Mert elképesztően jól szórakoztam rajta, van benne legalább kettő erős női karakter, egy kis nyomozós krimi vonal, de a romantika is lapul a lapok között. 

Az első húsz oldal egy zseniális tragédiába fulladt komédia, de az erős nyitás után a folytatás sem eresztett le szerencsére. Finlay Donovan főhősnőnk bár anyuka, de éppen szingli, hiszen elvált a férjétől, és gyerekei apjától, aki éppen egy új nőt ápolgat (a csinos ingatlanost, akivel megcsalta Finlay-t) és kész arra, hogy elperelje a két közös gyereküket is. 

Persze az exférj és új nője élete rendezett, anyagilag stabil, gyereksírás és legfőképpen juharszirupmentes. Finnlay úszik az adósságban, mindig valamit alakítanak a gyerekek, semmire sincs ideje (no munka és no magánélet) és hiába van egy bébiszittere, azon az őszi reggelen természetesen a dadáról is kiderül, hogy főhősnőnk patkány ex-férje kirúgta (de csak miután ráhajtott volna....). Finlay, aki egyébként női krimiket ír, (már amikor a gyerekei hagyják) éppen egy megbeszélésre tartana a városba az ügynökével, amikor beüt az apokalipszis. 

Hát így indul a regény, amit nehéz kibírni kuncogás nélkül, még úgy is, hogy nekem nincsenek 2 éves, és 4 éves kölykeim. Ellenben Finlay karaktere annyira kedvesen béna, de mégis szerethető, hogy nem lehet neki nem drukkolni. Pedig amikor egy gyilkosság is képbe kerül, akkor az azért megosztja az embert és felmerül némi morális kérdés, de még ez sem árt a könyvnek. Sőt! 

Finlay az ügynökével végül találkozik, és megpróbálja neki felvázolni az új gyilkosos krimijének sztoriját, amit meghall egy a kávézóban ülő magányos nő, aki gonosz gengszter felesége. A titokzatos hölgy egy telefonszámot és egy kis üzenetet csempész Finlay-hez, amiben arra kéri, hogy tegye el láb alól az amúgy durván sáros férjét, ha már úgyis ez a szakmája. A beígért pénz jelentős, pont annyi, amivel a krimiíró anyukának nem kéne aggódnia egy darabig. Természetesen Finlay nem bérgyilkos, de a véletlen pechsorozatok következtében egy csapásra belekerül egy gyilkosságba, és ahogy próbál kimászni belőle, még nyomozónak is be kell állnia, hiszen nem kerülhet börtönbe a gyerekei miatt. Hiszen ő nem gyilkos, de ezt nehéz bebizonyítani... 

Szerencsére nem egyedül kell megbirkóznia az instant bérgyilkosos bizniszével, felbukkan Vero is, az egykori bébiszitter, aki segít Finlay-nek. A két nő között nagyon jól működött az adok-kapok, humorosak voltak a párbeszédeik, és hát elég jól oldották meg a halmozódó problémákat, amiket az újabb és újabb hullák jelentenek. Mindig számíthattak egymásra, igazi jó barátnők lettek a regény végére. 

És ahhoz képest, hogy a könyv a szórakoztató és krimi kategóriába esik azért bőven van benne erkölcsi tanulság is, amit leginkább a bűntudat leple alatt élő Finlay hoz a történetbe. És ha nem lenne elég megjelenik egy szexi mixer fiú, aki ügyvédnek tanul, és Finlay rendőr nővérének (!) kollégája (Nick) is igencsak közel kerül az anyukához.... Jah és azt meséltem, hogy közben szinte megíródik egy krimi is, ami majdnem megtörtént eseteken alakul és persze, hogy a főhősnőnk veti papírra, az irodalmi ügynöksége pedig odáig van érte.