Ezt szeretem a könyves blogolásban, avagy ilyen posztokat írok és olvasok leginkább
8:00:00 AM
A bloggerkedés aranykora
Lassan 11 éve lesz, hogy elindítottam a könyvesblogomat, ami az egyik legjobb döntésem volt. Szeretem a Zakkant olvast szerkeszteni, bejegyzéseken agyalni, kommenteket olvasni, szerkesztgetni, linkelgetni, visszaolvasni, előre írni - még akkor is ha mostanság kevés az időm. De akkor sem múlik el nap, hogy ne néznék rá a blogra, az ahhoz tartozó Facebook oldalra, és gyakran figyelem az általam követett blogokat is.
Mert az hogy blogger vagyok, ugyanúgy blogolvasó is. Szeretek más könyvesblogokat olvasni. Régóta benne vagyok a bloggerszférában, és mielőtt blogolni kezdtem én is olvastam (könyves) blogokat. Legelőször Amadea blogját, Lobo Olvasónaplóját, és a Freeblog könyves alrovatának kiemelt blogjait olvastam, de akkor még nem érett meg az elhatározás, hogy indítsak egy sajátot. A HotDog.hu-n blogoltam, és ott is írtam a könyves élményeimről, az ottani kis masszív (6-8 fős) olvasótáboromtól kérdeztem meg, hogy indítsak-e saját felületet ezeknek. A pozitív válaszok hatására 2010 januárjában elindult a Zakkant olvas és azóta külön felületen vezetem a könyves és könyvekkel kapcsolatos élményeimet.
Az elmúlt 10 év alatt szerintem annyiban változott a blogger szféra, hogy rengeteg könyvesblog indult és halt el hamvaiban. Egy időben (7-8 éve) kifejezetten sok indult, de a kitartóan kevesen blogolnak már, de talán ez nem is baj. Én azokat a blogokat szeretem és olvasom is régóta, akik velem együtt indultak, illetve akiket személyesen is ismerek azóta. Évente azért ráakadok 1-1 új bloggerre, akik megfognak és akiknek rendszeresen követem a posztjait, de már nem csak a blogjukon, hanem emellé társult az Instagram (bookstagrammerek), sőt vannak könyves Youtuberek, akiket néha megnézek.
Nem mondom, hogy blogos híresség vagyok (azt hiszem csak egyszer szerepeltem a Golden blog szavazós listáján, de kb észre sem vettem, és nem is buzdítottam senkit a szavazatokra így nem jutottam a döntőbe), de azért ismerik a nevemet. Bloggernek lenni jó, mert úgy érzem, hogy számít a véleményem, és ha nem is hívnám magam kultur influenszernek (mert ez szörnyen hangzik), azért sokszor jön olyan visszajelzés, hogy az én hatásomra olvasott el valaki egy könyvet és az nagyon tetszett neki. Egy-egy ilyen levél, komment, vagy személyes találkozó során megemlített dícséret mindig megdobogtatja a szívem, hogy van értelme csinálni, és van értelme a könyves élményekről írni. Mert bár a könyves posztok hozzák sajnos a legkevesebb látogatottságot, mégis ez egy könyves blog szerves lényege.
Blogposztok, amiket imádok megírni (és amiket nem)
És ha már könyves posztok, akkor ezeket a legnehezebb megírni. Nem hiába van olyan kevés mostanság ezekből a blogon. Sokan nem látják, vagy nem is tudják, hogy egy-egy könyves poszt mögött néha napok munkája van. De tényleg! Nekem nem megy az, hogy leülök és fél óra alatt összedobok egy posztot és leírom a véleményemet egy könyvről, amit éppen akkor fejeztem be. Nekem le kell ülepednie a dolgoknak, ez pedig néha napokig is eltart, vagy hetekig. Nálam egy könyves poszt nem 10 sor, és nem is 500 karakter, és szeretek hosszú posztokat írni, amikben tényleg benne van a személyes véleményem és az érzéseim. És ezek nem jönnek gombnyomásra, ehhez hangulat és idő kell. Nah ezekből van mostanság (főleg az idő részből) kevés. Néha a zuhany alatt annyira jól összeállítom fejben a poszt vázát, aztán mire le tudnék ülni és le is írnám már fáradt vagyok, és a kedvem is elment az internettől, így ezek a posztok ott érnek a piszkozatban. Egyébként arról, hogy mennyi munka egy-egy blogposzt megírása, arról ITT írtam bővebben!
Vannak a könnyedebb posztok, például ezek a témázós bejegyzések, amikről órákig tudnék folyamatosan írni, és még talán akkor sem fogynék ki a gondolatokból. Ezek könnyebben jönnek, hiszen egy-egy témát járnak körbe, és nincsen kőbe vésett irányvonal, hogy miről írjunk. Persze itt is kell szöszölni a linkeléssel, képkereséssel és azzal, hogy valami értelmes és olvasható poszt szülessen, de talán ez a legkönnyebb.
A #témázós posztok mellett szeretek élménybeszámolókat írni pl a Könyvhetes, Könyvfesztes napjaimról, vagy egy-egy könyves programról (például a Könyvbáros élményekről). Ezeket viszonylag gyorsan meg is tudom írni, és azt hiszem, hogy meg is kell, mert addig érdemes, amíg él az agyamban az élmény okozta eufória, és így semmit sem hagyok ki a bejegyzésekből. Ezekből a bejegyzésekből látszik szerintem, hogy mennyire tetszett egy-egy esemény, film, sorozat, vagy bármilyen könyves vonatkozású dolog. Néha hírt adok könyves eseményekről, esetleg könyves hírekről (pl könyves előfizetési dobozokról), ezeket talán a legkönnyebb kirakni, hiszen sokszor kapok róla sajtóhírt, van Facebook esemény, vagy konkrét információ a dolgokról, amiket meg szeretnék osztani.
Egy időben elég sok recenziós posztot (aki nem tudná ez olyan, hogy a kiadó küld egy könyvet, én időre elolvasom és megírom róla a véleményemet) írtam, aztán rájöttem, hogy ettől bizony meg lehet csömörölni (van ilyen szó egyáltalán?). Szeretek csak úgy olvasni, hogy nem kell időre, nincs kötelezettség és az sem elvárás, hogy szülessen az élményről poszt. Mert mostanság tényleg nincs időm leírni a gondolataimat. Heti egy könyvet azért elolvasom, de idén inkább az újraolvasásokra mentem rá, és ezekről már vagy volt poszt a blogon, vagy egyszerűen még nem jutottam oda, hogy újra írjak róluk. Persze tudom is, hogy így nem annyira érdekes a blogom, de én nem vagyok a kényszerből posztoló. Én csak akkor posztolok, ha arra jó okom van. Ha úgy érzem, hogy egy bejegyzésemnek van mondanivalója, ha a könyves véleményem értelmes, és érthető az olyanok számára is, akik nem olvasták még el az adott könyvet, de kedvet tudok neki csinálni hozzá, hogy megtegye. És persze, ha van kedvem és időm is megírni az adott posztot. Ha ezek a nem állnak együtt, mint azok a bizonyos bolygók, akkor ki se posztolom az adott bejegyzést, mert nincs értelme.
Bejegyzések, amiktől kifutok a világból
Az én blogom nem igazán tartalmaz könyves híreket, mert egyszerűen nincs rá indíttatásom, hogy ezzel foglalkozzak és bevallom annyira olvasni sem szoktam őket. Tudom, hogy sok olyan könyves blog van, ahol ezek napi a hírek nagyon népszerűek, és nyilván ezekben is sok munka van (lefordítani egy külföldi hírt, fülszöveget, megkeresni a videókat, képeket, borítókat stb.), de úgy érzem a Zakkant olvas nem ez az irányvonal. Bevallom engem idegesítenek az olyan könyvesblogok, ahol ezzel töltik ki az értékeléses bejegyzések hiányával felszabadult időt. Én a bloggerek véleményére vagyok kíváncsi, nem egy fordításra, vagy egy borítóleleplezésre (ezeket sem láthattok nálam, kifejezetten idegesítenek) és tudom, hogy ezzel a véleményemmel nem leszek túl népszerű.
Egy könyvesblog a könyvekről (és nem a könyves hírekről) szóló posztok miatt lesz értékes. Ezeket sokkal, de sokkal nehezebb úgy megírni, hogy szórakoztatóak legyenek, hogy benne legyen a blogger véleménye, de ne mondjon el túl sokat a könyvhöz, de közben kedvet csináljon és szaladjak a könyvesboltba, hogy én is beszerezzem azt a regényt, mert őt elvarázsolta. Megannyi kérdés, amikor ilyenkor simán választ lehet kapni egy posztból: Miért varázsolta el őt az a regény? Milyen érzései voltak miközben olvasta? Miért hatolt a szívéig? Miért utálta? Ha utálta, akkor mivel támasztja alá azt, hogy a könyv béna volt? Mi paprikázta fel a legjobban az olvasás során? A béna szereplők? A rossz fordítás? A trehány szerkesztői munka?
A blogger személyisége és a kommentek kapcsolata
Engem a fenti kérdésekre adott válaszok érdelnek egy könyv esetében, nem az, hogy a könyvből készült film főszereplője most éppen félmeztelenre vetkőzött egy magazinnak. Nem mondom, hogy én nem csorgatom a nyálamat egy-egy helyes könyvesborítón szereplő modell képein, de hát ez mit ad egy könyvélmény mellé? Nem sokat szerintem... Nem vagyok álszent, olvasok és fogyasztok könyves híreket, de mérsékelten. Kommentálni ezeket sosem kommentálom a blogokon, és ahogy látom mások sem teszik ezt. Pedig a komment nagyon fontos dolog. Sőt a legfontosabb egy blog esetében, ugyanis ez mutatja meg, hogy a bloggert mennyire szeretik, és mennyire olvasták el a bejegyzését.
A komment és bármilyen visszajelzés egy blogger számára nagyon fontos. Nyilván a legjobban a pozitív visszajelzés és az építő kritika esik jól egy bloggernek (én magam is ezeket szeretem), de a semmilyen komment is egy visszajelzés. Nekem is sok bejegyzésemnél van 0 komment, és ezek általában a könyves véleményeim. Viszont jól ellensúlyozza ezt, hogy van néhány olyan könyves véleményem van (a kiakadós, ahogy Pupi fogalmazta meg paprikás posztok), amikre sok olyan komment jött, amik között jó kis viták, egyetértések alakultak ki. A legtöbb komment a témázós bejegyzéseim alá jön, és a legtöbb interakciót (komment, látogatottság) ezekkel a posztokkal érem el. Úgy hiszem, hogy a véleményemre kíváncsiak az emberek (nem beképzeltségből írom ezt), és ha sikerül úgy megírnom egy posztot, hogy azon lehet nevetni, egyetérteni, esetleg vitatkozni az a legjobb dolog.
Én is az ilyen posztokat szeretem a legjobban, kell, mert nekem kell, hogy blogger kiváltson belőlem érzéseket. Kell, hogy a posztja szintén. Ha ez a kettő megvan, akkor szívesen rászánom az időmet a kommentálásra, és örülök, hogy olvastam egy jót posztot. Sok jó blogger van, akiket érdemes olvasni, viszont sok olyan középszerű blogger / könyves youtuber / bookstagrammer van (muszáj ezeket is ide vennem, mert ezek is hozzátartoznak a könyves világhoz), akiknek nincs stílusa (se írásban, se videóban, se képi hatásban), akkor ott nagyon egyszerűen én csak tovább tekerek, vagy továbbkattintok és nem pazarlom az időmet a posztra, képre, videóra. Vannak taszító bloggerek, akiket nekem rosszul esik olvasni, mert sajnálom a posztjaira fordított időt, de ezeket egyszerűen el kell engedni az életünkből. Ahogy az élet túl rövid ahhoz, hogy szar könyveket olvassunk, úgy nem kell, hogy minket idegesítő bloggerek olvassunk/nézzünk. Az internet szerencsére egész nagy, mindenkinek meg lehet a saját maga játszótere, és ezek megférnek egymás mellett.
Mondjuk én néha átmegyek játszani mások játszóterébe, sőt! Rengeteg barátot szereztem az elmúlt egy évtized alatt a különböző blogokon / könyves közösségekben, és rengeteg nagyon jó barátom van a blogszférából és erre nagyon büszke vagyok. Meg arra is, hogy vannak törzsolvasóim, jönnek visszajelzések, és vannak, akik kedvelnek, vagy jónak tartják a blogomat.
Nyilván már ezerszer leírtam/leírtuk, hogy egy blog kinézetével is kell, hogy megfogjon, lehet a stílus szuperjó, de az olvashatatlan háttérszín, a béna betűtípus választás, esetleg temérdek helyesírási hiba elriasztja az embert. Ez is fontos, nagyjából annyira, mint a blogger személyisége, ami higyjétek el, hogy átjön a poszton. Átjön a negativitás, átjön az unottság, átjön a túlzott akarás, átjön a kényszerből írt poszt, átjön a hamis vélemény, átjön a megúszós poszt, átjön a töltelékként kirakott hír, vagy beharangozó, átjön a kamuzás. Azt hiszem 15 éve blogolvasás, és blogírás után én már átlátom ezeket, és remélem, hogy azért mások is meglátják ezt.
A könyvesblogolás is olyan dolog, amit mindenki úgy csinál, ahogy akar, nincs kőve vésett szabály, hogy hány könyvvéleményes posztot kell kitenni, vagy mennyi könyves hír a sok, vagy éppen a kevés. Arról sincs szabály, hogy egy héten mennyi posztot kell (lehet) írni. Van aki meg tud írni ötöt, vagy aki havi egyet, hiszen van akinek van ideje a blogjára, van akinek nincs annyi. Azt sem kell patikamérlegen kimérni, hogy mennyire legyünk őszinték a posztjainkban, vagy éppen mennyire legyen polkorrektekkel a kiadókkal, a szerzőkkel, vagy éppen a többi bloggertárssal. Van aki szívesen ekézik másokat (ez hozza a nézettséget, avagy éljen a clickbait), mások sokkal diplomatikusabban fogalmaznak. Igazából ez emberfüggő, de a blogok mögött hús-vér emberek állnak. És ezt nem szabad elfelejteni, amikor olvasunk egy-egy bejegyzést (vagy nézünk egy képet, videót). Minden bloggernek lehetnek rossz napjai, rosszabb periódusai, és lehet valaki rosszfej, vagy éppen jófej, amikor éppen a posztját olvassuk. Egy biztos: értékeljük azért a bloggert, mert sok energiát fektet egy-egy posztjába, és a visszajelzés (ez lehet feliratkozás, lájk gomb megnyomása, továbbosztás, egy komment stb) jól esik neki.
Ti milyen blogposztokat szerettek olvasni? Mi az, amiért kommenteltek egy-egy blogra? Van kedvenc poszttípusotok? Tökre kíváncsi vagyok, hogy miért olvastok blogokat illetve milyen blogokat és miért pont a Zakkant olvast olvassátok (ha olvassátok)!
Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!
10 komment
A bloggerkedés aranykora alcím milyen jól is hangzik, milyen szuper kis időszak volt az, amikor a freeblog könyves aloldalt lestük! :)
ReplyDeleteAz élménybeszámolós posztokkal valóban nem jó sokat várni, már csak az aktualitása miatt sem, de amúgy tényleg utólag már nem ugyanaz jön ki az emberből, elszáll a lelkesedés, ami az élmény megélésekor elkap.
A csömörrel kapcs. csömörleni a szó amit kerestél :D
Érdekes egyébként, mert nekem a könyves posztoknál irtó nagy különbségek vannak, mármint azt nézve, hogy mennyi idő volt összehozni, vagy mennyi "munka" - van hogy az is csak úgy kirepül a kezem közül, van, hogy 3 napig írom a bevezetőt, hogy aztán kitöröljem, mert nem tetszik... Szóval nagyon hangulatfüggő és könyvélményfüggő is.
Egy-egy minihírért én se írok posztot, talán egyszer-egyszer volt csak kivétel, amikor valaminek tényleg annyira örültem, hogy megjelenik, és van fülszöveg, borító, stb. A megjelenéseket inkább összeszedem csokorba, amik érdekelnek, de bevallom őszintén, ezeknek a posztoknak a megírása nem nyújt akkora örömet, mint egy normális, szöveges ajánló, vagy témázás, vagy más.
De jó, hogy te is használtad a játszótér szót a blogra. :) :) Kommentelni pedig jóóóóó! :D
Nekem a halálom, mikor kész a poszt, de nem találok képet hozzá. Komolyan egyszer ezért hagytam be abba hónapokig az egészet. :-P
ReplyDeleteA híreket én sem csìpem, az a Facebook oldalra való.
Amúgy én mindig azt gondoltam, hogy sokszor a témàzàst csak a mi visszatérő làtogatàsaink nyomják fel. Pozitìvabbnak kellene lennem, ugye?
freeblogos idők, úgy imádtam az egészet! 15 év, hát az aztán hosszú idő, kicsit sajnálom, hogy nem tudom, mikor fogtam én bele.
Ha a történeti hűség érdekel az Internet Archívum a barátod, a freeblogos Zenka szerint a könyvek-en 2009 június 15-én jelent meg az első bejegyzés: https://web.archive.org/web/20100713162751/http://zenkaolvas.freeblog.hu/archives/2009/06/15/Az_elso/
DeleteÒ, köszönöm. De jó! :-) De mivel nem csináltam folyamatosan, nem fogom azt írni, ilyen régòta blogolok, viszont jó tudni.
DeleteDejó, tudta, hogy ha valaki, akkor Lobo tudja, hogy kell előásni! :D
DeleteNekem eszembe sem jutott, mondjuk technikailag elég béna vagyok.
DeleteSzerintem is borzasztóan fontos, hogy a blogger személyisége átütő legyen - ez tényleg érződik a sorok között, hogy az adott bejegyzést milyen hangulatban írta. Ezért sem tudnék időre, meghatározott szempontok alapján posztolni, mert úgy elveszne a varázs, és már nem élvezném ugyanannyira, mintha a magam ura lennék. Igen, a blogom a saját "játszóterem" - ez tök találó! - és igen, csakis arról írok, ami érdekel. Az izzadságszagú könyvértékelésektől rosszul vagyok (különösen, ha a fülszöveg kiteszi a poszt háromnegyedét), és az unalomig ismételt tag-ektől sem vágom hanyatt magam. Nem mindig könnyű eltalálni az arany középutat, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami esetleg túl személyes - ehhez egy bizonyos fokú intelligencia is kell.
ReplyDeleteSzerintem tök szuper, ha valaki felismeri, hogy időre van szüksége, és ki mer szállni a mókuskerékből - ez is azt támasztja alá, hogy egy bizonyos minőség alá egyszerűen nem megyünk. Szóval egyáltalán ne bánkódj, ha most kicsit megcsappantak a könyves posztok; írj arról, amiről jólesik! :)
A blogolás aranykora <3 Jó érzés, hogy ebbe már beletartoztam én is :)
ReplyDeleteA kommenteknek (kiv. a hülye spameknek) én is mindig örülök, de egyre kevesebb jön - a hozzászólások néha átvándorolnak Instagramra, vagy a blog Fb. oldalára. A könyves híreknek szerintem is max Fb-on van helyük, a könyves blog számomra is az amikor a nagy része könyvajánló - értékelés.
Háát én pl. téged azért olvaslak, ha szeretnék egy könyvajánlót. Nálad mindig találok valamit, ami felkelti az érdeklődésemet. És nem kommentelek. Sajna. Magam is blogot írok, és én is várnám a kommenteket, de nem nagyon jönnek. Tényleg. Pedig jó lenne. Nos, a blogírással én úgy vagyok, hogy imádok nagyon nagyon írni, (Bakancs és Fakanál) de utálok szerkeszteni, fotót feltölteni, stb. Aztán a caféblogon, ahol én is fent vagyok, nem tudok olyan témát írni nap mint nap, ami oda kellene. Hiszen a blogom kirándulós és főzős. Főzős blog rengeteg van, olyan jó fotókkal, amit én nem tudok produkálni, kirándulni pedig nem járok minden nap. A felesleges szövegelést pedig nem szeretem, és nem is nagyon olvasom ezeket a blogokat. Nem érdekelnek, nem kötnek le, a jó főzős blogot szeretem, és a jó könyvest is. Ami lényegről szól és nem pletykarovat. Nekem arra sajna nincs időm. A te blogod jó, de ez a poszt nekem pl. túl hosszú, felét "átlapoztam". :-) Csináld, és érezd jól magad. Én csak akkor írok ha van miről és ha van kedvem, hiszen nekem hobbi, és nem erőszakolom meg magam sehány lájkért. :-)
ReplyDeleteBaromi jó a blogod neve! :) Nagyon tetszik!
Delete