A kastély szelleménél megjelenő angol tájvidék után most egy kicsit zordabb vidékre kalauzol minket az írónő. Lucy Strange egy olyan elképzelt világról mesél, ahol még élnek a babonák, a népies szokások, és a varázslattól és a mágiától tartanak az emberek. Sőt! Tartanak a tudástól is, az olvasás, a térképek ismerete, és az írás valamiféle különleges tulajdonsággal ruházza fel az embereket, akik művelik ezeket. 

A történetünk főszereplői egy tanyán élnek Mocsárzugon, ahol bár nem nyomorognak, de elképesztő jó lét sincs. A család azonban dolgos és tisztességes munkával, az állatok és a veteményes és a kertek gondozásával fenn tudják tartani magukat. 6 lány, a nagymamájuk és a lányok édesapja él itt, utóbbi igencsak komor és szigorú ember, főleg mióta elvesztette feleségét. A férfi ráadásul babonás, így A nővérek átka cím egyáltalán nem félrevezető. 

A férfi egy babonától tart, amiben nagyjából így szól: az első lánynak jól kell házasodnia, a másodiknak meg kell teremteni az otthonukban mindent, a harmadiknak az kell, hogy legyen az élete célja, hogy ne csináljon galibát és a tanyán dolgozzon, a negyediknek és az ötödiknek is muszáj férjet fogniuk, különben a hatodik lány temeti el a lányok apját, akinek fénye örökre kihuny. 

A férfi és lányai (a legidősebb Grace, a második szülött Willa, a harmadik szülött Freya, és a legkisebb hármas ikerlányok Darcy, Dolly és Deedee) mindennapjait ismerhetjük meg a regényből, ami Mocsárzug cseppet sem kellemes vidékén játszódik. Bár Lucy Strange képes megmutatni a vidék szépségét, de a balsejtelmes mocsárvidék mindenhol jelen van, és folyamatosan körbeveszi a lányokat, akárhová is mennek. 

A lányok apja természetes arra hajt, hogy jól adja férjhez elsőszülött lányát (hiszen így megtörheti a babonát), így odaígéri Silas Kirby-nek, aki egy lovat ad a családnak a mennyegzőig. Grace természetesen beletörődik a sorsába, de nem igazán boldog attól, hogy egy olyan férfihoz kell hozzámennie, akihez nem vonzódik, akiért egyáltalán nem dobog a szíve. Apja azonban hajthatatlan, ezért amikor a mocsárvidékhez látogat a Telihold vásár Willa elhatározza, hogy felvidítja nővérét. 

Grace és Willa és Freya el is látogatnak a különleges vásárra, ami csak néhány évente jön a környékükre. Vannak itt akrobaták, cukrozott almát lehet ropogtatni, van jövendőmondó és természetesen sok-sok titokzatos sátor, ahol állatok és emberek mutatnak be különböző műsorokat. A cirkusz világa nagyon magával ragadja a lányokat, még egy jövendő mondót és egy árnyékost is meglátogatnak. Az este végén hazatérve azonban reggelre Grace eltűnik, és Willa a szíve mélyén sejti, hogy nővére a kényszerházasság elől menekült el.  De hogy találhatja meg, ha a cirkusz már tovább állt és nem tudja, hogy merre induljon, hiszen nincs a tudás birkoban, ami segít a mocsárvidék baljós tanyái és elhagyott erődei között közlekedni? 

Willa szerencsére elég talpraesett lány, és egyáltalán nem buta, így minden ismeretét megpróbálja összeszedni, és a testvérei is ahogy tudnak, segítenek neki. Az utat azonban a lánynak egyedül kell megtennie és a kietlen és veszélyes mocsárban elég egy rossz mozdulat és ez az életébe kerülhet. 

Lehet, hogy Grace is ott végezte egy mocsár alján a cirkusz után baktatva? Vagy megtalálja még valaha is Willa őt, ha eljut a mutatványos forgataga után loholva? Nyilván nem fogom elárulni, de annyit mondhatok, hogy nagyon sok kaland és izgalmas történés vár Willára az útja során, de az egész családnak kijut az izgalmakból. 

Lucy Strange magabiztosan, szinte kisujjból kirázva hozza A kastély szelleme hangulatát, de most nem a jómódú család kapott főszerepet, hanem egy zajosabb és sokkal szerényebb, ám annál babonásabb családfő, és leleményes és okos lányai. Tetszett, hogy a történetben végig ott volt a család dinamikája, a nagymamától elkezdve a lányokon át. Bár főleg a három idősebb lány (Grace, Willa és Freya) kapott főbb szerepet, de a koravén és okos Darcy és a ikertestvérei is kedves karakterek voltak. A nagymamáról nem is beszélve. 

Nyilván megvoltak a történet sötét (emberi) szereplői, és volt a babonánál egy sokkal súlyosabb és félelmetesebb gótikus szereplője a történetnek, ő a Lápkirály, akiről a legendák is szóltak. Lucy Strange zseniálisan jól építkezik a folklór világából. A története egyszerre tűnik valóságosnak, és mesésnek is. 

De hát milyen történetek is játszódhatnak az olyan világban, ahol Bitóvég, Ingoványbú, Gyatraföld, és Mocsárzug (itt laknak a család, akikről szól a regény) "létező" helyek, amiket összeköt egy láp, ahol minden ösvény, és minden berek veszélyes helyeket rejt, ahol állatot és embert egyaránt ellep a mocsár, ha rossz helyre lép? A Lápkirályról nem is beszélve, aki a mocsár ködén keresztül hívogatja az embereket, hogy ott tévedjek el...

Szerencsére a gótikus momentumok mellett fontos szerepet kap a törénetben a család, a családi szerepek / kapcsolatok, a babonák és az abból eredő félreértések, de kapunk egy szeletet a barátság erejéből, és a testvéri és családi összetartásból is. Némi szerelem is megbújik a lapok között, de a kedves családi emlékekből sincs hiány, ahogy a tájleírásokból sem, amik hatására szinte pontosan láttam magam előtt az egész történetet. 

Lucy Strange mestereien bánik a szavakkal és a leírásokkal. Alig várom, hogy elolvassam az újabb történetét, mert időközönként nagyon jól esik belemerülni ebbe a különleges kitalált világba, ami egy-egy újabb érdekes karaktert és tájat mutat be. Egy picit talán azt sajnáltam, hogy szívesen olvastam volna még a lányok által forgatott tiltott könyvekről és a nagymamáról, akinek fontos szerepe volt a lányok nevelésében. 

Ha szeretnének egy izgalmas és kellően gótikus ifjúsági regényt forgatni, ami garantáltan kiránt a mindennapokból, akkor eredjetek Willa és Grace nyomába Mocsárzugból, és járjátok be ezt a különleges lápvilágot, ami minden sarkon rejt valami titokzatos dolgot.