Csak a fülszöveget olvastam el a könyvről, de ez egyből meggyőzött, hogy ezt a történetet olvasnom kell. 18. századi Anglia, női karakterek, egy titokzatos rejtélyes patikárius, és egy jelenkori nyomozás, ami rengeteg fordulatot rejt. Bíztam benne, hogy Sarah Penner, és a gyönyörű borítójú regénye megnyer majd magának. És minő meglepetés, meg is nyert. A méregkeverő patikárius egy sodró lendületű regény, ami teli volt izgalommal és különleges karakterekkel. Ritka amikor egy könyv ennyire egyben van, és ennyire a hatása alá kerülök, de már előre lelövöm a csattanót, itt ez megtörténet. A méregkeverő patikárius behúzott, és én is alámerültem a londoni csatornába a sárforgatókkal és Caroline-nal együtt, hogy én is együtt nyomozzak a régi fiola eredete után. 

A méregkeverő patikárius három erős nő története. Kettő ebből a 18. századi Angliában él, Caroline pedig a jelenben, de ő az elindítója az eseményeknek. Bár a történet Nellával indul, akiről gyorsan kiderül, hogy mivel is foglalkozik igazából. Nella a patikárius, akihez nők fordulnak azzal a céllal, hogy az asszony segítsen nekik. Van aki csak egy nyugtató teakeveréket kér, de van, aki azt szeretné, ha egy olyan mérget készítene neki, amivel siettetheti a férje halálát. Nella csak olyan nőknek segít, akik a férfiak ellen keresnek halálos receptet és erre jó oka van. 

Caroline azért érkezik Londonba, hogy a tizedik évfordulóját ünnepelje meg a férjével, de egyedül érkezik, és magányosan bóklászva belefut a sárforgatók csoportjába, akik a Temze csatornája mellett kutatják a múlt hátrahagyott tárgyait. A sárforgatók csoportja tényleg létezik a valóságban is, Sarah Penner is megismerkedett velük, ez adta az ihletet ahhoz, hogy beleszőjje az ő történetüket is. Caroline már majdnem feladja a keresést, és hazamenekül a hotelszobájába az eső elől, amikor felbukkan egy fiola a kövek között. A lány kihalássza a fiolát, és talál rajta egy állatformájú mintát is. A jelen eseményei itt szövődnek össze a múlttal. A fiolának fontos jelentőssége volt egykoron, és Caroline életében most is az lesz. 

Caroline és Nella szemszögén kívül megismerhetjük a tizenéves Elizát, aki Nellával áll kapcsolatban. A kislány megy el úrnője megbízásából készített méregért, és ismerkedik meg Nellával, akinek munkája nagyon megtetszik a lánynak. Szeretné jobban megismerni a patikáriust, és életét, ám Nellához nem lehet csak úgy közel kerülni. Az asszony sok titkot rejteget, és hiába tudója a sötét méregnek, a lelkében dúló démonokat nem tudja leküzdeni olyan egyszerűen. A váltott nézőpontokból megismerhetjük amint Nella és Eliza közösen próbálják az életüket egyenesbe terelni, miközben Caroline a jelenben is ezen munkálkodik. Ő abba a rejtélyes fiolába és a hozzá kapcsolódó kutatómunkába menekül, hogy feledje a múltja hibáit. 

Caroline a sárforgatók vezetőjétől kap egy kis segítséget, hogy merre induljon el a megtalált fiolájával kapcsolatban. Ez vezeti el őt a Gaynorhoz, aki a British Library-ben dolgozik, és a térképészként a régi Londont kutatja. A két nő együtt próbál rájönni, hogy mi lehet a fiolán található motívum, és mi célból készült anno. Ahogy morzsáról morzsára próbálja Caroline összerakni a nyomokat, úgy lesz egyre izgalmasabb a történet, főleg, hogy közben Nella és Eliza múltbéli életében is rengeteg minden történik. Caroline nyomozása nagyon sok olyan dolgot tartalmazott, amik segítségével nagyon sok érdekes dolgot tudtam meg a 18. századi Angliáról, és azon belül Londonról, és a környékről, amihez nem csak ő, hanem a patikárius is kapcsolódott. 

Egy kis fun fact: mivel megjelenés előtt olvastam a regényt, így mindenhová egy hatalmas összefűzött papírhalommal mászkáltam, és egy percre sem engedtem el A méregkeverő patikárust, mert nem szerettem volna lemaradni arról, hogy mi vár a szereplőkre, és hová fut ki a történet. Igen, az utcán sétálva is ezt olvasgattam, és igen, a karomon található izmok javarészt ennek köszönhetőek. Kicsit körülményes volt a zsúfolt villamoson lapozgatni az összefűzött könyvet, de minden egyes oldal megérte ezt a kis kényelmetlenséget, mert a történet egyszerre volt izgalmas, és misztikus is. És hát ki ne akarna megtudni a méregről is mindent? 

A könyv hatására elkezdtem megkeresni a londoni sárforgatókat, akikről magyarul is lehet olvasni a Natinal Geograpics cikkében itt, és Instán is elkezdtem követni Flo-t, (őt Sarah Penner említi a Köszönetnyilvánításban), aki csodás dolgokat emel ki a londoni csatornából.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Florrie (@flo_finds) által megosztott bejegyzés

 

Kifejezetten vártam azokat a részeket, ahol a mérgekről írt Nella, vagy Eliza, hiszen ez a különleges "tehetség" egy veszélyes dolog. A méregekkel súlyos dolgokat lehet előidézni, de a patikárius a gyógyításra is képes. A könyv szépen levezeti Nella céljait, és generációkon át átívelő mesterségének a fejlődését, és ívét. 

Imádtam. És annyira nehéz spoilerek nélkül beszélni erről a nagyszerű történetről, ami minden pontjában kapcsolódik egymáshoz. Annyi, de annyi női sors fonódik egybe sok fájdalmas történettel együtt A méregkeverő patikárusban, hogy jó lenne ezeket mind kibeszélni anélkül, hogy elárulnám őket. Így csak arra tudnak bíztatni titeket, hogy vessétek bele magatokat a 18. századi Londonba, és vegyetek részt ezen az utazáson, mert minden egyes percét megéri. 

Nagyon gyorsan olvasható ez a regény, és egyetlen egy percében sem ült le számomra. Végig izgalmas volt, és rengeteg morális kérdést is felvetett, ami bőven tartogatott elgondolkoznivalót is. Nem mindenben értettem egyet a szereplőkkel, de ezt nem is volt elvárás. Nem kötődtem hozzájuk olyan elánnal, amennyire vitt előre a történet, de ez csak egy icipici hiány volt. 

Maga a történet, a szereplőket összekötő kapocs, és a régi történetek elmesélése, a mérgek bemutatása, elkészítésének metódusa, vagy éppen egy patika mindennapjai, mind tartogattak olyan részletet, ahol szemet hunytam afelett, hogy nem tudtam azonosulni 100%-osan Nella céljaival, vagy éppen Caroline életének kissé sablonos menetével. 

A könyv hangulata csodás volt, kellőképpen misztikus, kellőképpen különleges, és sok érzelmet kiváltott belőlem, főleg Eliza történetszála. Nem tudtam a regény minden momentumával azonosulni, de Sarah Penner egy nagyon jó debütáló történetet rakott össze ahhoz, hogy figyeljek rá a jövőben. Adjatok egy esélyt ti is A méregkeverő patikáriusnak, mert aki szereti a 18. századi Londont megismerni egy különleges nézőpontból, az örülni fog, mert sikerülni fog neki ezzel a regénnyel.