Előre szólok, ez egy nosztalgikus poszt lesz de nézzétek el nekem! A mostani témázásra ugyanis a könyvtárak és a könyvtárazás került terítékre, és hát miről is lehetne mesélni, ha nem erről? Szerintem mindenkinek van egy sztorija a könyvtárról (főleg gyerekkorából), de sokan járnak még most is könyvtárba. Nem hiszitek? Tartottam egy gyors közvéleménykutatást a Twitteren, és érdekes dolgok derültek ki! Jah és meglepetés: a poszt miatt én is beiratkoztam újra egy könyvtárba, csak hogy legyen friss tapasztalatom!

Füstszagú könyvtárszobák titkai - avagy én a lelkes könyvtártag '90-es évekből

Nem emlékszem pontosan, hogy mikor iratkoztam be a könyvtárba, de az biztos, hogy anyukámmal mentem, és a mai napig emlékszem, hogy milyen jó és izgalmas érzés volt könyvtárba járni.

Imádtam ott lebzselni, és nagyon lelkes kis olvasó voltam. Persze az elején 8-10 évesen főleg a számozott Disney könyveket és a Mi micsoda? könyveket kölcsönöztem ki, de mivel nagyjából minden érdekelt, így a könyvtáros néni mindig félretette nekem a legújabb szerzeményeket, és azokat, amiket úgy gondolta, hogy érdekelhetnek. A könyvtárral párhuzamosan anyu belépett a Magyar Könyvklubba így onnan is választhattam néha könyvet, de a könyvtár maradt a könyvek fő beszerzési forrásunk. Szerintem hetente legalább egyszer, de kéthetente biztos, hogy elmentünk, és ilyenkor 4-5 könyvvel távoztam.

Nem, ezen a gifen nem én vagyok, de lehetnék simán!

A könyvtár egy több termes házban volt berendezve. Volt egy utcára nyíló nagy szoba, itt voltak a felnőtt könyvek, és a magazinok, az előtérben is voltak könyvek (de szakkönyvek talán, mert sosem néztem arra) és az előtérből nyílt még egy szoba, ahol a könyvtáros néni ült és ahol a gyerekkönyvek voltak. Már nem emlékszem, hogy hogy hívták a könyvtáros nőt, de az megmaradt, hogy akkoriban még lehetett bent cigizni az épületekben, és télen a hidegben ő mindig bent olvasott és cigizett miközben az emberek jöttek-mentek és hozták, vitték a könyveket. Ebben a kis szobában voltak kis asztalok is (a felnőtt részlegen kényelmes fotelek is voltak ám!) és itt volt a kályha is, meg a WC és a kamra is (ami konyhaként volt berendezve a könytárosoknak). A hatalmas asztal mögött ülő cigiszagú néni kedves volt egyébként, és én nagyon szerettem hozzá járni, mert mindig megkérdezte, hogy hogy tetszett, amit kivettem és sosem torkollt le, ha kicsit később vittem vissza a könyveket.

Könyvtári kis titkok tárháza

Azt hiszem már említettem a blogon, hogy anno anyukám Stephen Kinget is olvasott és bár nekem nem lett volna szabad akkoriban még ilyeneket olvasni én is el hoztam pár könyvet a könyvtárból. Persze a könyvtáros néni mindig megkérdezte, hogy minek viszem újra, hiszen anyukám már olvasta, de füllentettem, hogy újra el akarja olvasni. Szerintem a néni is levágta, hogy nem anyukám akarja elolvasni, hanem én magam, de hát ez a mi kis titkunk maradt.

Így olvastam el az AZ-t, a Cujo-t, a Carrie-t és paráztam szét magam rajtuk. Így ismerkedtem meg Robin Cook műveivel is, de persze sokszor csatangoltam be a felnőtt könyvek részlegbe gyerekként is. Itt ismerkedtem meg kiskamaszként az erotikus regényekkel, nézegettem biológiai könyveket is a test felépítésről, és hát persze, hogy olvastam kegyetlenségekről is. Még a Káma Szútrába is bele lapoztam a könyvtárban, aztán gyorsan be is csuktam, mert nem értettem semmit sem.

Kíváncsi gyerek voltam nah, és az, hogy a könyvekből / könyvektől vártam a választ nem hiszem, hogy baj lett volna akkoriban. Mindig volt egy-egy téma, ami érdekelt, így a könyvtárban utána tudtam járni. Ne feledjétek, nem volt akkoriban internet, meg google én az Értelmező kéziszótárban nézelődtem, ha valamit nem tudtam, meg próbáltam különböző könyvekből utána keresni a dolgoknak. Nem volt egyszerű nah! 





10-12 évesen felfedeztem, hogy vannak olyanok, hogy regények (viszlát képes könyvek kevés szöveggel!), találkoztam Emillel és a detektívekkel, jöttek a pöttyös és csíkos könyvek. Volt egy olyan szokásom, hogy ha rágerjedtem egy könyvre, akkor azt havonta kivettem. A következő két regény olvasójegyén csak az én nevem szerepelt szerintem, mert ezeket vettem ki a legtöbbször. A Kérdezd meg Alízt még a mai napig is nálam van (tudom, tudom, gáz 😧 de időközben elköltöztem otthonról és mire vissza akartam Pestről vinni a könyvet, már felszántották a könyvtárat és nem volt hol leadni).

Az igazi menedék: a szakközépiskolai könyvtár 

Szerintem 13 évesen vettem ki az utolsó könyvet a helyi (aka Sülysápi most már Városi Könyvtárból, akkor még csak falusi volt) könyvtárból. Azóta bár sokszor jártam a régi könyvtár helyén, de már nincs semmi ott. A könyvtárat lebontották, helyére azt hiszem orvosi rendelő került, én pedig beirakoztam a szakközépiskolai könyvtárba Monorra. Ide is szerettem járni, mert bent voltak a kötelezők és az ajánlott olvasmányokat, és persze azért tudtam kikölcsönözni regényeket is. Viszont ezek akkoriban nem érdekeltek, főleg csak szépirodalmat olvastam, amiket irodalom és történelm órára kellettek, és beértem ezzel. Akkoriban kapott el a Harry Potter láz, meg a vámpíros könyvek (Twilight) ezeket pedig megvettem magamnak/megkaptam ajándékba, így nem kellett kölcsönözni őket.

A könyvtár egyébként nekem jó menedék volt, mert nem igazán szerettem az osztálytársaimmal lógni szakközépben, így mindig a könyvtárba mentem szünetekben, vagy lyukasórákban, mert itt legalább lehetett számítógépezni (ugye nem csak én küldtem ingyen sms-eket a 777.sms.hu-ról infó meg lyukasórán?), meg persze olvasni. A könyvtárban voltak magazinok is, meg persze néhány zegzug, ahol le lehetett ülni és nem csinálni semmit sem. A sulis könyvtár nem volt annyira felszerelve könyvekkel, de ami a sulihoz kellett az meg volt, és nekem anno ennyi is elég volt. Amikor leérettségiztem, akkor az érettségi bizonyítványt csak akkor adták oda, ha nem volt könyvtári tartozásom, így az összes nálam lévő könyvet leadtam (kb 15 könyvet cipeltem szerintem vissza negyedik évvégén 😅).

Főiskolán (mind a BGF-en, mind a Kodolányin) könyvtártag voltam, hiszen a szakkönyveket innen vettem ki (egy vagyon volt minden könyv, nem akartam őket megvenni) így evidens volt a könyvtár. Ami egyébként azért is jó volt, mert lehetett itt fénymásolni a jegyzeteket (általában az enyémet fénymásolták), meg neptunozni, úgyhogy sokat jártunk ide is órák között, órák után.

Itt nem sok minden volt a szakkönyveken kívül, így én se kölcsönöztem mást. Szerencsére a főiskolás éveimben már dolgozni kezdtem, így a könyvtár a szakkönyveken kívül értelmét is vesztette. Ami könyv megtetszett, azt megvettem magamnak. Viszont nem csináltam okosan, mert még mindig vannak olyan könyveim ezekből az időszakból, amiket nem olvastam el, mert nem volt rá időm azóta se.

2019 az új könyvtártagságom éve

Így könyvtárazik az internet népe

Tartottam egy gyors közvéleménykutatást is a Twitteren, 535 válasz jött a "Ti jártok könyvtárba?" kérdésemre. A válaszadók 56%-a nem tag és nem is jár könyvtárba, 16% rendszeresen, míg van aki tag, de csak ritkán jár. Szerencsére csomó tök jó válasz (55 egészen pontosan) érkezett, hogy ki miért jár, és ki miért nem.




A legtöbb válaszadó inkább megveszi magának a könyveket (mert telik rá, mert szeretné birtokolni), és egyébként is sok az olvasatlan könyve otthon, így inkább azokat olvassa. Akik nem járnak ők inkább e-bookot olvasnak, és sokan felhozták azt is indoknak, hogy azért nem szeretnek könyvtárazni, mert mindig vissza kell vinni a könyveket időre, és van aki attól fél, hogy nem fejezné be időben, és vihetné vissza olvasatlanul.

A legtöbben, akik járnak, ők a hangulat miatt járnak, és mert ingyen van. Többen tagok olyan könyvtárban, ahol a gyermeküknek kölcsönöznek ki könyveket és diafilmeket. Volt olyan válasz is, hogy azért nem jár az illető könyvtárba, mert a nyitvatartási ideje egybeesik a munkaidejével és jött kritika azzal kapcsolatban is, hogy a helyi könyvtárak nem igazán szerzik be a friss könyveket, így nem lehet mit kikölcsönözni. A legtöbben sulis időszakukban könyvtáraztak, de van aki most is használja a helyet, mert nyugi van, lehet ott tanulni, dolgozni, télen jó meleg van, nyáron pedig hideg :)

Nektem tetszett például tegnap a helyi könyvtárban, hogy minden polc szépen rendben volt rakva, mindenhol ott voltak a számok a könyvek gerincén, tök jól megtaláltam minden könyvet, amit szerettem volna megnézni. Persze kicsit bosszantó volt, hogy 2 könyv is ki volt kölcsönözve, amik engem is érdekeltek volna, és ha én is szeretném őket, miután visszahozták őket, akkor 300 ft/könyv áron előjegyezhetem. Ezzel a lehetőséggel nem éltem, viszont összeségében egy könyv áráért iratkoztam be egy évben. Nem titkolt célom, hogy szilveszterig legalább két hetente hozok és viszek könyvek a könyvtárból, aztán jövőre heti rendszerességgel szeretnék járni. Majd nyilatkozom néhány hónap múlva a témáról, hogy tudtam-e ezt tartani vagy sem.

Érdemes szemezgetni a Twitteres válaszok között (ide kattintva elolvashatod őket), nagyon sok pozitív és negatív visszacsatolás jött a témában. Nem gondoltam volna, hogy ez a téma ennyi embert megmozgat.

Bevallom én is főként a hangulat miatt jártam a könyvtárakba és egyfajta menedék is volt mindig is az adott könyvtár. Szeretek könyvek között lenni, nézegetni őket, beléjük lapozni, majd visszarakni őket a polcra. Imádom a régi könyvek illatát, tapintását, és látni azt, hogy hány és hány ember olvasta már el őket előttem. Szeretem azt, hogy könyvtárazás közben nagyon sok új impulzus ér, miközben nézelődök a polcok között. Hogy felfedezhetek új szerzőket, megláthatok régi kedvenceket, és igazi klasszikusokat, amikről már elfeledkeztem. Szóval így könyvtárazom én! 📚

És hogy hogyan könyvtáraznak a többiek? Olvassátok el őket is!

Dóri, Nikkincs, Sister, Czenema, Pupilla

Utóvéd: Nita, Avilda,
(csatlakozz te is egy saját poszttal és belinkelünk!)

Te hogyan könyvtárazol? Jársz egyáltalán? Ha nem, akkor miért nem? Kommentálj! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy neked milyen a kapcsolatod a könyvtárakkal! 

Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!