb el könyvben. Az utóbbi években így olvastam el A boszorkányok elveszett könyvét, a Mielőtt megismerteleket, Ha maradnékot, A tetovált lányt, Minden mindent, Nap nap utánt, Hill House szellemét és szerintem még órákig sorolhatnám.

Ahogy változik a világ, úgy változnak a trendek is. Tavaly nagyot mentek az életmódkönyvek, Lagom, Hygge, Fika, Ikigai, Lykke és társai. (Írtam is erről egyébként ITT egy cikket). Idén a slow living, zerowaste, vegán/vega vonal erősödik, ahogy egyre fontosabb lesz a környezetre való odafigyelés, és a testünkkel foglalkozás. Az önfejlesztő könyvek szerintem sosem voltak népszerűbbek mint most, akárcsak a young adult könyvek, amikből lassan Dunát lehet rekeszteni, de ahogy a trendek mennek, úgy szolgálják ki ezeket az írók, és úgy igazodnak ehhez az olvasó emberek is.

Egy szónak is száz a vége: én vállalom, hogy az olvasmányaim 90%-át a manapság divatosnak tartott könyvek teszik ki, de nem bánom. Szeretnék egyébként változtatni a fenti százalékon, ezért tavaly már beiktattam olyan regényeket, amik klasszikusnak számítanak, vagy kevesen olvasták még rajtam kívül, de még mindig elenyésző ezeknek a számuk. És hogy bánom-e ezt az arányt? Egyáltalán nem!

Szeretek divatkönyveket olvasni, de egyáltalán nem vetem meg az alapműveket sem. Sokkal próbálkoztam már régebben, és fogok is még, de felesleges csak azért végigszenvedni magam egy-egy könyvön, mert azt alapkönyvnek tartják egy lista alapján. Szeretek a saját, vagy mások ajánlásai szerint választani, és ha ezekben nem szerepel az Átváltozások, és a Robinson Crusoe akkor az is elárul szerintem valamit.

Ti milyen alapműveket nem olvastatok? Hogy álltok a divatkönyvekkel? Ciki ilyeneket olvasni? Vagy egyáltalán nem? Kommenteljetek bátran!