Bár az olvasás nekem eléggé nehezen megy ebben az ínséges időben, de a havi témázás nem maradhat el. A mostani témánk a "Mit esznek rajta mások? - "mindenkinek bejön, de nekem nem" könyvek kivesézése lesz, és előre szólók, lesznek meglepő vallomásaim szerintem.

Slágerkönyvek, amik úgy fogynak, mint a cukor liszt a boltokban

Rengeteg olyan könyv jelenik meg manapság, (és jelent meg az elmúlt években) amiknek hatalmas táboruk akad, és igazi fanatizmus alakult ki köztük. Mindig  vannak hype-olt írók, és könyvek, könyvsorozatok, amik berobbannak, és bár próbálom rajta tartani az ujjamat a szórakoztató irodalom vénáján, de nem mindegyik menő regény jön be. Sok ilyenbe belekezdtem már, és hiába vannak kedvenc műfajaim (krimi, ifjúsági könyvek), nem mindegyik slágerkönyv tetszett. Pedig mindenki isteníti ezeket, a sikerlisták csúcsán állnak, amikor egy-egy új kötet kijön, akkor azonnal elkapkodják a polcokról ezeket, és amerre járok mindenki azt a könyvet olvassa. Mert trendi. Mert menő. Mert izgalmas. Mert nagyon jó. Mert csúcszuper. Mert fantasztikus. Mert népszerű. Mert mindenki ezt olvassa. Mert megfilmesítik. Mert jön belőle a sorozat. Mert minden könyvesblogger csak erről áradozik. Csak én nem.

Néha vannak olyan időszakaim, amikor egyáltalán nem vágyok az újdonságokra, és kifejezetten taszítanak a slágerkönyvek, néha pedig vágyok arra, hogy megtudjam, hogy miért rajonganak mások. A világ egyébként is úgy halad, hogy a legtöbb sikerkönyv / slágerkönyv nagy ívet jár be. Először felkapják a külföldi bloggerek, behozza egy magyar kiadó, aztán a könyves közösségek rácuppannak. Látom a Moly havi listáján pörögni, minden bookstagrammer azzal a könyvvel csinál flatlayt, minden könyvesblogon erről van poszt, minden YT videón látom a slágerkönyvet felbukkanni. A könyvről beszélnek az emberek.

De mik a slágerkönyvek ismertetőjegyei? 

Persze azon kívül, hogy mindenhol szembe jön, mert a könyvkiadók is marketingelik, de a könyves bloggerek is adnak neki egy masszív reklámot egymástól függetlenül. Ezen könyvek elején mindig van egy hangzatos cím, hogy Stephen King szerint "Lebilincselő" a Washington Post szerint "Brilliáns" és persze ott figyel egy Netflix matrica, vagy hogy hamarosan a mozikban. Jah és az elmaradhatatlan New York Times bestseller.

A slágerkönyvek általában olyan alkotások, amikből könyv/film készül, így azokhoz is eljut, akik egyékbént nem olvasnak annyira aktualitásokat. De mivel ezek a könyvek ott vannak a könyvesboltok kirakatában, a metró plakátokon, esetleg bannereken a neten így sokakhoz eljut és megveszik. Tényleg fogynak, mint a cukor! Több ezer, tízezer darabszámmal megy egy-egy slágerkönyv és ez azért is jó, mert egy-egy kiadó tud ebből a bevételből finanszírozni olyan megjelenéseket, amik esetében a siker nem annyira garantált, mint a slágerkönyvek esetében. Nekem nincs bajom ezekkel a megjelenésekkel, de nem is olvasom el az összes ilyen művet, mert ahhoz nem lenne elég az összes időm. Amiből ugye kevés van, a slágerkönyveknek meg se szeri, se száma.

Bár ahhoz képest, hogy mindig azt mondom, hogy nincs időm, az elmúlt néhány év alatt csomó slágerkönyvbe belekezdtem, és jó párat annyira gyűlöltem, untam és utáltam, hogy előre szólok hosszú lesz a listám. De ezzel nem vagyok egyébként egyedül. A gyors Twitteres közvélemény kutatásomból (73 válasz) kiderül majd a posztom végén, hogy mások milyen slágerkönyveket utáltak már életük során. Kezdjük az én nem kedvenceimmel, amikért mások oda vannak, de én nagyon nem.

Ifjúsági slágerkönyvek, amiket nem szerettem

Éhezők viadala

Igen, igen. Én is megpróbáltam Suzanne Collins világsikerű disztópiájával. Az első rész feléig jutottam. Egyszerűen untam. Katniss nem az én lélekállatom, nem bírtam, hogy a két pasi között vacilál, miközben az egész verseny is egy vicc. Filmben láttam, de bevallom annyira az sem kötött le. Pedig nagyon sokan imádják, most ki is jött a díszdobozos kiadás, szóval ha te bírod a disztópiát, én nem beszéllek le róla.

A beavatott

Az Éhezők viadalával egy időben kb Veronica Rothot is felkapták, mert ez a disztópikus ifjúsági regény is hasonló életet élt meg, mint a fenti trilógia. Itt 5 csoportra osztják a társadalmat (Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek) és a főszereplő csaj nem tudja eldönteni, hogy melyik csoporthoz tartozzon, és kikkel éljen. Végül dönt, ám az egész társadalomról sok fura dolog derül ki. A trilógiából készült filmek jól megbuktak, a 3. rész kétséges is volt, hogy elkészül, de végül megcsinálták, csak mert a rajongók nyomultak. Szerintem kár volt érte.

A burok

Maradva az ifjúsági vonalon Stephenie Meyer a Twilight utáni katasztrófájáról nem is akarok sokat írni. Annyi, hogy ufók jönnek a földre, és elfoglalják az emberek testét, de közben csodás társadalmat teremtenek. Persze Melanie nem adja könnyen a saját kamasztestét, és ő nem akar burok lenni. Közben szerelmes lesz (az igazi énje) de a benne lévő idegennek ez nem tetszik... Jesszusom! A könyv első negyedénél feladtam, és ahogy lehet megszabadultam tőle. A filmet megnéztem, de nagyon nevetséges volt.





Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

A látványvilága nagyon tetszett a könyvnek, Kovács (a férjem) olvasta is ezeket, de nekem nem állt össze az egész. Beleolvastam az első részbe, de nem jött be. Az Eva Green főszereplésével készült filmet Kováccsal természetes megnéztem, de már egyetlen egy percére sem emlékszem, csak arra, hogy fura volt az egész. Nyilván ez volt a könyv célja, különleges atmoszférát teremt, de nekem nem jött át. Pedig én szeretem a weird dolgokat, de ezek nem voltak félelmetesek, inkább furák. Biztos bennem van a hiba nah!

Útvesztő

James Dasher trilógiáját nagy lelkesen beszereztem, aztán mikor jött a film premierje nekiálltam előtte elolvasni. Az első könyv feléig se jutottam el, nem érdekel igazán a fiúkból álló kis kommuna, ahol egy hatalmas falon át próbálnak kijutni egy apokaliptikus világban... Azt hiszem itt mondtam le a disztópikus tiniregényekről végleg. A filmeket láttam, de azok sem voltak annyira izgalmasak sajnos.

Battle Royale

Nope! 20 oldalig jutottam benne. Nem tudtam megjegyezni a fura japán (?) neveket, vontatott volt, és bár az alapsztori izgi, de mégsem tudtam túljutni az ellenérzéseimen.

Csontváros (Árnyvadászok) 

A démonvadászos vonal egyik nagyon rajongott írónője (Cassandra Clare) nagyon sok kötetet szentelt ennek a sorozatnak, és milliók rajongnak érte mániákusan. Én sokáig őrizgettem a könyvet, de nagyjából addig jutottam, hogy Clare megismerkedik Jace-cel a sármos démonvadásszal... A filmet láttam egyszer, de csak az maradt meg, hogy minden pasi fekete ruhát hord benne, agyon van tetoválva, és persze borzasztó szexi a csajok számára. Hagyjuk!

Alaska nyomában, Papírváros

John Green nálam egy igazi kakukktojás. A Csillagainkban a hibát imádtam, a filmet is többször láttam, csodás és megható alkotás szerintem, de a többi könyve egyszerűen katasztrófa. Végtelenül idegesítő tiniszereplőkkel, és hülye road tripekkel. Egy regényét sem tudtam befejezni, és kb a könyvek félbehagyásával az agyam is kiégett.

Tizenhárom okom volt

Ez az a könyv, amit a legtöbb ismerősöm imád. Sokaknak ez a kedvenc könyvük, én pedig tényleg nem értem, hogy miért. Hannah (aki a könyv elején öngyilkos lesz) visszaemlékezéseinél kevesebb szörnyűbben narrált könyvet olvastam. Végigszenvedtem magam rajta, de ment is a polcról gyorsan. Pedig a Netflix sorozat miatt még mindig csomóan olvassák a könyvet (van aki újra is), de engem még a sorozat sem vonz.

Krimi slágerkönyvek

Holtodiglan

Egy időben a csapból is ez a könyv áramlott és mivel szeretem a műfajt, nagyon vártam már, hogy elolvassam. A film előtt kezdtem bele, de a háromnegyedénél feladtam. Annyira végtelenül unalmas volt, hogy az sem érdekelt, hogy mire megy ki az egész. Jaj... És azóta is hivatkoznak rá, más könyvek borítóján. A hideg kiráz ettől.

A lány a vonaton

Hasonló unalmas kategória volt nálam A lány a vonaton. Nem értem a körülötte kialakult hype-ot, nekem Paula Hawkins könyve (már ameddig jutottam benne) egy végtelenül hosszú ásításnak hat.

Mindenféle más slágerkönyv

Fekete tőr testvérisége

A megboldogult Ulpiusos vámpírlázas idejében valamikor 2008 táján én is beszereztem a sorozat első 7 részét (igen, én sem értem miért kellett rámenjek rögtön az összes megjelent kötetre, de mindegy) és tisztességesen próbáltam megkedvelni ezt a világot. A vámpírokat bírtam (Twilight, True Blood), de nekem J.R.Ward dagonyázósan hosszú első része nem csúszott. És a vámpírok sem tetszettek, sem a női főszereplő, úgyhogy továbbadtam az összes részen és végleg lemondtam a vámpírokról kb. Pedig a sorozat már a 16 (!) résznél tart magyarul és imádják az emberek.

After - Miután

Ann Todd híres könyve egy idegesítő tinirománc, amiben a főszereplő srácot péklapáttal csapkodnám agyon annyira felhúzott. De mivel ugye szerelmi történet, nyilván a csaj, akivel összejön a tetovált, rosszfiú Hardin az se volt normális. Az egész kapcsolat egy szörnyűség, úgy ahogy van. Nem is értem, hogy miért kapott még 3 folytatást, vagy éppen miért készül el a második részből is a film, de milliók imádják. (Igen, mint a Szürke 50 árnyalatát, de mivel arról külön posztban vekengtem, ezt már nem teszem ide).


Bridget Jones naplója

Igenigen... Bridget is itt van. Pedig a filmeket imádtam, mind a három részt újra is néztem nemrég, de a könyv első (és a többi része is) egyszerűen nem. Vontatott, és egyszerűen nem adta át úgy Bridget karakterét mint a filmben Reneé Zellweger. Lehet, ha előbb olvasom el könyvben, akkor más lett volna az élmény, de erre már sossem kerül sor.






A könyvtolvaj

Többször kezdtem már bele a könyvbe, és nem tudom, hogy miért nem tudom elolvasni. Zavar a narráció (pedig nyilván tudom, hogy itt pont ez a lényeg) de egyszerűen untat. Fogok még vele próbálkozni, mert a film csodaszép, és a történet is az lenne gondolom, de valamiért nem jutok túl az első felén se.

Amerikai istenek

Egy hatalmas kudarc nálam Neil Gaimen. Pedig az Óceán az út végént imádtam, de az Amerikai istenek annyira kusza, és hülyeség, hogy 100 oldalig se jutottam a vaskos könyvben. A sorozatot is elkaszáltam a második év közepén kb, az is béna. Pedig látványos lenne, de annyira kuszaság, hogy nem értem mire megy ki az egész és amúgy is. Nincs nekem erre időm.

Normális emberek

Sally Green könyve elég megosztó lett, de én a legtöbb helyen rajongott könyvként látom említeni és eléggé jól ment a könyvesboltokban, úgyhogy már ki is jött a folytatás, de azt hiszem nem próbálkozom többet. Elolvastam a Normális embereket, de legszívesebben a sarokba hajítottam volna, úgy kiidegelt a főszereplő "szerelmes" pár szenvedése. Szörnyűség, és nem értem miért imádja mindenki ezt a korszakalkotó művet. Ez egy nettó vekengés volt, amit rendesen fájt olvasni, nem értem miért Normális emberek a címe, a benne szereplő embereket nem nevezném normálisnak.

Klasszikus utáltaim

Jó, jó tudom, hogy ezek nem mostani slágerkönyvek, és inkább csak felsorolás szerűség, de ezekkel is ki lehet kergetni a világból. Mindegyikbe belekezdtem, volt, amit el is olvastam, de rossz emlékeim vannak róluk és kaszáltam őket. Nagyjából örökre. Sajnálom. 

Zabhegyező, Mario és a varázsló, A kisherceg, Alice Csodaországban, A vadkacsa, Gyűrűk ura, Micimackó, A nagy Gatsby, Az őz

Nektek vannak olyan könyveitek, amik slágerkönyveknek számítanak, de nektek nem tetszettek? Kommentáljatok! 

Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!