A régenskori Angliában játszódó szerelmes történetek eléggé közkedveltek lettek a Bridgerton családról szóló Netflix sorozat első évada óta, pedig ezek a romantikus történetek nem újkeletűek. Sőt! Persze semmi baj nincs azzal, ha valaki felül a hypevonatra, de a Hozományvadász hölgyek kézikönyvét teljesen felesleges a Bridgerton könyvekhez hasonlítani! Sajnos a könyv belső oldalán mégis ezt teszik. "A Bridgerton rajongók imádni fogják" szól az ajánlás, és bár én nagyon szerettem a Bridgerton könyveket (eddig hármat olvastam el belőlük), de szerintem Sophie Irwin regénye egyáltalán nem hasonlítható Quinn regényeihez. 

Elsősorban azért nem, mert a Hozományvadász hölgyek kézikönyvében nincsenek erotikus jelenetek, sőt! Ez a regény egy szerelmes lányregény, amiben sok beszélgetés van és a főszereplőnk (Kitty) részéről, és némi szervezkedés noh meg vérbeli taktikázás. Jó, ebben azért hasonlít a Bridgertonhoz, és ez is abban a korban játszódik, de itt nincsenek annyira túlfűtött érzelmek. 

Mondjuk bevallom nekem egyáltalán nem hiányoztak az erotikus jelenetek. Bőven elég volt egy-két arcpirító mondat, esetleg kis flört, és ennyi. Egyébként sem kellett volna még ide más, mert elég volt Kitty szervezkedését figyelni. Így is történt bőven esemény a könyvben, hiszen bálról-bálra, estélyről-estélyre és különböző szabadidős tevékenységekről-tevékenységekre haladunk a történetben, és ismerkedünk meg az emberekkel. 

Sok szereplő volt a történetben, hiszen Kitty Dorothy nénivel és testvérével Cecily-vel a lehető legtöbb bálon részt vesz, hogy megtalálják a tökéletes vőlegényt a lány számára. A bálokon pedig nem történik tényleg semmi más, mint ismerkedés, tánc, sok beszélgetés, és az esélyek latolgatása. Szóval aki Bridgerton jellegű olvasmányt vár, az talán csalódhat, pedig Sophie Irwin regénye olvasmányos és szórakoztató, és nekem ez számított. 

A főszereplőnk, Kitty Talbot elveszítette szüleit és eladósorba kerülvén nincs más megoldása, mint a hitelezők megjelenése előtt felhajtani egy gazdag férjet, aki majd kihúzza a csávából a lányt és testvéreit. Kitty összeszedi néhány holmiját és testvérével együtt Londonba megy egy "rokonukhoz" (aki Kitty édesanyjának egykori barátnőjéhez Dorothy-hoz), aki bevezeti őket a báli szezonba. Kitty célja, hogy mire a báli szezon véget ér, találjon egy udvarlót, aki kész megkérni a kezét, és vagyonával megmenti a lányt és testvéreit a földönfutástól. Elsőre ez talán kissé számítónak hangzik, de nyugi! Szerencsére az írónő úgy alakítja a történetet, hogy az elsőre a megtestesült régenskori aranyásó hölgyből a könyv végére egy igazi és mély érzelmekkel rendelkező nő váljon. Én sem hittem a sztori elején, hogy ebből a történetből több is kisülhet, de megtörtént. 

A Hozományvadász hölgyek kézikönyve jól bemutatja a kor társadalmi elvárásait. A báli szezonban feltűnő lányok legyenek makulátlanok, rendelkezzenek megfelelő illemtudással, és legyen értékelhető családjuk, vagy legalább rokoni kapcsolataik. Kitty eleve hátrányból indul árvasága miatt, és rokonai sincsenek, így sok bálon eljátssza, hogy ő több, mint ami és ez jól is megy neki. Ám a felszínes, férjet fogó lány álcái lehullanak, amikor összeakad Lord Radcliffe-fel. Kitty ugyanis kiszemeli a Lord öccsét, aki megfelelő választás lenne az anyagi gondjai megoldásához. Ráadásul a Lord öccse Archie odáig van a lányért, aki igencsak meggyőzően botlik bele egy parkbeli sétánál. Archie és Kitty bimbózó kapcsolatát azonban a Lord nem nézi jó szemmel, mert ő gyorsan átlát az álcán. Ő látja, hogy Kittynek az számít igazán, hogy melyik úrnak hány font az éves jövedelme.