Így csökkentettem a várólistámat 2020-ban
8:06:00 PM
Hohó! Lassan benne járunk a télben, én pedig még nem is írtam arról, hogy nyár elejére letudtam a váróslistacsökkentésem, ami újabb 12 régóta halogatott könyv elolvasását jelenti Lobo versenykiírása alapján. El is mesélem gyorsan, hogy miket olvastam és hogyan tetszettek, mert külön posztban lusta vagyok értekelni ezeket a könyveket krónikus időhiány miatt.
A kihívás lényege az volt, hogy erről a két listáról 12 db könyvet elolvassunk 2020 december 31-ig. Nincs időkorlát, bármikor bele lehet kezdeni, de én január elsején bele is vágtam, mert ez tavaly is jól működött. A díj egy moly-os kitüntetés volt, meg persze a virtuális hátbaveregetés, mert újra megcsináltam.
Idén is Pupival bíztattuk egymást és folyamatosan értekeztünk arról, hogy ki hol tart éppen. Ráadásul voltak olyan könyvet, amiket ő is felrakott a listájára, úgyhogy igazán motiváló volt biztatni egymást, és drukkolni a másiknak! Nah de elevenítsük fel a 12 könyves alaplistámat, és az alternatív listámat is, amiről válogattam az olvasnivalókat, és mesélek azokról is, amiket szerettem, és azokról is amiket nem (bár inkább a szerettem kategóriából lesz több!).
Nézzük az alaplistámat: (amit kihúztam, azt olvastam el erről a listáról) 12/7
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Darren Shan: Zom-B
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye
Edith Pattou: Északfi
Gillian Flynn: Sötét helyek
Khaled Hosseini: Ima a tengeren
Lindsey Kelk: Az olasz kaland
Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényekig
Marceline Loridan-Ivens: És te nem jöttél vissza
Alternatív lista: 12/5
Tiboru: Konteó - Harminc válogatott összeesküvés-elmélet
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert
Jessie Burton: Múzsa
Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál
Rena Olsen: Egy szót se szólj!
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Philip Pullman: A titokzatos kés
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Dan Brown: Eredet
Dan Simmons: Dermesztő nyár
Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai
 |
| Íme a VCS-s könyvek kupaca (néhányat e-könyvként olvastam) |
A Hold legsötétebb oldala ahhoz képest, hogy gyerekkönyv nagyon sötét olvasmány volt. Egy különleges apokaliptikus világot mutat be, ahol komoly szabályok szerint élnek az emberek. Persze a szabályok mellett nem könnyű az élet, a főszereplőnk egy kisfiú volt, akinek nincs könnyű élete. Tanulási nehézségekkel küzd (diszlexia) és osztálytársai és tanárai hajlamosak a kegyetlenkedésre. Volt a könyvben néhány súlyos jelenet az iskolában, amit a mai napig nem felejtek el. Maga az alapsztori, és a könyvben lévő titok érdekes volt, és Standish és Hector azaz a két főszereplő barátsága és élete érdekes. Örülök, hogy elolvastam, de nyomasztósága miatt tuti, hogy nem fogom többször. 5/4
A Gonosz pálya a koronavírus előtti januári ázsiai utazásunk egyik kellemes emléke. Egyből szilveszter után kezdtem bele a regénybe, mert nagyon vártam már az új Galbraith sztorit. Nem is csalódtam, még a repülőn kiolvastam a könyvet, mert izgalmas volt, és persze nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a két főszereplővel. Strike és Robin kapcsolata, a közös nyomozásuk, az új ügy mind-mindig megint nagyon korrektül volt levezetve, és kellően borzongató volt a levágott végtagokkal együtt. És végre sok-sok új dolgot megtudtunk Strike múltjáról is. A függővég viszont K-I-K-É-SZ-Í-T- Ő volt, olyannyira, hogy azóta elolvastam a Halálos fehéret is . 5/5
Az Új nap virrad már az ötödik Moning könyv, azaz 5. éve állandó szereplője a várólistámnak, és ez nagyon mazochista dolog, mert mindegyik rész rendkívüli függővéggel zárul, így nehéz kivárni egy-egy évet az egyes részek között, de jól tartom magam. Az Új nap virrad elképesztő meglepetéseket tartogatott, és jaj. Egyszerre sírtam és egyszerre dühöngtem közben. Igazi érzelmi hullámvasút volt a könyv, Barrons, és McKayla párosa itt különösen érdekfeszítő, és a tündérvilágról is olyanok derülnek ki, hogy csak néztem. Fúh! Ha bírjátok az urban fantasyt, akkor ez a könyvsorozat nagy favoritotok lesz. De ezt szerintem mindegyik Tündérkrónikák résznél elmondom. 5/5
Carlos Ruiz Zafón Marina című könyvét még a szerző halála előtt olvastam el. Nem gondoltam volna, hogy 2020-ban elbúcsúzunk ettől a csodás írótól, és több új fantasztikus regényt már nem fog nekünk írni. A sötét és misztikus regény a '80-as évek Barcelonájából indul, de távolabbra nyúlik vissza a szokásos zafóni stílusban tálalva. Csodás leírások, hangulatfestő részletek, izgalmas régimódi gótikus rémtörténet. Nem szokatlan Zafóntól ez a stílus, a többi regényében is jelen van, de itt most kamasz szereplőkkel és egy megdöbbentő hősies történettel karöltve még jobb volt. 5/4.5
Darren Shantól a POKET változatban olvastam A rémségek cirkuszát és nagyon bejött, szeretném is majd folytatni a sorozatot, mert érdekel, hogy mi lett a főszereplő kissrác sorsa. Darren ZOM-B regénye más stílusú, de mégis nagyon is mai történet, melyben a zombik mellett téma a rasszismus. Sok erőszakos jelenet van benne, és a főszereplő B-t megismerve nem is csodálkozunk, hogy hová fajul a történet ismerve a családi életét. A könyvet főleg a kamasz szereplő élete teszi ki, de vannak benne izgalmas jelenetek, amikor megjelennek a zombik és egy iskolai zombis üldözős tragédiába torkollik az egész. Annyira nem volt magával ragadó, hogy felhajtsam a magyarul megjelent részeket, de egynek elment. 5/3
Hosseini Ima a tengeren könyve néhány perces olvasmány, de mégis nagyon különleges élmény volt. A történet a háborúról, a menekültekről és egy tragédiáról szól, eköré van csoportorsítva az ima, ami bár rövid mégis mély mondanivalóval rendelkezik. Jó lenne ezt a kötetet mindenki kezébe adni, mert sokan semennyire sem ismerik a migránsok életét. 5/5
És te nem jöttél vissza... egy holokauszt témát feldolgozó rövid kis megható búcsúlevél, amit egy lány írt az édesapjának, aki nem tudott visszajönni az auschwitz-i haláltáborból. Fájdalmasan szép sorok vannak benne, aki szívesen olvas erről az időszakról, annak bátran ajánlom Marceline Loridan-Ivens regényét, ami nem is regény, inkább egy érzelmes levél. Az egyetlen hátránya, hogy nagyon rövidke volt, olvastam volna még, bár fájdalmasak voltak a sorok.
Jill Santopolo A fény amit elvesztettünk című regénye pályázik az év egyik legfájdalmasabb szerelmi történetére és az év egyik legérzelmesebb olvasmányára nálam. A könyvben az egykori szerelmespár Lucy és Gabe életét követhetjük nyomon, ami tele van fájdalmakkal, boldogsággal, búcsúzással, egymásra találással és sok-sok kétellyel. Nagyon sodró lendületű élmény volt belelátni a lelkükbe, az érzelmeikbe és bár sejthető, hogy mi lesz a történet vége, mégis érzékenyen érintheti az olvasót. Bevallom engem rendesen megsiratott az írónő, úgyhogy köszönöm neki az élményt. 5/5
Sarah Addison Allenről már sokat hallottam, de A csodálatos Waverly-kert eddig elkerülte a figyelmemet és milyen kár. Nagyon tetszett ez a különleges, de mégis szerethető regény, ami két lánytestvér életét, múltját és jelenét boncolgatja. Ez a regény pont olyan, hogy aki fogékony rá, azt nagyon fogják szórakoztatni a kedves, esetlen és kicsit fura szereplők, az a sok-sok illat és íz. A szerelmi szálnak lehet drukkolni, és persze van izgalom is benne, de minden kellően adagolva. Nagyon szívmelengető volt megismerni a Waverly családot, és nagyon vágyom már a folytatásra is, úgyhogy hamarosan beszerzem majd. A januári utazásom második csodás élménye volt ez a könyv, amit egy szingapúri szálláson fejeztem be, de ha bárhol máshol olvastam volna akkor is tetszett volna. 5/4.5
Tasmina Perrytől már régóta nem olvastam semmit sem, így a januári utazásra A ház a Naplemente-tónál című könyvet válaszotttam a hazaútra. És milyen jól tettem! Az írónő jól szövi a múlt és a jelen eseményeit, és mindig van egy-két sötét titok a regényeiben. Itt sincs ez másként, Jim és Jennifer kamaszkori szerelmének tragikus vége után a páros tagjai újra találkoznak a legendás Casa D'or nyaralóban, ahol minden titokra fény derül természetesen. Annyira maradandó élmény nem volt azonban a történet, de kikapcsolt és izgalomban tartott a hazafelé úton, ráadásul még dobott egy kicsit a nyári érzésemen így januárban. 5/3.5
Polcz Alaine is azon szerzők közé van, akikről sokan meséltek, de én egy kicsit tartózkodtam tőle. Talán nem volt a legjobb választás az Asszony a fronton című regényével kezdeni, de így legalább megismertem az írónő nyers és naturalista stílusát, amiben a második vh. szörnyűségeiről mesélt, amiket átélt. Egyáltalán nem volt könnyű olvasmány lelkileg ezt a történet, lassan is haladtam vele, de igazából Alaine megpróbáltatásairól olvasni tényleg megterhelő dolog volt. Nagyon sok mindent történet vele élete során, és egyáltalán nem volt könnyű élete, így egyszerre sajnáltam, és egyszerre tartottam végtelenül erősnek, hogy mindezt túlélte és továbblépett.
Az Akhilleusz dala már olyan régi vágyam, hogy nagy elvárosokkal mentem neki, mert mindenki áradozott róla, viszont mégis sokkal jobb élmény volt, mint az vártam. Szerettem a görög mitológiát anno a suliban is, Akhilleusz története pedig nem volt ismeretlen számomra, de Miller megvilágításában (Akhilleusz és Patroklosz szerelmespárként való ábrázolása) még különlegesebb volt. Igazi LMBTQ történet, de ez ne riasszon el senkit, a görög (és római) istenségek egyébként is pánszexuálisak voltak, legtöbbször nem nézték, hogy férfiba, nőbe (esetleg valamilyen állatba) szeretnek bele, érzelmeik viharosak voltak, és néha nagyon furák. Az Akhilleusz dala is kicsit furcsa volt ebből a szemponból, de a két férfi barátságából kialakult szerelmi történetet nagyon szépen bemutatja. Csodás leírások voltak a könyvben, teljesen olyan volt átélni a csatákat, mintha én is ott lettem volna. Patroklosz szemszögén keresztül egy teljesen másik Akhilleuszt ismerhettem meg. A könyv olvasása után újra kellett néznem a Tróját is, de bevallom én ezt a változatot is szeretem, pedig ott másként van ábrázolva a két férfi kapcsolata.
 |
| Annyira jól mutat a kanapén színe a könyvek mögött. Mondtam már hogy imádom? |
Szóval ez volt az a 12 könyv, amivel idén csökkentettem a várólistámat. Azt hiszem jól választottam, mert mindegyik olvasmány maradandó élmény volt. Néhány kevésbé, de még így sem éreztem azt egyik könyvnél sem, hogy nehezen olvastam volna el, vagy legszívesebben félbehagytam volna. Jó érzés volt kipipálgatni a molyos listámon az elolvasott könyveket, és biztos, hogy jövőre is belevágok. Lobo blogján majd december 14-én indul a 2021-es VCS, addig nézegessétek serényen a könyvespolcotokat, hogy legyen mit felpakolni a listára.
Ti részt vettetek a kihívásban? Sikerült is? Miket olvastatok? Kommentáljatok!
Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!
4 komment
Jó volt olvasni az összegzésed, az élményeidet - jövőre már én is részt tudok venni, mert pl idén is beszereztem több 2019-es vagy korábbi könyvet :D
ReplyDeleteJuhúúúúúúú! De izgi :) Nekem tök jól esik kicsit nosztalgiázni a VCS erre tök sok lehetőséget ad.
DeleteTök jó volt megint támogatni egymást, meg közösen olvasni! :) Folytassuk jövőre is a hagyományt, én alig várom, hogy összeállíthassam a listám. :)
ReplyDeleteOkés :) Keresnünk kell egy közös pontot a polcainkon még decemberben és indulhat a buli elsején!
Delete