Szinte az Auschwitzi bölcsődal után kezdtem bele A Német Ház című történetbe, így izgatottan vártam, hogy megismerjem az egykori eseményeket és tetteket. Annette Hess regénye majdnem 20 évvel a nácik szörnyűségei után veszi fel a fonalat. Ennyi időnek kellett eltelnie, mire Frankfurtban elkezdődött minden idők legdrámaibb pere, amit az egész világ nyomon követett. Húsz évvel az események után sokan tagadásban élnek, és sokan abban a hitben vannak, hogy az Auschwitzben és Birkenauban tevékenykedő emberek semmiről sem tudtak. Maguk a vádlottak is ezt hangoztatják. "Én nem tudtam semmiről" "Én csak egy utasítást követtem, nem kérdezhettem semmit sem." "Felsőbb utasítás volt". Ez a tagadó mentalitás végig kíséri az egész könyvet, és többféle pont jelen van sok szereplő életében, jelenében és múltjában is. 

Eva Bruhnst a főszereplőnk, aki még nincs harminc éves, és a kornak megfelelően a szüleivel (Editthel és Ludwiggal) él és velük lakik még két testvére (öccse Stefan, és nővére). A család nem él rosszul, Eva szülei egy éttermet vezetnek a lakásuk alatt, így van némi jövedelmük. Sokat dolgoznak, és bár a háború rajtuk is nyomott hagyott (a lány édesapja egészsége nem a legjobb a katonai szolgálat óta, ahol konyhásként dolgozott), de az életük rendben van. A család fő témája most Eva, akinek vőlegénye egy komoly üzletember, aki apja cégét vezeti, és egy hatalmas házban él. Minden azt vetíti előre, hogy Eva kezét hamarosan megkérik, és ő is ezt szeretné. Az élete íve tehát egy kicsit unalmasan, de mégis a megszokott mederben folyik, addig a pontig, amíg be nem hívják a munkahelyén egy sürgős feladat miatt. Eva ugyanis tolmácsként dolgozik. Egy lengyel tanút kell meghallgasson, ám Eva itt döbben rá, hogy mi is zajlott anno abban a bizonyos táborban. A lány zavarában és tudatlanságában hirtelen félre is fordít, de aztán javítja magát, és később ráeszmél, hogy mennyi emberélet ért véget szörnyű elgázosítások közepette. Ez a rövid kis feladat annyira nagy hatást gyakorol a lányra, hogy elvállalja, hogy segít a perben is.  

Persze nem nézik ezt otthon jó szemmel, hogy a lány ennyire beleártja magát ebbe a "régi" ügybe, Jürgen egyenesen tombol, hiszen immáron eljegyzett menyasszonya, azaz Eva nem úgy és nem azt csinálja, amit a férfi mond neki. Mindenkinek rossz véleménye van arról, hogy Eva segít a perben a túlélőknek, hiszen ezek az emberek furák, némelyikük bolond, nincstelen, és egyébként is. A háború már régen véget ért, jobb nem bolygatni a múltat. Eva viszont kitartó a céljában és ez miatt nagyon becsültem.

Eva elkezd a bíróságon dolgozni, ahol megismerkedik David Millerrel, aki kanadai állampolgár és a perben segédkezik. Sokan dolgoznak a háttérben azon, hogy a fővádlottat és a többi vádlottat kihallgassák. Tanúk (azaz túlélők) sora vonul fel a bíróságon, és pontról pontra elmagyarázzák az Auschwitz-Birkenauban történeteket, de ebből mi laikus olvasók nem sok mindent tudunk meg. Sajnos hiába érdekel mindenkit ez a téma annyira, a Német Ház a holokauszt utóhatásairól szól és nem a túlélők és ott lévők múltbeli beszámolóiról.

Eva keveset tolmácsol a könyvben, sokkal inkább látunk bele a zaklatott érzelmeibe, ahogy egyre jobban és jobban halad előre a per. Nem hetekről beszélünk itt, hanem hónapról, hiszen nagyon sok embert kellett meghallgatni és nagyon sok tanú ült a bíróságon ezen idő alatt. Eva élete pedig nem áll meg attól, hogy ő dolgozik. Jürgennel adódnak problémák, a családban is történik egy-két fura dolog, és Eva nővére is érdekes dolgokat tesz, amikkel nem éppen az olvasók (és persze a család) szimpátiáját vívja ki. Egy éve története nagyjából a Német Ház, és valahogy áthatja valamilyen megmagyarázhatatlan szomorúság, ahogy haladunk előre a történetben.

Auschwitz-Birkenau egykori tábori útja. Fotó: Unsplash

Nagyon belémégett annak a kihallgatott keménykalapos zsidó férfinak a története, akinél Eva fordított, és akinek segített. A regény egyik fontos pontja ez, és az egyébként eléggé naturális és egyszerű írói stílus itt csúcsosodik ki szerintem. Annette Hess úgy mutatja be az embereket, a megtörtént szörnyűségeket, de még azt is, hogy éppen ki hogy nézett, ki mit viselt, vagy milyen volt a tárgyalóterem éppen, hogy képekben szinte magunk előtt láthatjuk az egyes embereket a kosztümeikben, ahogy kipirulva ülnek a bíróságon. Ennek hatása volt az, hogy inkább kívülről láttam a történetet és szereplőit, mintha én is egy külső szemlélő lennék a tárgyalóteremben, ahol a vádlottak, az esküdtszék, a bírák, tolmácsok, gépírólányok, technikai személyzet, újságírók, és az utca embere tobzódott. Talán ezért se nőtt senki se a szívemhez, és bár voltak megható részei a könyvnek, nem érintettek meg annyira, mint vártam.

Egy icipicit csalódás volt a könyv, mert én több olyan jelenetet vártam, ahol magán a tárgyaláson vagyunk Evaval, ehelyett azok a részek kaptak hangsúlyt, ahol Jürgennel vívódik, vagy randiznak, esetleg az olyan részek, ahol Eva a szülei éttermében segít felszolgálni. Persze ezek is fontosak voltak, hogy Evat a lehető legjobban megismerjük, de nem segítettek abban, hogy szimpatikussá tegyék számomra őt. Megmaradt egy érdekes, kissé hűvös, de távoli karakternek. Talán a könyv végén csillant meg belőle és igazi énjéből valami, de ez spoiler lenne, ha leírnám, így inkább nem is teszem.

Értékelés: 5/4 

Nagyon fontos témája van a Német Háznak, hiszen egy olyan generációt mutat be (Eva és kortársai), akik felnőttek a háború és a holokauszt után és immáron felnőttként néznek szembe a tényekkel. Sokan nem tudják, hogy mi is a valós az egykori elmesélésekből, sokan pedig tagadják, hogy ez valaha is megtörtént volna. Hiába vannak ott a bizonyítékok, még maguk a holokauszt elszenvedőinél is látható egyfajta tagadás erről a traumáról, ami nem is csoda. Nagyon sok hasonló témájú könyvet olvastam el, és tudom, hogy mindenkiben másként játszódott le ez az egész. Érdekes volt megismerni a regényből ezt a sok különböző sorsot, amik egyre-másra kapcsolódnak a könyv központi témájához. Néhány szereplőről azonnal kiderül, hogy miért is van jelen a történetben, néhányról azonban csak később tudunk meg dolgokat. Ez izgalmassá tette a történetet alakulását.

Lappang a könyvben egy érdekes családi titok is, ezt én gyorsan megsejtettem, de nagyon érdekes volt látni, ahogy lassan lassan kibontakozik, és Evanak is leesik a tantusz a dolgok igazi valójáról. Mint karakter nem került hozzám közel a lány, de jó volt róla olvasni, mert nagyon nagyot fejlődött a regény kezdetén megismert naív kis lánykától a határozott és erős nőig, aki nem fél elutazni egy másik városba is, hogy szembe nézzen a múlttal, ami sokszor fájdalmas.

A mellékszereplők, mint Eva testvére és David Miller pszichológiailag biztos, hogy külön diagnosztizálható esetek, és nem biztos, hogy én így írtam volna bele őket a történetbe. Persze érdekes és cseppet sem felejthető karaktereket hozott létre velük Annette Hess írónő, és értem is a szerepüket, de valahogy csak feldühítettek olvasás közben a cselekedeteik.

Az egész könyv sok pontban felejthetetlen volt, de mégis néhol olyan volt, mint egy hosszúra nyújtott film, ahol akadt néhány érdektelen jelenet, és olyan karakter, akik nem nőttek az ember szívéhez. Nekem ilyen volt A Német Ház, viszont azt teljes mértékig aláírom, hogy nagyon fontos a témája, és jó lenne, ha mindenki elolvasná, mert nagyon sokat meg lehet tudni a holokauszt olyan oldalairól is, amiről kevés szó esik.

Nyereményjáték 

Az én keresett szavam: чёрны

a Rafflecopter giveaway