Bevallom mióta Budapesten élek (2011 óta) azóta mindig a Duna mellett laktam. Nagyjából bárhol éltem, 5-10 percre laktam a Dunától. Reggelente vagy átmentem a Duna feletti hídon a munkahelyre, vagy a Duna mellett utaztam villamossal, HÉV-vel, tekertem kerékpárral, vagy éppen gyalogoltam. Nem tudom megunni ezt a csodás folyót, szeretem tavasszal, nyáron, ősszel és télen. Mindig más, ha jobban figyeled, és mindig mosolyognom kell, amikor meglátom. Akármikor megyek át a dunai hidak egyikén legyen bármilyen rossz a kedvem, amint ráterek a hídra, vagy csak elég meglátnom a Duna kicsinyke sarkát máris jobb lesz a kedvem. Nem tudom, hogy miért van rám ilyen hatással ez a víz, de aki az év 365 napjából 360 naponta látja talán más is így viszonyul hozzá. 

Emlékszem teljesen belémivódott az első "dunai" élményem, amikor 6-7 éves lehettem és a tűzijátékot jöttünk fel Pestre és az alsó rakparton várakoztunk órákig, hogy jó helyünk legyen amikor elkezdődik a show. Két csodás híd között voltunk, és egyszerűen ámulatba ejtett a görögtűz, amikor lezúdult az Erzsébet hídról (?) ble a Dunába, és persze a víz felett szétrobbanó tűzijátékok is megbabonáztak miközben szólt a komolyzene, és talán a Kék-Duna keringő is felcsendült. Persze azóta átértékeltem a tűzijátékot, de a Duna örök szerelmem és mióta kicsit kijebb költöztünk a városból, de a Duna akkor is itt van. Ráadásul itt a Háros-sziget közelében, a Csepel-szigettel szemben bőven kijut a Dunából, de nem a nagyon ismert részéből, hanem a háborítatlanból. 

Szóval én és a Duna már régóta barátok vagyunk, és eddig azt hittem, hogy nagyjából körbejártam már az összes hídját, partját és szigetét, de Tittel Kinga könyve rengeteg új úticélt és olyan érdekességeket tudott mutatni, amiről még nem olvastam, és nem hallottam. Pontosan ezért is szeretem a Mesélő Budapest könyvet, és az előző zsebkönyvet is (A Várnegyed titkai is szuper volt). 

A Duna kincsei tökéletes kabátkönyv, kicsi formátumával nagyon könnyen belefér mindenféle táskába, egy nagy belső zsebbe is akár, és tökéletes olvasmány a villamoson, buszon. Egyébként pont a kettes villamoson ülve kezdtem bele a könyvbe, és hát ez a híres Duna-parti járat, így a könyv elején már vizsgálattam a rakpartot (főleg a Fővám térnél), mert már a könyv elején már sok érdekesség bukkant fel. Nyugi, nem írom le ezeket, hiszen nem tudom úgy átadni, mint Tittel Kinga, és egyébként is ezek akkor érdekesek, amikor a könyv szerint haladva olvassátok el őket a Duna eredeztetésétől, vagy a híres dunai árvizek és a folyó szabályozása után a dunai hajók részletezése közben. Nagyobb részt kapott a hajók és közlekedési eszközök a Dunán fejezet, és persze a Duna áthidalása, azaz a Dunát átszelő hidak részletezése. 

Az egyik kedvencem fejezetem a Régi elfeledett szakmák voltak a Dunával kapcsolatban és a Jeles események a Duna életében c. fejezet. Ezek nagyon érdekesek voltak, és sok olyan adalékot kaptam meg a régi Budapestről. Tudtátok például, hogy 1838-ig még tervben volt, hogy a megcsinálják a belvárosban a Canal Grandet? Igen, a Blaha Lujza térig simán behajózható lett volna a váross, mint a a Velencében található társa...Igazából nem akkora elborult ötlet, mert a Duna szabályozásáig elég sokszor volt árvíz, és a folyó és a város még nem így nézett ki, mint a mostani ismert alakja. Nah például ezekről is sok titkot megtudhatsz a könyvből :) 

Kicsit sok volt már a Dunából ebben a bejegyzésben? So sorry! De hát ez a könyv tényleg erről szól, úgyhogy nehéz másról mesélni egy ilyen könyv kapcsán, mint magáról a folyóról és az ehhez kapcsolódó szakmákról, történelmi eseményekről és személyiségekről, hidakról és építészekről, tragédiákról, és örömteli eseményekről, amik a Dunán játszódtak. 

Nem tudok belekötni A Duna kincsei zsebkönyvbe, és nem is szeretnék. Nekem ez a könyv nagyon is sokat adott, mert tényszerű, de mégis interaktív és könnyen fogyasztható formátumban készült. Nyilván nem mindenkit fog lekötni, de aki szeretné megismerni Budapest ékességét ez a csodás folyót, ami olyankor szőke, kék, barna, illetve komoly, vén és zavaros, az bátran vesse bele magát ebbe a kötetbe. 

A Várnegyed titkaihoz képest ezt a zsebkönyvet még több fotó díszíti, így még élvezetesebb volt lapozgatni, hogy láthattam a különböző hajótípusokat, és szép dunai hidakat, szigeteket, és persze a híres helyekről, szobrokról, épületekről is sok képet kapunk. Sok-sok "Érdekesség..." rész is színesíti a könyvet, így végre megtudtam, hogy mik azok a különleges székek a Duna-korzón (Buchwald-székek) és mi is az a "gerilla jakuzzi" a rakpartokon. 

A könyv végén újra kapunk egy térképes kincskeresést, és pont kapóra jön egy őszi kis túrához, amikor is magammal viszem A Duna-kincsei könyvet és átsétálok ezredszerre is a kedvenc hídjaimon, amik a szívem egyik csücskének számító folyó felett magasodnak. Mert tényleg, azt hiszem a Dunát nem lehet nem szeretni, és ezt a könyvet sem!  

Íme az én keresett versrészletem: 

Megtudtam, hogy titkokat rejteget

A mi Dunánk, ez a vén róka,

Mikről talán sohase álmodott

Az ősi barlang-tüzek óta

Ez a közönyös Európa.

a Rafflecopter giveaway