Ennyit változtak 11 év alatt az olvasási szokásaim - szerzők és műfajok, amikből kiszerettem
8:00:00 AM
11 év hosszú idő, ez még gombócból is sok, ahogy szokták mondani. Persze nem 11 éve vagyok könyvmoly, ez a szerelem már előtte kezdődött, de ennyi ideje vezetem a blogot, így erre az időszakra tudok visszatekinteni és bizony ez idő alatt sokat változtam. Jöjjenek azok a szerzők és műfajok, amikből kiszerettem, és amiktől elpártoltam az elmúlt évek alatt. #témázás
Klasszikusok és kötelezők kíméljetek
Természetesen nem maradhat ki ez a kategória az említésből, hiszen én is a kötelező olvasmányokkal ismerkedtem meg általános iskolában, és szakközépben először. Persze ez kényszerű volt, de A két lottit többször is elolvastam, akárcsak Fekete István regényeit (Vuk, Kele, Bogáncs) és faltam a pöttyös, és csíkos könyveket, akárcsak Janikovszky Éva regényeit, illetve még ezernyi másik szerző, akikhez a könyvtárban jutottam hozzá. Nyilván volt egy-két melléfogás, de az Egri csillagokat, és a Kőszívű embert, vagy az Aranyembert így is elolvastam, még ha közben vért is izzadtam. Ám ahogy véget értek a szakközepes éveim egyáltalán nem vettem a kezembe klasszikus olvasmányokat és a kimaradt kötelezőket sem pótoltam.
Lehet ez szegénységi bizonyítvány, de olyan alapművekkel vagyok elmaradásban, mint a Vörös és fekete, Háború és béke, Üvöltő szelek, Zabhegyező, 1984, Állatfarm, A Gyűrűk ura, Jane Eyre, Tíz kicsi néger, Mester és Margarita, A Legyek ura, Virágot Algeronnak, Száz év magány. Hirtelen most csak ennyi jutott eszembe, de biztos van még ezer klasszikus, amit jó lenne elolvasni, de valahogy sosincs kedvem hozzájuk. Sokkal több új és frissebb megjelenés van, ami vonz. Persze nem tettem róluk, csak nem vonzanak úgy, mint a többi polcomon várakozó könyv, így nagyon ritkán iktatok be ilyen klasszikust az olvasmányaim közé. Nemrég belekezdtem az Orlandoba (POKET változat) de szörnyen untatott, viszont az Utas és hold világ tetszett, úgyhogy még fogok próbálkozni, hátha lesz egy-két új klasszikus kedvencem. Ti mit ajánlanátok?
Ezt olvastad már? Könyves témák, amiktől menekülök és ódzkodom
Óh azok a könnyed ifjúsági könyvek!
Amikor csatlakoztam a Blogturné Klubhoz (2014 tavasza!) belecsöppentem egy csodás világba, ahol kitárul Pandóra szelencéje, és hozzájutottam egy elég masszív könyvkínálathoz, amikben rengeteg (főleg a Könyvmolyképző és a Maxim Kiadónál megjelent) ifjúsági könyv volt. Kicsit be is indult a hörcsög énem és 2014 óta nagyon sok ilyen jellegű könyvre és könyvsorozatra mentem rá. Volt köztük olyan, amit nagyon szerettem, de azért akadt több felejthető is. Egy idő után bevallom meg is csömörlöttem tőlük és már ritkábban olvasok kifejezetten ifjúsági tartalmat. 2019-ben olvastam a Miutánt, A két lépés távolságot, THUG - A gyűlölet, amit adtál nekem és nagyjából ennyi. Persze az ifjúsági kategóriába tartozik például A világítótorony legendája, vagy a Tükörjáró sorozat és a Legend is, de ezek számomra sokkal inkább könnyed szórakozást és szórakoztatást adtak, mint az előző évek összes ifjúsági regénye. Igaz örök tininek tartom magam, így tavaly újraolvastam a Harry Potter sorozatot, és a Twilightot is, de azok a kedvenc könyveim a műfajban, de az a baj, hogy újabb kedvenceket a fent említettek közül keveset adott ezt a műfaj. Nincs ezzel baj, azt hiszem kinőttem a tipikus tiniregényekből, főleg a szerelmes fajtákból. Már inkább zavar két szerelmes 300 oldalon történő vergődése, és kifejezetten ideges leszek a tesze-toszaságtól úgyhogy a romantikus ifjúsági könyvek kicsit távol kerültek az érdeklődésemtől.
Ezoterikus / motiváló / önsegítő könyvek, amiktől csak felmegy bennem a pumpa
Egy időben nagy Coelho fan voltam (erről itt meséltem nektek), és olvastam egy-két önsegítő könyvet is, de ez a műfaj teljesen kikopott az elmúlt évek alatt a repertoráramból. Nem vágyom arra, hogy mások felszínes mondatait olvassam a témában, rendesen fel tudom baszni magam azon, ha valaki olyan témában osztja az észt, amiben nincs tapasztalata. Nem rajongok az ezoterikus gondolatvilágért, a csakrák, a lelkitársak, és az "Így legyél motivált - extra tanácsok a home office-ban dolgozóknak" meg a "Sikeres emberek 50 tanácsa avagy tuti tippek egy hajléktalanból lett sikerembertől" vagy az "Így legyél igazi istennő - találj rá a szépségedre" esetleg a "Tudatos önfejlesztés kiskátéja egy vállalkozóból lett kertésztől" "Hiúság, féltékenység, fóbiák - egy nagypofájú pszichiáter megmondja a tutit" című könyvekkel ki lehet kergetni a világból. Tudom hogy ezer meg ezer embernek segítettek már ezek a könyvek, nem akarom őket ledegradálni, de engem nem vonzanak. Nyilván olvasgatok a témában én is az interneten eleget, de igazából egy olyan könyvet sem találtam az elmúlt évek alatt (pedig azért próbálkoztam ám!), ami igazán tetszett volna. Vagy az íróval nem voltam kibékülve (zavart a stílusa) vagy a könyv tanácsai voltak használhatatlanok. Ha már hasonló téma, akkor a life style vagy életmód könyvek (amik egy-egy stílus köré épülnek), mint a Wabi-sabi, Hygge, Lagom és társai akkor ezeket ajánlom (és kedvelem is), mert könnyedek. Ezekben el tudok merülni, és nem keltenek bennem szorongást, hogy valamit mindent szarul csinálok az életemben.
Skandináv krimik = instant depresszió?
Bár még nem mondtam le a skandináv krimikről, de nagy szerelmese voltam anno a műfajnak, de valahogy mostanság ezt is a műfajt is elhanyagoltam. Nincs kifejezetten oka, egyszerűen nem szeretném direkt magam a mélységig taszítani. Mert ezekben a könyvekben minden sötét, minden szomorú, problémás és tele van olyan karakterekkel, akikben valami eltörött. Legutóbb Erik Axl Sundtól olvastam az Üvegtesteket, attól valami eltört bennem. Igaz elég durva olvasmány, de annyira depresszív hangulata volt, hogy azóta hiába jelent meg megannyi új skandináv krimi én még nem olvastam semmit sem. Már rendeltem egy-két könyvet a műfajban tavaly évvégén úgyhogy idén majd újra megpróbálkozom egy-két szerzővel (pl Nesbo), de nem erőltetem. Vannak műfajok, amikhez hangulat kell, én pedig most arra vágyom, hogy valami izgalmasról olvassak, ami kiránt a valóságból.
Szerzők, akiktől kiszerettem
Konkrét szerzőket nem említettem a fenti kategóriákból, mert nincs olyan szerző, vagy író, akitől minden olvastam volna és közben csalódtam volna egy-két könyvében és már nem várnám az újakat. Egyszerűen nincs mindig hangulatom mindenhez. Nagy kedvencem Carlos Ruiz Zafón, de a Lelkek labirintusát még nem tudtam elolvasni tőle, és a Köd trilógiát sem, de így vagyok Rowling új mesekönyvével az Ickaboggal, vagy Jo Nesbotől A birodalommal. Várják a polcon a sorukat, én pedig ehelyett olyan fantasty világokban kalandozok, amik elterelik a figyelmemet a világ szörnyűségeiről.
Az újraolvasásokkal is a tutira mentem/megyek (Harry Potter, Twilight) mert ezek anno is jó élmények voltak, és hiába telt el 10-20 év azóta mióta olvastam őket egyáltalán nem fakultak meg a karakterek és többedszerre is izgalmas volt olvasni őket. Lehet, hogy később lesz majd csalódásom az újraolvasások terén, de még erről sem tudok beszámolni, hiszen csak tavaly kezdtem el újra felfedezni a régi kedvenceimet úgyhogy erre majd visszatérek pár hónap múlva.
10 komment
Hát a HP sokuknál biztos pont, az tuti! :)
ReplyDeleteÉn utoljára Camillától olvastam skandináv krimit, ő az egyik abszolút kedvencem ebben a műfajban, de Kristina Ohlsson sorozatát is szeretném folytatni, mert ő elég jónak tűnt. Nesbø nálam sajna elég rendesen elkaszálta magát - két regényét olvastam, és onnantól roló. Fogalmam sincs, miért alakult így, nálam nem talált be annyira.
Klasszikusok közül nálam is akad pár, amit pótolni "kellene", de őszintén szólva ezekre nem feszülök rá - majd ha megjön hozzá a kedvem vagy a hangulatom. :)
Camillát miattad írtam fel, mert annyit jót meséltél róla, de még nem tudtam nekikezdeni, de ő is elég termékeny szerző, ha bejön a sorozata, akkor lesz mit olvasnom egy darabig :) Nesbo-val még próbálkozom, mert a könyvei hangulatát szeretem, de Harry Hole annyira nem lett a favorit nyomozóm, kicsit szerencsétlen és depresszív egyén, én jobban bírom a karakán és viccesebb fazonokat. A klasszikusokkal úgy vagyok én is, hogy majd ha kedvem támad, akkor rámegyek. Annyi frissebb olvasmány van, amit még olvashatok, hogy nem sietek. Jusson még a nyugger koromra is valami!
DeleteA klasszikusok közül ajánlom neked az 1984-et, az Állatfarmot, a Tíz kicsi négert és A Legyek urát is - ezek viszonylag rövidebbek, velősek és szerintem ma is sok fontos gondolatot tartalmaznak. (Főleg Orwell...).
ReplyDeleteEgy időben én nekiálltam pótolni a hiányosságaimat és elég sok olyat elolvastam, amire ma már kb alig emlékszem, de van több ami kiemelkedik.
Jó, hogy vannak biztos pontok - könyvek, sorozatok, amikhez vissza tudunk térni és az újraolvasás sem csorbít (sokat) az élményen!
Köszi, az Állatfarm, és az 1984 is itt van a polcon, több kiadásban is :D Bevallom AC-vel nem merek nagyon próbálkozni, valamelyik könyvébe (Halloweeni valami...) beleolvastam de nem tetszett, és A gyilkosság az Orient expressen film sem tetszett, úgyhogy nem annyira vonz, pedig annyian szeretik. Amúgy nem hajt a kíváncsiság, majd amikor lesz időm a klasszikusokra, vagy a félbehagyott sorozatokra, akkor majd folytatom őket :) Nem hajt a tatár!
DeleteNa, végre eljutottam a te posztodhoz is, most ez maradt utoljára. :)
ReplyDeleteA klasszikus elmaradásokat nem is mindig érdemes pótolni, csak ha tényleg kíváncsi is vagy rá, a külső kényszer ne hajtson... Az Orlando engem borzalmas módon taszít, nem is olvasnám soha, az Utas és holdvilág viszont tényleg jó volt. Én még ajánlom neked a felsoroltak közül pl a Jane Eyre-t, az Orwelleket és a Tíz kicsi négert. :)
A romantikus ifjúságiból valóban kissé kinőttünk, de azért mindig vannak szerencsére jó, szórakoztató, más nyomvonalon közlekedő ifjúságik is, érdemes nyitva tartani a szemünket. :)
Szerintem azért igenis degradálhatjuk azt, ami tényleg bullshit... és az önsegítő, meg az ezoterikus könyvek piacán elég könnyű ilyenekbe botlani. Plusz sok a nagyon lebutított is. Az egyszerű igazságok kimondása nem ugyanaz, mint a közhelyek csattogtatása és még ráadásul primitivvé tétele is.
Amúgy Almási Kittit tudom ajánlani ilyen fronton. Nem bullshit, és nem lebutított. :)
Ahhhh, igen a bullshitről szóló könyveket én sem értem, de az a durva, hogy ezeknek is megvan a piaca, és vannak akiknek ez segít, vagy motiválja őket, szóval nem szabad lebecsülni ezeknek sem a piacát, és értékét. Nálam lehet hogy azért nem jönnek át ezek, mert eléggé ismerem magamat, meg az embereket, és nincs szükségem ilyen útmutatásokra. Almási Kitti értelmes, sok videóban láttam már, és tudom hogy te sok könyvét olvastad, egyszer majd lehet hogy megpróbálkozom vele, ha nagyon nem lesz mit olvasnom :) Az Orlando végtelenül unalmas volt, nem is értem, hogy mások mit esznek rajta.
DeleteUh na igen, most én is kerülöm az olyan könyveket, amik beledöngölnének a földbe, mert annyira depisek. Pedig voltak azért olyan korszakok, amikor kifejezetten jól estek vagy elbírtam velük (teljesen normális lelkivilágom volt akkor is :D ) , de ez már valahogy engem sem vonz.
ReplyDeleteUh, Woolf tényleg nagyon nehéz tud lenni, az Orlandoba én nem is mertem belekezdeni - szerintem nem is fogok soha. De Agatha Christie szerintem mindig jó választás vagy a Jane Eyre is szuper. A klasszikusok elmaradása szerintem nem hiányosság, az a lényeg, hogy élvezzük, amit olvasunk - ha ezt nem a klasszikusokban találjuk meg, hát akkor máshol :)
Régebben én is jobban bírtam a depis könyveket, de mostanság inkább a mesésebb, fantasy-sabb, és izgalmasabb könyvekbe tudok jobban belemerülni. Biztos, hogy köze van a járványhelyzetnek is hozzá, ha biztosabb lennék magamban, akkor simán bevállalnék egy ilyet, de most valahogy nem igénylem. Woolf nem az én szerzőm, de még lehet lesz olyan időszakom, amikor megkedvelem, sosem mondom azt hogy soha :)
DeleteWoolf elég kemény dió, szerintem kezdj inkább valami könnyebb "kötelezővel", mint a Virágot Algernonnak. Bár az sem éppen egy vidám történet... De én úgy vagyok vele, hogy szerintem nincsenek olyan könyvek, amit muszáj mindenkinek olvasnia - mindenki találja meg azt, amitől jól érzi magát, ami jól esik neki.
ReplyDeleteIgen, ahogy írtad Nita az a tök jó hozzáállás, hogy mindenki találja meg azt, amitől jól érzi magát, és olvass azt ami jól esik neki :) én most ezen a vonalon vagyok teljesen, csak olyanokat olvasok, amiket jól esik, és már nem is volt mellényúláson régóta és ez tök boldoggá tesz!
Delete