A Könyvmolyképző egy újabb élettel, humorral és gyengédséggel teli Marie-Aude Murail regényt hozott el nekünk, amiről a Blogturné Klub tagjai mesélnek, sőt, extra állomásokat is találsz. A turné végén pedig három példányt sorsolunk a könyvből. Tarts velünk!

	Marie-Aude Murail - A ​lélekdoki Kiadó Könyvmolyképző Kiadó, 2019 Oldalszám 288 Fordító Burján Monika Sorozat A Megváltó 1. évad

Fülszöveg Jó ​reklám-e egy pszichológusnak, ha úgy hívják, „Megváltó”? Sauveur Saint-Yves klinikai szakpszichológust mintha már a neve is erre a hivatásra predesztinálná, hiszen azt jelenti, „megváltó”. Magánrendelőjében egymásnak adják az emberek a kilincset, jóllehet, aki először jön, bizony meghökken, amikor a 190 cm magas, csupa izom, sokkal inkább NBA kosarasnak, mint a pszichológia doktorának tűnő fekete férfi ajtót nyit nekik. A sok depressziós, fóbiás, anorexiás, álmatlanságban vagy másban szenvedő, szóval megváltásra váró páciens között azonban Sauveurnek nemigen jut ideje a saját életére, sokszor még a nyolcéves kisfiára sem, akit egyedül nevel. A gyakran magányos Lazare ezért délutánonként a rendelő ajtaja mögött kucorogva hallgatózik, és izgalmas szappanoperaként kíséri figyelemmel a páciensek életének alakulását: az önvagdosó Margaux-ét, az iskolafóbiás Elláét, a kilencévesen is még bepisilő Cyrille-ét, a hiperaktív Blandine-ét és a többiekét, akiken az apja segíteni igyekszik. De még ennek az oly népszerű „megváltónak” is vannak ellenségei? Ki ólálkodik a házuk körül, ki küldözget fenyegető, névtelen leveleket? És miért nem beszél soha Sauveur a fiának az autóbalesetben meghalt édesanyjáról? Egy újabb igazi MAM-regény, tele élettel, humorral, gyengédséggel – és hörcsöggel.

A kortárs francia novellák királynője

Nagyon szerettem Marie-Aude Murail (röviden MAM) regényeit. A Tartós hullám és az Oh, Boy! mind mind olyan témákat dolgoznak fel, amik nagyon fontosak. MAM előző könyvei főként az LMBTQ témáját járták körbe, de A lélekdoki ennél egy kicsit mélyebbre, és messzebbre nyúlik. Az írónő könyveinek központi témája mindig egy-egy fiatal és egy-egy olyan helyzet, ami sosem egyszerű. MAM nagyon jól közelíti meg a gyerekek és a kamaszok lelki világát, a családi helyzeteket, sokat tanít az elfogadásról, a szeretetről és úgy általánosságban az olyan fontos dolgokról, mint a barátság, szülő-gyerek kapcsolat, önelfogadás, betegségek, coming out, vagy éppen a továbbtanulás, pályaválasztás. Nagyon sokrétű témák ezek, de az írónő képes olyan érzékenyen érinteni ezeket, hogy arról jó olvasni. Ezért is szeretem a regényeit, mert bár mindig egy van egy fősodrása a történeteknek, annyira sok féle emberttípust ismerhetünk meg a novelláiban, hogy jó belemerülni a Franciaországban játszódó történetekben. Mert igazából játszódhatnának ezek máshol is, a lényeg úgyis a szereplőkön van, azokkal pedig itt sem volt baj. Sőt!

A könyv főszereplője egy Martinique szigetéről származó francia pszichológus, Sauveur Saint-Yves, aki rengeteg különböző beteget kezel. A férfi kisfiával él a franciaországi, Orleansban, ahol a családi házukban fogadja a magánrendelője pácienseit. Sauveur Saint-Yvesnak van egy kisifa, Lazare, aki 11 éves és pont olyan, mint egy átlagos kisfiú. Szeret a barátjával Paullal játszani, néha kifejezetten unja tanárnője óráit, de ugyanúgy él, mint a többi francia kisfiú, csak ő más színű, mint az osztálytársai nagyrésze. Ő egy fekete apuka és egy fehér anyuka kisfia. Sajnos a kisifú édesanyja korán meghalt egy autóbalesetben, így Lazare-nek nincs anyai mintája, csak egy édesapja, aki viszont akármennyi is próbál figyelni a fiára, nincs mindig ott, hiszen a betegei sokszor lefoglalják. Pedig Sauveur nagyon próbálkozik, nagyon jó apukája Lazare-nek és ezt sokszor be is bizonyítja. Szerettem az apa és fia párbeszédeket, mert nagyon különegesek voltak, egyszerre viccesek, és egyszerre komolyak is.

Egy pszichiáter mindennapjai 

Lazare egyébként egy kíváncsi kissrác, aki sokkal okosabb a kortársainál. A fiúcska rájön, hogy hogyan tudja kihallgatni apukája pácienseit, akik elmondják Sauveur Saint-Yvesnek a félelmeiket, kérdéseiket, és úgy általánosságban az életüket, amikben bőven van probléma és szorongás, és persze megoldandó dolog, amire a pszichiátertől várják a megoldást. A történetben Sauveur pácienseit ismerhetjük meg, akik között mindenféle ember megfordul. Főként fiatalok, az önvagdosó Margaux, az iskolafóbiás Ella, a kilencévesen is még bepisilő Cyrille, a hiperaktív Blandinet, aki egy különleges mozaikcsalád tagja. Lazare hétről-hétre nyomon követi édesapja páciensei fejlődését, és drukkol nekik. Persze a kisfiú sokszor nem érti, hogy pontosan mit jelent az önvagdosás, vagy mik azok az öngyilkos gondolatok, és nyugtatók, de szorgalmasan hallgatja a betegeket és tud meg így egyre többet a világról és arról, hogy apukája hogyan dolgozik.

Kicsit megakasztott a történetben a sok szereplő és a sok-sok különleges francia név. Nekem ez a név kérdés kicsit személyes, hiszen valahogy nem vagyok képes megjegyezni őket. Szerencsére azért az írónő mindig visszautalt valamivel, így tudtam az egyes nevekhez kötni az egyes pácienseket, így nem volt annyira kiakasztó az olvasás, de nem is mondom, hogy egyszerű volt.

Viszont közben pedig nagyon érdekelt, hogy hogyan halad az egyes esetekkel Sauveur, akinek amellett hogy ott voltak a betegei, még azzal is szembe kellett nézni, hogy valaki az életére tör. És akkor nem beszélve arról, hogy befogad egy fiút, akinek édesanyja a pszichológiára kerül, így kamasz Gabin velük van, amíg anyukáját kezelik. Óh és akkor a terhes hörcsögről nem is meséltem még semmit sem. De azt hiszem nem is kell, legyen elég annyi, hogy a borítókon szereplő kis rágcsálóknak külön szerep jutott a könyvben.

Értékelés: 5/4

Sajnos a szereplők neveit egyáltalán nem tudom felidézni, de maga a történet magával ragadott mégha az utóbbi bénaságom meg is akasztotta néha ezt a folyamot. Érdekes volt mindenki története (kivéve a horgoló macskás nőjét, akiről érdekes dolog derült ki a könyv végén) és bevallom drukkoltam, hogy mindenki megkapja a maga kis megváltását. És ha már Megváltó a könyv alcíme, akkor érdemes a fordításról egy-két szót ejteni. Saveur neve Megváltót jelent, Lazare mint Lázár került bele a történetbe, és ezek a (bibliai) utalások eléggé furán jöttek le nekem. Mármint persze meg volt magyarázva mindegyik, de valahogy nem ezt éreztem a könyv központi témájának, és ahhoz képest sokszor előjött a megváltó szerep. Persze a pszichiáter egyfajta megváltó a betegei számára, de ezzel szemben ő is szeretne megváltást kapni, mert a múltjában sok olyan dolog van, ami miatt nem tud elszámolni a lelkiismeretével. És hiába ismeri az emberi lélek legbelsőbb dolgait, ő maga nem tud felülkerekedni egy-két múltbéli dolgon. A férfi ezen dolgozik az egész könyv folyamán, de ez inkább a háttérben zajlik. Néha felsejlik, néha pedig eltűnik és jönnek a "normális" hétköznapok, amikor is a betegek adják egymásnak a kilincset.

A szülő-gyerek kapcsolat egy nagyon nagy pirospont a történetben, ez annyira kedvesen, és finoman mutatja be MAM, hogy itt azért bebizonyította, hogy még mindig ott van benne az, amiért megszerettem az előző történetei alapján. Olyan mindennapi dolgok közben mutatja be Sauveurt és Lazaret, ami simán elmenne egy filmben is. Az apa-fiú kapcsolat minden szépsége és buktatója ott lapult a lapok között, és erről mindig szívmelengető volt olvasni.

Egy kicsit furán jött le viszont, hogy a történetben egyfajta naplóként hetekre le volt osztva Sauveur mindennapjai és a fejezetek a dátumok alapján tagolódtak. Bevallom ennek nem sok értelmét láttam, mert egyrészt a dátum semmit sem jelentett, másrészt a történetnek nem az adta az ívét, hanem az, hogy a betegek mennyit fejlődtek az előző héthez képest, vagy éppen mennyire fejlődtek vissza. Mert azért itt bőven volt súlyos és kevésbé súlyos eset. Legjobban a vizelettartási problémákkal küzdő kisfiú sztorija döbbentett meg, de Ella-Elliot "páros" is nagyon érdekes volt, és persze az önvagdosó lány története is nagyon szíven ütött.

A pszichiátriai esetek mellett ott volt Gabin története, akinek édesanyját kezelte Sauveur, de a nő a kórházban köt ki, így a férfi magához veszi a srácot. Gabin együtt él néhány hétig a férfival és Lazare-vel és érdekes barátság alakul két a fiú között. Persze minden jó, ha a vége jó, van néhány happy end a történetben, de a végére jutott azért némi izgulás is egy-két súlyos eset miatt, amit nem szeretnék elspoilerezni.

Egy utazás miatt volt egy-két karibi kifejezés (főleg a könyv végén), amit én személy szerint kicsit túlzásnak éreztem már, mert nem vitték előrébbre a sztorit, inkább csak azért voltak ott, hogy rájöjjünk, hogy hogyan is beszélnek Martinique szigetén. Volt pár érdekes mondat is a könyvben, amit most felidézni nem hiszem, hogy tudok (és nem jelöltem be őket az ekönyvben) de furán jöttek le. Lehet, hogy ez a francia nyelv miatti szójátékok miatt volt, vagy egyszerűen az én humorom más, de nem igazán értettem pár dolgot.

Összességében néhol darabos volt a könyv, néhol pedig nagyon sodró de közben kijózanító is. Jól bemutatta a gyerekek és kamaszok lelki világát, de néha túlzottan sok is volt egyszerre, és ezt nem csak én éreztem, de maga Sauveuren is "látszott" olvasás közben. Mindenképpen érdekes A lélekdoki című könyv, de én valahogy jobban el tudnám képzelni filmen, mert az egyes karaktereket szinte láttam magam előtt, még akkor is, ha a nevüket nem tudtam jegyezni! Remélem, hogy felfedezi valaki a történetet, mert vászonra kívánkozik (hasonlóan, mint a Terápia című magyar sorozat).

Ha szerettétek MAM előző könyveit ez sem fog csalódást okozni, de azért készüljetek fel lélekben, hogy nehéz olvasmány lesz. Sok olyan mély és sötét dolog van a könyvben (rasszizmus, családon belüli erőszak, válás, gyász, öngyilkosság, önsebzés, súlyos pszichiátriai esetek, gyógyszerezés), ami megfacsarja az ember szívét, de aztán jön egy olyan kedves jelenet, ami pedig megmelengeti azt. A lélekdoki egy szerethető könyv, csak kicsit elszomorítja az embert, de ezzel az édesbús érzésével mégis azt mondom, hogy olvasni kell! Szeressétek ti is!

Nyereményjáték

A Lélekdoki című regény kiváló magyar szövegét Burján Mónikának köszönhetjük, aki a moly.hu adatbázisa szerint már 68 könyvet fordított. A mostani játékunk során olyan könyvekből találtok idézetet, amit Burján Mónika fordított, a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik regényről van szó. A helyes megfejtők között három Lélekdokit sorsolunk ki. 

Mindenkinek van szíve, Thibault. Csak éppen azt kellene tudni, mihez kezdünk vele.

41. oldal

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)a Rafflecopter giveaway


A turnéban résztvevő bloggerek:
- 06.30. - Könyvvilág
- 07.02. - Hagyjatok! Olvasok! 
- 07.04. - Zakkant olvas
- 07.06. - Sorok Között
- 07.08. - Spirit Bliss
- 07.10. - Never Let Me Go
- 07.12. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
- 07.14. - Sorok között extra állomás