A Boook kiadó jóvoltából igazi népmesei kalandra indultak bloggereink. Tóth Gyula Gábor csodás és baljós illusztrációkkal tarkított történetében minden van, ami egy meséhez szükséges: szerelmespár, átok, boszorkány, próba, sárkány, tündér és rengeteg titok! Ha kíváncsi lettél erre a felnőtteknek íródott mesére, tartsatok velünk, és a blogturné végén nyerhettek is egy példányt a könyvből!

	Tóth Gyula Gábor - Az elveszett boszorkány Kiadó BOOOK Kiadó, 2016 Oldalszám 232 Illusztrátor Orbán János Sorozat Önálló kötet

Fülszöveg Az ​elveszett boszorkány történetére kíváncsi az olvasó? Ha a juhászokat kérdezzük, csak a szemükre húzzák a kalapjukat és morognak a bajszuk alatt vagy nagyokat köpnek kelet felé, nehogy valamilyen varázslat megrontsa a jószágot. A mosolygós pap arca elkomorul, a bika akkorát prüszköl, hogy köd támad és az összes gulyás elszelel. A kovács szitkozódik, a komédiás a markát tartja, de meggondolja magát és inkább ő is csendben marad. Az asszonyok persze beszédesebbek: mekkora tragédia, óbégat az egyik. Dehogyis: kész komédia, veti ellen a másik. A fiatalabb lányok mindent tudóan összenéznek: micsoda szerelem, sóhajtják csendben és a kút felé kémlelnek, ahol az előbb még egy gulyáslegény csillapította a szomját. A legfiatalabbak szavát alig érteni: kaland, csata, a hős Pista (a hős Erzsi, mondják a lányok), az átokkal kezdődött minden, meg a tűz, meg a víz, meg a sok varázslat. A tanító csitítja őket, majd ennyit mond: fogalmam sincs. Ez a könyv az elveszett boszorkány igaz története. Aki nem hiszi, járjon utána.

Felnőttként sem ciki mesét olvasni, sőt! 

Bevallom régen az egyik kedvenc mesém Petőfi Sándor János vitéze volt. Igaz az egy teljesen más, verses műfajban íródott, mint Az elveszett boszorkány, de imádtam Kukorica Jancsi kalandjait. Anyukámtól állandóan azt kértem, hogy ezt olvassa esténként (bocsi, anyu, tuti, hogy untad már a végére!), de én sehogy sem tudtam megunni. Imádtam a boszorkányos részeket, egyszerre volt félelmetes, és végtelenül izgalmas, ahogy a boszik repkedtek, miközben Jancsi borsot tört az orruk alá. Persze lekötöttek a messzi földön lévő harcok, és az is, hogy János vitéz egy óriás segítségével kelt át a tündérek birodalmába, miután megküzdött egy igazi szörnnyel is!

Azt hiszem kijelenthetem, hogy gyerekként extra dózisban szívtam magamba a magyar népmeséket, és ezzel semmi gond nincs. Nem mondom, hogy némelyik mese, amit olvastam (akár Benedek Elektől, akár a Magyar Népmesék tévés sorozatból) nem volt félelmetes, de 6-8-10 évesen szerintem elviselhetőek voltak ezek és volt valami bájuk. Egyszóval magyar meséken felnőni csodás volt, és ezt az érzést hozta vissza Tóth Gyula Gábor története Az elveszett boszorkány is felnőttként olvasva.

Egy nagyon masszív, kemény borítós, nagy alakú könyv Az elveszett boszorkány, és csodás illusztrációkat tartalmaz Orbán Jánostól, úgyhogy kifejezetten öröm volt forgatni. Rengeteg mesés fordulat van a könyvben, ami tényleg jellemző a mesék világára, így semmilyen szó sem értheti a műfaji megjelölést, hogy "mese felnőtteknek" mert ezeknek teljesen eleget tett a könyv, ám volt valami hiányérzetem.

Volt a könyvben valami, ami miatt néha megakadtam olvasás közben, és kizökkentem. Nem tudom, hogy miért, talán a mese azon része volt az, ahol egy mesélő meséli el a gyerekeknek a boszorkány történetét, és nem fejezi be a történetet, így pedig az egész furán lezáratlan marad... Persze az utószóban megkapjuk a  "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" részt, és szóba kerül az összes szereplő, és hogy mit is csinálnak, de nem volt elmagyarázva minden, és nekem még annyi kérdésem lett volna.




Volt sok-sok fura fordulat a könyvben, amik bár emlékezetessé tették az egészet, mint Jula és Pista harca, a Sárkánytojás legendája, a tejcsepp, vagy éppen a puli és fecske alakban egymástól elválasztott szerelmespár sztorija, az égig érő csalán szál, és ha úgy vesszük Nyolcfalva is az volt a maga beszélő nevével. Megannyi mesés elem, ami egyenként tök jól viszonyult volna, ha megfelelő sorrendben, és sokkal hagyományosabb módon kerültek volna egymás mellé. Néha bevallom annyira csavarosan volt minden elmesélve és leírva, hogy már azt sem tudtam, hogy ki kinek a kije és miért is történik valami. Pedig esküszöm próbáltam odafigyelni, de ez nem volt egyszerű, mert közben mintha egy másik történet is játszódott volna a lapok között, aminek lövésem sem volt, hogy mi köze volt az egészhez.

Nehéz spoilerek nélkül mesélni a történetről, és nem is szeretnék, de volt valami olyan a könyvben, ami megakadályozott abban, hogy gördülékenyen, és gyorsan haladjak vele. Nem sodort el az élmény, hogy egy olyan mesét olvasom, ami kerek egésszé ért össze a végén, mert bizony volt hiányérzetem a könyv befejezése után.

Értékelés: 5/3

Csodás illusztrációk tarkítják a könyvet (ezekből simán lehetett volna akár több is), de a történettel voltak fenntartásaim. Kétségkívül, hogy sok mesés elem volt a könyvben, de néha annyira gyorsan és megmagyarázhatatlanul és néha értelmetlenül történt minden, hogy nem tudtam követni. Pedig a mesék lényege számomra az, hogy egyszerűek legyenek. Ez például a karakterekben nagyon jól meg is látszott. Ott volt Pista, és Erzsi, a két szerelmespár, akik végtelenül egyszerű lelkek voltak. Jula a boszorkány már összetettebb karakter volt, de Miklóspap, Ziza, meg Frivaldi úr és a felesége ennél kicsit bonyolultabb ki kinek a kije viszonyt alkotott, és néha meglepően furán viselkedtek. Főleg Jula.
Nem értettem néhány szereplő motivációját, és tettét, így sokszor csak vonogattam a szemöldökömet, hogy most akkor mi is van, és mi miért is történik? Vagy történt a múltban?

Biztos vagyok benne, hogy ez a könyv olyan, hogy mindenki másik szereplővel szimpatizál majd olvasás közben, illetve más szereplőt tart majd a mese igazi hősének, és ez talán így is van jól. Én valahogy a nagy összevisszaságban nem tudtam kedvenc karaktert választani és nem tudtam teljes mértékben rá koncentrálni. A címben szereplő boszorkányról ellenben jó volt olvasni, nagyon tetszettek a róla szóló részek, a varázslat is, és persze a különleges átok is, ami elválasztotta a szerelmeseket, de valahogy a címben beharangozott elveszett boszorkányt én nem leltem meg. Érdekesek voltak a próbatételek is, lehetett drukkolni, mind Erzsinek, mind Pistának, de hiába teljesítették ezeket a dolgokat, mindig jött valami más, ami megkavarta a dolgokat, és véget nem érővé tette az egész történetet.

Egy kicsit hiányoltam még azt, hogy sosem tudtam bemérni, hogy mikor is játszódik a történet. Az 1900-as évek elején, vagy 1990-ben játszódik? Voltak jelek mind a régmúltra is, de voltak a történetben modern dolgok is, amik összekevertek, és a történet végére már nem is próbáltam kibogozni a dolgokat. Persze miért is akarok én évszámot tudni? Ez egy szimpla mese, amiben ott voltak a megszokott mesés elemek, csomó boszorkányos dolog, és persze egy különleges történet sok érdekes és beszédes szereplője. Kell ennél több végülis? Van akinek nem!

A műfaj rajongóinak tökéletes ajándék lehet Tóth Gyula Gábor története, mert kellőképpen mesés és mozgalmas, amit Orbán János illusztrációi még varázslatosabbá tesznek. Néhány rajz kifejezetten borús és ijesztő, de illik is a történet alakulásához. Bónusz, hogy elképesztően szépen kidolgozottak az illusztrációk, úgyhogy érdemes rajtuk elmerengeni olvasás közben, akárcsak a borítón, ami egyszerűen tökéletes!

Ha szeretitek a népmeséket, akkor olvassatok illetve nézzetek bele Az elveszett boszorkányba, mert ha elvarázsol titeket, akkor csodás élmény kaptok tőle a végén!

Nyereményjáték

Történetünk tele van érdekes és furcsa keresztnévvel, helységnévvel és hasonlókkal, ezért úgy döntöttünk, hogy mindegyik állomáson egy-egy fura szót rejtünk el. A ti dolgotok az lesz, hogy megtaláljátok a kiemelt betűket a bejegyzéseinkben, azokat összeolvasva EGY értelmes szót kaptok, amit írjatok be a rafflecopter megfelelő helyére.

a Rafflecopter giveaway


A turnén résztevő blogok:

02/16 - Zakkant olvas
02/18 - Könyv és más
02/20 - Hagyjatok! Olvasok!