Végigettük a Harry Potter és a Főnix rendje degusztációs menüt a Könyvbárban
11:22:00 PM
Tudjátok, hogy mit írunk most? NOVEMBERT BIZONY! Ez pedig egyet jelent azzal, hogy érkezik az aktuális Harry Potteres Könyvbár menü, amit jó szokásunkhoz híven ezúttal is Pupilla könyves blogger barátnőmmel ettünk végig a fent nevezett helyen. SPOILER: Elképesztően kitettek megint magukért, ez a menü is lenyűgöző lett, de beszéljenek helyettem a képek.
Mindig izgatottan várom a novembert, és ezzel nem vagyok egyedül. Azért is jó ez a hónap, mert ilyenkor mindig tuti program, hogy Pupillával elzarándokulunk a Könyvbárba és áldozunk egy jót a gasztronómia oltárán, hiszen évről-évre ilyenkor jön a tematikus Harry Potter hónap, ahol az éppen aktuális könyv mellé megálmodott menüt kóstolhatjuk meg.
Nyilván nem mi lennénk, ha nem foglalunk nagyjából azonnal, ahogy kikerült a menü, ami megint elég jól hangzott, ahhoz, hogy végig együk az egészet (5 fogásos degusztációs menü 15.000).
Dementor Little Whinging-ben (kacsamáj, meggy, dió) 3.600,-
Umbridge Professzor (cékla, csicseriborsó, gránátalma) 2.700,-
„Hazudni bűn” (tőkehal, édeskömény, rizottó, grapefruit) 6.100,-
A jóslat (marha flank steak, burgonya, gorgonzola) 7.900,-
Weasley Varázsvicc Vállalat (kókusz, passió gyümölcs, mangó) 2.500,-
Mivel már az 5. Harry Potter menüre érkezünk, így már tudtuk, hogy mire számítsunk. A dekoráció ezúttal is a Harry Potteres volt (bár ugyanaz, mint tavaly egy-két új elemet eltekintve), és a polcon ki volt állítva az aktuális kötet. Ez most a Főnix rendje, ami az egyik legvaskosabb HP regény, és az én egyik kedvencem is. Ez a kötet már kellőképpen komoly volt Umbridge kínzásaival, a Mágiaügyi minisztériumi csatával, Voldemort megjelenésével és a vesztességgel, ami Harryt éri a kötet végén.
Kezdésnek megérkeztek a dementorok Little Whingingbe, ahogy a könyvben is, így mi is kaptunk a gyönyörű szárazjéggel megspékelt fogásunkat. A kacsamáj egyszerűen fenséges volt, nem tudom, hogy hogyan készítették el ilyen pudingos állagúra, ami nem esett szét, hanem tartotta a kicsit dementoros alakját, de akarom a receptet! Eddig kacsamájat csak pástétomban ettem, bár ezt is kenyérre lehetett kenni, de teljesen más élmény volt. A sötét színű ráksziromra emlékeztető valami csodás volt a gyümölcsös szósszal. Annyira elképesztően finom volt, hogy alig győztük lassan enni és a még langyos kalácsszerű kis zsömlére kenni. Egy zsömlét még elbírt volna a fogás, de igazából ezt csak akkor gondoltam, mire a végére értünk természetesen már semmi sem fért belém.
Ezután következett az Umbridge professzor kedvenc fogása, ami csupa rózsaszín árnyalatot tartalmazott és stílusos rózsaszín tányérokban szolgáltak fel. Imádom, hogy ennyire figyelnek a helyen, hogy minden passzoljon mindenhez. Ez a tálalás, a sok rózsaszín összetevő. Emlékeztek arra a szent pillanatra, amikor is megszerettem a 30 éves koromig utált céklát?
Bizony, bizony! Az itt a Könyvbárban történt, és azóta is eszem céklát, már nem húzódom el, ha egy céklás rizottóról, céklás hummuszról vagy éppen céklás italról van szó. Sőt! Ez a hummusz is nagyon finom volt, nyomába sem ért semmilyen házi hummuszhoz. A fehér kis forgácsok fokhagymás szórás volt, a rózsaszín valami kukoricakenyér kisütve (hogy milyen technikával azt nem tudom, de elképesztően látványos) és persze pirított tökmag, egy kis pestos olaj, és gránátalma darabok és még több cékla magában. Nyammmm! Annyira jól voltak kombinálva az édes, sós ízek, hogy mennyei. Céklás házi kenyérrel ettük, kentük és közben persze áradoztunk, hogy mennyire jó.
A főétel első fogása a híres "I must not tell lies" mondatot tartalmazta, amit mint megtudtunk egy bélyegzővel tesznek a tányékrokra, de ez is ehető, mert céklából készítik a színt hozzá. Természetesen a tőkehal nagyon omlós volt. A fekete rizst itt is a tintahal színezte feketére, de annyira krémes volt a mártássa és az édesköménnyel, amit életemben először ettem ilyen formában. Viszont ízlett, úgyhogy ez jó hír!
A következő főmenüről csak egy béna képet találtam a telefonomban, így inkább ideteszem az étterem hivatalos fotóját, mert itt jobban látható a tálalás, azaz a jósgömb, amiben érkezett.
 |
| fotó: https://www.facebook.com/konyvbar/ |
A vegánok most nem fognak ennek örülni, de ez fogás is fantasztikus volt. Pont annyira vékonyra vágták és sütötték a szeleteket, hogy medium volt. Ilyen krémes krumplipürét sosem tudnék készíteni, ha egész nap turmixolnám a vajat és a krumplit össze, de hát nem is vagyok séf. A hagymakarikákat feltétlenül nem enné meg (fúj hagyma!), de nyilván ilyenkor ez is kicsit kivétel.
Itt elképesztően ropogósak voltak a karikák, és finomak is, úgyhogy naná, hogy megettem. Az étel különlegességét egyébként még az adta, hogy a jósgömb alatt olyan füst volt, ami tényleg tartalmazott olyan aromákat, amiket a búra alatt felszeletelt hús is átvett. Nehéz ezt elmagyarázni, sajnos az ízek és az illatok még mindig nem jönnek át egy béna bejegyzésben, de menjetek el és próbáljátok ki az élményt.
A két fogás között egyébként kaptunk egy grátisz desszertet, ami mangó (ugye az volt?) sorbet volt, ami kellemes lehűtötte az ízlelőbimbóinkat, hogy utána jöjjön ez a gömbös élmény és a steak. És még hol volt a desszert?
Mindig egy különleges édességgel záródik a menü, úgyhogy a Weasly Vicc Vállalatos doboz alatt lapult az eddig legjobb Könyvbáros édességkombó. De tényleg! Ettünk már itt nem egy menüt, de eddig ez volt a legjobb! Szerencsére nem tartalmazott Rókázó rágcsát a desszert, ellenben voltak benne kókuszos kis gömbök, habcsók falatok (a sárga és piros Weasley-ék színében naná!) és sok-sok finom szikrázó, ehető kis kavicska, meg zöld sütiforgács, és persze a híres W betű is ott van, ha jól megfigyelitek a képet. A gyümölcsös, ropogós, pattogós élmény mennyei volt.
Nem is szeretnék többet írni erről, mert még mindig teljes kajakómában vagyok. Ha azt gondolnád, hogy az 5 fogás csak ilyen iciripicire adagokat tartalmaz, akkor tévedés. Tökéletes jól lehet lakni az 5 fogással (+1 extra) az este végére.
A pincérünk most is extra kedves volt és mesélt minden fogás előtt, hogy a könyvben hol találkozhatunk az étel névadójával, és mi is történik pl a híres felirattal, vagy éppen mit is tartalmaz az a híres jóslat. Nem ömlengek tovább, ha tehetitek látogassátok meg a Könyvbárt, mert egy igazi gasztronómiai élményben lesz részetek!
Az előző Könyvbáros élményeket itt olvashatjátok el:
Infók a helyről:
https://konyvbar.hu/
Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!
Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!
1 komment
Egy élmény volt, ismét! :D Örülök, hogy sikerült időt szakítanunk rá. ;)
ReplyDeleteA sorbet, vagy parfé (?) sütőtökös-mangós volt, de inkább utóbbinak az íze érződött. Olyan volt, mint a tavalyi forraltboros zselé, isteni! :)
A hummuszos fogáson amúgy fenyőmag volt, nem tökmag, de néhány részletre már én se emlékszem, annyi féle ízt és aromát sorolt néha a pincér, amik persze totális harmóniában voltak. :)
Jövőre folyt köv!