Kicsit korán jött az év első karácsonyi története, de nem is jöhetett volna jobbkor. Ben Miller ugyanis elhozta nekem azt a kellemesen melengető érzést, amit az sem zavart meg, hogy még javában süt a nap, és viszonylag meleg van, és messze még a karácsony. Az Amikor megmentettem a karácsonyt egy kedves gyerekeknek (és persze felnőtteknek is!) szóló történet, amiben van tanulság, szeretet, kedvesség, humor és persze Karácsony apó. 

Tudjátok, hogy eléggé szerettem Matt Haig A fiú, akit Karácsonynak hívnak című történetét és folytatásait (itt írtam róluk) így kíváncsian vártam, hogy tud-e újat mondani egy másik szerző Karácsony apóról és az ő különleges életéről. Spoilerek nélkül, de elárulhatom, hogy Ben Miller egy teljesen másfajta Mikulásos sztorit prezentál, és ezzel semmi baj nincs! 

Az Amikor megmentettem a karácsonyt egy olyan kisfiú története, aki ébren maradt karácsony napján, hogy megvárja a Mikulást, mert rá szeretne jönni, hogy hogyan is csinálja. Jacksont érdekli, hogy ki lehet Karácsony apó, és hogyan képes minden gyereket egy este alatt meglátogatni, mikor ez nagyjából lehetetlenség. Hát igen... Ez volt az a pont, amikor eléggé szimpatizálni kezdtem Jacksonnal, mert én is vágytam arra, hogy rájöjjek gyerekként, hogy ki is az a Mikulás (nálunk ugye december 6-án ő hoz ajándékot). Bevallom 5-6 évesen én is megpróbáltam emlékeim szerint ébren maradni és hallgatózni, hogy mikor érkezik a rénszarvas szán, hogy meglássam a Télapót ahogy becsempészi az ablakomba a kis csizmácskákba a csokikat, de természetesen elaludtam kb 30 perc múlva. Reggel persze ott volt a meglepetés az ablakban én pedig nagyon bántam, hogy lemaradtam a Mikulásról. 

Jackson vágyai tehát nagyon gyermekeik, és nagyon emberközelik, úgyhogy amikor megérkezik a Mikulás egy emberként drukkolhatunk a fiúnak, hogy minél több időt töltsön a gyerekek ajándékozójával és minél több kulisszatitkot megtudjon Karácsony apóról. Persze volt egy-két ilyen titok is, de itt a lényeg magán az öreg úron van, akinek elmeséli élettörténetét a fiúnak. 

Nem árulok el nagy titkot, hogy Ben Miller a híres Karácsonyi Ének című történetét Karácsony apóval keresztezett változatát adja elő, de ezzel semmi baj nincs. Ahogy Torvil a zsugori és undok manó találkozik a Múlt, a Jelen és a Jövő szellemeivel a történet úgy kerekedik ki. Ezek a tanulságok jól levonhatóak gyerekként is, de én felnőttként is élveztem, mert a "szellemalakokban" volt titokzatosság, és jól példázták a történeteik a miérteket. 

A történetben volt némi misztikum, és egy-két részt kicsit félelmetesnek is mondanák, de az emlékeim szerint az eredeti Dickens sztori sem egy könnyed valami, szóval nekem ez is belefért Ben Millertől. 

Nagyon szuper olvasmány volt Ben Miller regénye, nem is sejtettem, hogy a Bridgerton család Lord Featheringtonja (én onnan ismertem őt inkább) ilyen jól ért a gyerekek nyelvén és ilyen szórakoztatóan tud mesélni. 

Ami egy picit zavart, az a lapok szélére nyomtatott hópelyhek. Minden egyes oldalon kb 20 darab fentről lefelé szálldogáló hópehely volt, ami nekem kicsit soknak tűnt, és néha elvitte a fókuszt a betűkről is. A könyvben lévő további illusztrációk Daniela Jaglenka Terazzinitől egyébként csodásak voltak, de ez a sok hópehely miért kellett vajon? Anélkül is tök jó havas hangulata volt a kötetnek, nekem nem adott hozzá ez a sok minta a regényhez. 

🎅 Mikulásra szerezzétek be ti is a 8 éves kornál idősebb gyerkőcnek, mert jó kis ünnepvárós olvasmány lehet ez a könyv! 

A turnéban résztvevő bloggerek

11.09 - Könyv és más