Bevallom nem ismertem eddig Belle da Costa Greent (vagy más néven Belle Marion Greenert), aki 20. század egyik fontos és különleges alakja volt, de ez talán nem is annyira csoda, hiszen magyarul most olvashatunk róla először. Belle volt ugyanis az 1900-as évek első afro-amerikai nője, aki magát fehérnek kiadva magas pozícióba kerülve elképesztő könyvritkaságok és a new york-i elit köreiben mozgott. Pedig Belle nem született előkelőnek, sőt! A lány az egyetemi könyvtárban dolgozik, de élete nem éppen egyszerű. Belle testvéreivel és édesanyjával él szerény körülmények között. A család Washingtonból került New York-ba, miután Belle anyja eldöntötte, hogy fehérként él tovább lányaival és fiával a családjától távol. 

Az 1900-as évek elején járunk, amikor a feketék még nem kaptak jogokat. Jogokat arra, hogy ugyanúgy éljenek, akárcsak a fehérek, vagy más bőrszínnel rendelkezők. Sajnos Amerikában a faji megkülönböztetés nagyon szerepet játszott abban, hogy ki hogyan éli az életét, és Belle édesanyja úgy látta jónak, hogy szakít egykori életükkel és lányait fehérként neveli tovább. Ezt azért tudja megtenni, mert a lányok nem öröklik édesapjuk bőrszínét, és egy kitalált spanyol felmenővel és a Costa da Green névvel egy kitalált spanyol nagymamával kreol bőrűnek mondhatják magukat. Belle így kerül a könyvtárba, ám 1905-ben tudásával lenyűgözi New York legnagyobb pénzemberét. 

Nagyon tetszett, hogy Belle elképesztő képességekkel bírt a könyvek tekintetében. A lány átfogó művészeti és irodalmi ismeretei meggyőzik a milliárdos J.P. Morgant, aki személyes könyvtárosának fogadja a lányt. Belle feladata lesz a könyvtárban már meglévő könyvek kategorizálása, elhelyezése, és az új könyvritkaságok felkeresése. Egy idő után Morgan ráhagyja, hogy vásárolja is meg a könyveket, tehát Belle aukciókra jár (nőként ez akkoriban elég új dolognak számított), fényűző partikon ismerkedik munkaadója barátaival és ellenségeivel. J.P.Morgan mottója ugyanis az, hogy Belle ismerje meg a férfi műkincskedvelő szintén milliárdos versenytársait, hogy a lány felül tudja őket licitálni. És Belle gyorsan tanul. Elsajátítja az aukciók szabályait, és olyan fogásokat tanul meg az 1905-től 1948-ig tartó állásában, ami miatt igazán irigyeltem. 

Csodás volt olvasni a könyvtárról, mert Morgan úr nem fukarkodott, amikor a könyvtárát megépítette. A férfi pénzember lévén azt szerette volna, hogy a saját nevéről elnevezett Piermont Könyvtár olyan grandiózus és különleges, amiért a világ minden tájáról jönnek majd látogatók. A férfi ezt a szemléletet adja át a lánynak, aki mindent megtesz, hogy a munkaadója kedvéében járjon. Szorgalmasan tanul, és egyre feljebb lép a ranglétrán. Külföldi aukciókon is részt vesz és miközben telnek az éve Belle tanul és formálódik, nem csak mint könyvtáros, hanem mint ember. 

Bár Belle életében a könyvek és a könyvtár gondozása játssza az egyik főszerepet, a másik könyvben előbukkanó kérdés mindig a lány bőrszínére fut ki. Belle magában viaskodik, hogy az élet, amit él az valójában hazugság-e, vagy egy szükséges lépés azért, hogy békében éljen. Sok szörnyű dolgot olvastam a faji megkülönböztetésről a könyvben, és van néhány szívszorító jelenet. Elég csak például azt említeni, amikor Belle először megy Morgan úr meghívására egy gazdag családhoz és ott találkozik a fekete felszolgálókkal, akik furán néznek a lányra, mert látják a bőrszínét és őket nem verheti át a spanyol felmenőkkel... Sok szó esik arról, hogy milyen az élet a kor előrehaladtával, és hogyan változik az afro-amerikaik (és más színesbőrű) emberek élete a társadalomban. Belle édesapja (aki a Harvad egyetem első színész bőrű hallgatója volt) sokat tett azért, hogy segítse a szegregáció megszüntetését, de mivel lányával már évtizedek óta nem találkozott viszonyuk érdekesen alakul a könyvben. 

Megtudunk sok mindent az amerikai faji helyzetről, és bár érdekes volt erről olvasni, azért elborzasztó is volt egyben. Végtelenül dühítő, hogy ennyire korlátoltak az emberek, és ugyanúgy elítélnek embereket bőrszín alapján, mint vallás alapján (egy részben előkerül a zsidóság is, és itt még szó sem volt a II. világháborúról és Hitler holokausztjáról!). 

Belle és élete sokat változik a könyvben elmesélt több mint 40 évben, és mindezt az ő megtörtént szakmai és természetes némileg kiszínezett magánéletének E/1-ben elmesélt élmények alapján olvashatjuk. 

Különleges könyv volt Belle, a könyvtár királynője, mert tényleg egy igazi királynőt ismerhetünk meg belőle, aki közben végig emberi maradt. Irigyeltem Belle hozzáértését, azt a világot, amiben mozgott, még ha az néha felszínesnek is tűnt. A könyvek szerete, és Belle törekvései, hogy a Piermont Könyvtárat naggyá és elérhetővé tegye mindenki számára, az egyszerre lenyűgözött, de valahogy úgy éreztem, hogy ebből kaphattam volna még többet a könyvben. 

Sokszor elvitte a fókuszt a regényben Belle töprengései a családjáról, a magánéletéről, vagy a bálokon tett és mondott dolgai, és a könyvek nem kaptak elég fókuszt. Szívesen olvastam volna a napi munkájáról, és többet az aukciókról, mert bár szó esett ezekről is, de egy-két nagyobb volumenű dolgot leszámítva ezt hiányoltam.  Nekem valahogy távolinak érződött a főszereplő, hiába volt érzelmes és sok dolog történt vele, valahogy mégsem lopta meg magát 100%-osan a szívembe. 

Belle, a könyvtár királynője regény inkább egy korrajz, és társadalmi betekintés volt, amiben én a hangsúlyt a könyvek szeretetére jobban ráirányítottam volna, de értem és a könyv végén jól el is van magyarázva, hogy a szerzők, hogyan látták miért mi kapott fontosabb részt. Nincs ezzel semmi gond. Néha voltak kicsit unalmasabb részek a regényben, de azt hiszem ez a téma nem is az, amit gyorsan végigpörget az ember. Ezt a könyvet lassan lehet befogadni, de kell, mert fontos, hogy erről a korról és az emberek akkori helyzetéről többet megtudjunk. Nekem ez a korszak bevallom eddig ismeretlen volt, így aki érdeklődik erről, annak jó választás lesz ez a könyv. 

Belle da Costa Green egy különleges alakja a történelemnek, akiről méltatlanul kevés szó esik, és ezért is jó, hogy ez a könyv megjelent. Olvassátok bátran, ha szeretnétek megtudni egy feketeként született, de később fehérként érvényesülő nő gondolatait.