Egy utópisztikus, de jelenkori világban járunk, ahol nem a Tinder hódít, hanem a DNSPárod nevű honlap, illetve alkalmazás, ami megmutatja egy nyálmintából vett DNS alapján, hogy ki az aki teljesen hozzád passzol és összehoz vele. Persze csak ha te is akarod, és ha megtalálta a redszer a minták közül a hozzád tökéletes passzoló egyént. Pár dollárért megtudhatod, hogy ki az akit a Teremtő, Sors, Ámor vagy éppen Isten neked rendelt. 

Ellie ugyanis felfedezi a DNSPárod rendszer alapját néhány évvel ezelőtt, amikor kísérletezik a laborban. A nő rájön, hogy minden embernek van egy DNSPárja, akivel tökéletes összepasszol, és amikor a két ember megtalálja egymást, akkor szinte azonnal szerelme esnek.

A DNSPárod alkalmazás sikeressé és dúsgazdaggá teszi Ellie-t, hiszen annyira formabontó az ötlete, és annyi párra váró ember kezdi el az alkalmazást használni, hogy hamar kialakulnak a párok, összejön a match (ahogy a Tinderen) és megkezdődik az ismerkedés, amit követ az a bizonyos szikra fellobbanása és utána jön a tökéletes boldogság. Megvan az Igazi, és lehet tervezni a közös életet. Ennyire egyszerű lenne az élet? Hát igen! John Marrs könyvében igen. 

Tudjátok, minden alkalmazásban van egy apróbetűs rész, bizonyos felhasználási feltételek, hogy miért vállal garanciát az alkalmazás, vagy honlap és miért nem. A DNSPárod alkalmazás már a könyv első oldalán (van a könyvben egy tök élethű printscreen a holnapról) mindent elhárít, hiszen ő csak biztosítja a szolgáltatást, minden káreseményt, meglévő kapcsolatok felbomlását, vagy halálesetet, személyi sérülést elhárít.  

És ha már így itt van ez a kisbetűs rész, akkor tudjuk már az első oldalon, hogy a problémák jönni fognak, főleg akkor, amikor egy szerelmespár egyik tagja regisztrál a DNSPárodra, és ráakad a másik felére. Egy találkozás, néhány üzenet vagy levélváltás után máris ott az a bizonyos szikra, és BUMM beüt a szerelem, és az érzelmeket nem lehet elzárni, mint egy csöpögő csapot. De mi van akkor, ha a másik ember, akit dob a gép egy veled azonos nemű ember? Vagy mi van ha az illető 50 évvel idősebb nálad? Mi van, ha az illető Ausztráliában él, te pedig Amerikában? És mi van, ha az illető egy nagyon rossz ember, de mégis ő a párod és beleszeretsz így is? 

A szikra 100%-osan kialakul és a rendszer is 100%-os pontossággal működik, (ráadásul fél éven belüli ígéri, hogy megtalálja a párodat, hiszen naponta elképesztő mennyiségű ember regisztrál), ezért akarja kipróbálni szinte mindenki. Mert mindenki arra vágyik, hogy ne kelljen az egyik rossz kapcsolatból a másikba kerülnie, mielőtt megtalálná élete párját. De mi van, ha már mellettünk fekszik életünk párja? 

1,7 milliárd ember regisztrált tagja van a könyv elején a DNSPárod honlapnak, így bőven van miből merítenie a rendszernek, ám ha nincs egyezőség, az nem jelenti azt, hogy a párod nem járkál valahol ott a világban, csak te még nem ismerted meg, és az is lehet, hogy akivel éppen most jársz az az igazi, de mivel ő nincs fent a DNSPárodon, így nem is találnak egyezőséget. Ugye, hogy mennyi morális és erkölcsi kérdést vet fel ez a pimasz applikáció? És az a jó a regényben, hogy  több szemszögből járhatjuk körbe ennek problematikáját. 

Van a történetben egy pár, akik esküvő előtt állnak, van homoszexuális szerelmi kapcsolat, és olyan kapcsolatot is találunk, ahol a már összepárosított emberek egymástól távol élnek. Mindegyik szereplőben közös, hogy a DNSPárod alapján próbálja megtalálni az Igazit, és az ő kálváriájukról olvashatunk. Mert hiába lehetne ez egy romantikus könyv, A tökéletes pár egy vérbeli thriller a javából, ahol a genetikai és technológiai újításon túl kapunk egy sorozatgyilkost, akinek durva gondolataival is megismerkedhetünk és néhány rész igencsak naturális volt leírva.

Természetesen a legtöbb galibát az érzelmek okozzák, és a kíváncsiság. A könyvben szereplő emberek biztosra tudni szeretnék, hogy a mellettük fekvő ember a Nagy Ő, de ezzel elindítanak egy olyan lavinát, amire nincsenek felkészülve. Sem a kapcsolatuk, sem önmagukat. Sokkal több problémát okoz(hat) a DNSPárod, mint azt ahogy olvasóként sejthetjük és nagyon jó volt látni, hogy erre azért bőven kitér John Marrs. 

Sok érzelem, dilemma, és durva helyzet van a regényben, ami csak úgy sodort magával. Sőt!A könyvből a társadalom azon szegletét is megismerjük, akik fanatikusan tiltakoznak a DNSPárod ellen, és mindent elkövetnek, hogy az alkalmazás eltörlődjön a Föld színéről, mert ők nem hisznek abban, hogy az orvostudomány össze tudja párosítani az embereket. Érdekes a szkeptikusok része a regényben, bár több szó esett volna még erről. 

Egyébként szinte egy szuszra kiolvastam A tökéletes párt, és bár a nevekre már emlékszem 100%-osan így egy év távlatából, de nagyon sok különleges sorsutat kaptam a könyv által, amiket nehéz feledni. 

Sok szívszorító és dühítő rész volt a könyvben (ezekről nem írhatok mert a legtöbbje spoiler a cselekményre nézve), de olyan jól el voltak ezek osztva, hogy szinte észre sem vettem és már a könyv felénél tartottam.  

Ha vágytok egy magával ragadó olvasásra, ami közben gondolkozhattok azon, hogy ti bevállalnátok-e egy ilyen alkalmazást vagy sem, akkor olvassátok el a The One-t. Kicsit átértékelitek majd utána az eddig tapasztalaitokat a társkeresőkről, és magáról az életről is. 

A The One - A tökéletes pár egy különleges egyvelege a pszicho-thrillernek, ami egy olyan disztópikus világban játszódik, ahol minden a szerelem körül forog, így bőven van érzelem a regényben, de ott volt mellette az izgalom is. A sorozatgyilkos szál révén volt min izgulni, a párok pedig hozták a morális kérdéseket és lehetett nekik drukkolni azért, hogy ráleljenek a Nagy Ő-re, vagy inkább maradjanak együtt, hiszen a boldogságuk nem egy DNS teszten múlik. 

A regény végig nagyon izgalmas maradt, bár az elején kicsit kusza volt a sok rövid fejezet miatt. Hirtelen nem tudtam, hogy most akkor ki kivel van, ki kinek a párja, és ki az aki még keresi a DNSPárját. A neveket kb a könyv felénél jegyeztem meg, egyedül Christopher a sorozatgyilkos és Ellie az alkalmazás feltalálója emelkedett ki a szereplők között. Ellie révén beleláthattunk a DNSPárod vállalkozás sötét titkaiba is, Christopher pedig izgalmassá tette a saját részeit azzal, hogy a beteg gondolataival találkozhattunk. 

Érdemes túllendülni a könyv eleji káoszon, és kicsit jobban koncentrálni a nevekre, mert az egyes emberek életének és sorsának alakulása rengeteg meglepetést tartogat. Volt egy-két rész, ami kiszámítható volt, de bőven volt sok meglepi is a történetben, úgyhogy jár a piros pont John Marrs-nak. 

Bevallom amikor kijött a sorozat a Netflixre, akkor bele is kezdtem gyorsan, de annyira nem így éltek a fejemben a szereplők a könyvből, hogy a sorozat nem rántott be úgy, mint a könyv. Azóta sem néztem 2 résznél többet, de egy esős hétvégére tartogatom, mert azért érdekel, hogy hogyan valósították meg a könyvbéli csavarokat a vásznon. Az első két rész alapján teljesen másként vázolják a sztorit, mint a regényben, ezért is fura nekem a tévés változat. 

Azt javaslom nektek, hogy maradjatok a regénynél először, mert 100x jobb mint a sorozat (az első két rész alapján legalábbis).