Bevallom cseppet sem számítottam, hogy érkezik még egy Ambrózy báró történet, de amikor megláttam, hogy A Barnum-rejtély címmel a híres Barnum és Bailey cirkuszának pesti kalandjairól fog szólni a kötet leküzdöttem az ellenvetésemet. Mert igen, voltak ellenvetéseim. Nem vagyok ugyanis cirkuszrajongó, és cseppet sem tetszik a szórakoztatás ezen formája, mert nem igazán tartom etikusnak, hogy állatokat idomítanak, utaztatnak át a világon, hogy aztán ott fellépjenek velük zajos közönség előtt napi kétszer. Ráadásul P.T.Barnum és a James Bailey nevével fémjelzett cirkusz nem csak állati produkciókkal, zsonglőrökkel, lovas attrakciókkal, hanem különleges "szörnyszülöttekkel" is hirdette magát. 

Anno eléggé utánaolvastam a cirkusz történetének egy cikk hatására, aztán megnéztem a Barnumról készített mozifilmet (A legnagyobb showman) és hasonló véleményen voltam, mint ez a kritika. Engem nem nyűgözött le a film, bár Hugh Jackman lubickolt a szerepben, de a filmből is kitűnik, hogy ez a cirkusz azért nem annyira vidám világ, mint ahogy elsőre tűnik. Az igazi és valós Barnum azért akárhogy is nézzük, kihasználta a genetikai rendellenességgel született és azzal élő embereket ahhoz, hogy ők eladják a műsorszámait, ő pedig behajtsa a pénzt. Ez pedig számomra eléggé érzékeny és roppantul dühítő téma, így kicsit félve kezdtem be a legújabb Ambrózy regénybe, mert paráztam, hogy majd ez elveszi a kedvem.

Szerencsére ez nem történet meg, mert Böszörményi Gyula képes volt úgy mesélni a történetet, hogy a cirkusz kevésbé szép világába is beavatta az olvasót Mili és Emma és persze Márika kapcsán. 

Igen, ennek a kötetnek a három nő, de szerintem főként Emma lett a főszereplője, hiszen a Barnum és Bailey társulattal érkezik Madame Orlóczy, aki Emma régi barátnője még a lány cirkuszos időkből, amit együtt töltöttek. Orlóczy asszony viszont nem szeretné látni régi barátnőjét, és levelet küld neki, amiben utasítja, hogy ne jöjjön a cirkusz közelébe. Természetesen ez felhívás keringőre Milinek és Emmának, aki Márika segédletével beépülnek a cirkuszba, hogy rájöjjenek mit titkol előlük régi ismerősök. Természetesen lesz itt aztán minden, de a három grácia igyekszik mindent megoldani, és persze közben nyomozni is serényen. 

Bár a történet most csak cirka egy hétre koncentrálódik, és szinte végig a Keleti pályaudvar melletti hatalmas területen játszódik mégsem maradunk izgalmak nélkül. Böszörményi Gyula olyan aprólékosan meséli el a cirkusz budapesti érkezését, hogy ez még engem a szkeptikus cirkusztagadót is meggyőzött. 

Nagyon érdekes volt belelátni ebbe a hatalmas gépezetbe, amit több ezer ember mozgat napról-napról, városról városra. A Barnum és Bailey társaság igazi amerikai szenzáció, ami hatalmas kocsikkal, és jól felszerelt mindenre gondoló társulati segítőkkel és ügyes szakemberekkel érkezik meg a Keleti pályaudvarra. Ahogy begördült a vonat és elkezdődött a történet én úgy merültem el újra az 1901-es évek hangulatába és korszakába, és nem volt megállás. 

A Barnum-rejtély magával ragadott, és az író elérte, hogy csak néha húzzam fel a szemöldököm, amikor hátrányos megkülönböztetés érte a cirkusz cseppet sem szokványos szereplőit, vagy éppen a közönségből tett valaki fura megjegyzést, esetleg a cirkusztagokról derült ki valami szomorú történet. Mert az viszont bőven kijutott szerintem ebben a kötetben. Több szereplőt is megismerhetünk a cirkusz világából, akikkel nem igazán bánt jól az élet, vagy önmaga indult el rossz út felé. Igazán emberi történetek voltak ezek, de ezek nem rögtön kerültek elő, hanem fejezetről fejezetre kaptunk belőle itt-ott egy-egy morzsát. 

Bár a cirkusz (azaz az Keleti pályaudvar melletti terület - a mai lovarda) a regény fő helyszíne, azért egy kicsit jobban megismerjük az egykori Városligetet, aztán újra izgulhatunk a Rókus kórház folyosóin, és természetesen az Ambrózy villában is áll a bál mindeközben. Nagyon sok történés volt a Barnum-rejtélyben, de nagyon jól követhető minden és mindenre megkapjuk a választ. A regény fő megoldása természetesen kitalálhatatlan, de ez nem is baj. A szokásos szövevényes bűntény(ek) és csalafinta szereplők itt is jelen vannak, de Mili mint főnyomozó, Emma mint a segédje és persze Márika teszi a dolgát. 

Nem szeretném elárulni, hogy ki mindenki mire jön rá, és kinek kihez van köze, de annyit azért megsúgok, hogy most itt nekem Emma kapta a főbb szerepet, és azt a lezárást, amit az előző kötetben megérdemelt volna és ez egyáltalán nem baj. Sőt! Én nagyon örültem ennek.  

Nagyon jól össze volt rakva ez a rész, tökéletesen látszik, hogy Böszörményi Gyula elképesztően sok információt beszerzett a korabeli cirkuszi életről, magáról a fellépésekről, a cirkuszi fellépők ruházatról, életéről, kapcsolatairól és igazából a magánéletükről és érzelmeikről is. És nekem ezt a két utóbbit fájt egy kicsit olvasni. 

Bár tudom, hogy semmi olyan nem hangzott el, ami Barnumot, vagy éppen Baileyt rossz színben tüntette volna fel, de azért én nem képzelem el a cirkuszt egy tökéletes helynek, és végülis ez itt-ott azért bebizonyosodott. Kicsit keserédes volt nekem most ez a kötet. A cirkusz hiába egy szórakoztató műfaj a könyv szerint, szerintem több szörnyű sorssal, magánnyal találkoztam ebben a kötetben, mint az egész sorozat alatt... Vagy csak nekem tűnt fel? Lehetséges ez is. 

Mondjuk talán azért is érezhettem ezt, mert van még egy-két elválás a kötetben, ami bár nem fájdalmas, hanem inkább várható, de mégis azért búcsúzkodás...

Hiányoltam Ambrózy bárót a regényből, mert igencsak kevés szerepet kapott, bár ez érhető, hiszen nem pattoghat ott a cirkuszban az előző rész után, de azért nah! Imádtam az előző részekben a báró és Mili közötti párbeszédeket, zrikálódásokat, de itt ez elmaradt. Az epilógus azért kárpótolt egy kicsit, de én szőrösszívű vagyok, és miután befejeztem a könyvet egy kis hiányt éreztem, és sajnos azóta sem tudom, hogy mitől így pedig nem adhatok maximális pontszámot, akármennyire is akarnék.

Akik szerették az előző Ambrózy báró köteteket, azok a Barnum-rejtélyben sem fognak csalódni, csak számítsanak rá, hogy most kevesebbet lesz jelen a báró, ellenben a női nyomozó triumvirátusból többet kapunk. Amúgy meg éljen a #womenpower!