A Spanyol szerelmi átverés lehengerlő sikere (igen, nekem is nagyon bejött - itt ömlengtem róla) után nagyon várom Elena Armas új regényét, mert szerettem volna egy kellemes, romantikus-erotikus románcot végigkövetni. Románcot és erotikát bár kaptunk, de sok mindenben elmarad Armas regénye az első után. 

Pedig van összefüggés az előző Armas regény, és Az amerikai szobatárskísérlet között, hiszen Rosie, aki egy megfeneklett író, és aki fél éve feladta a jól menő munkáját (ő is ott dolgozott, ahol Lina és Aaron) éppen bajban van. Albérletében szó szerint leszakadt a plafon, és a szomszédja alul semmiben egy köntösbe burkolva nézi Rosie-t éppen. Nem éppen ideális egy kezdő írónak, hogy egy szétesett lakásban dolgozzon, így a lánynak ki kell költöznie és kapóra jön, hogy Lina éppen nászúton van, szóval átmegy az ő lakásába. De Lina közben kiadta már a lakását az Államokba látogató Lucasnak, aki Lina unokatesója. 

Rosie az Instagramról ismeri Lucast, de személyesen nem találkoztak, hiszen a fiú nem vett részt a lagzin, amit néhány hónapja tartottak Lináéknak Spanyolországban. Rosie ismeri a fiút, hiszen lecsekkolta a neten, és abban a reményben ment el anno a lagziba, hogy ott majd megismerkedik Lina helyes unokatesójával, de erre nem került sor. 

Szóval Lucas felbukkan azon az estén, amikor Rosie is beköltözik Linához és a két fiatal ott áll egymásal szemben. Némi tanakodás után bevállalják, hogy együtt laknak egy darabig, mert egyiküknek nincs hová mennie. Rosie-nál ugye ott vannak a szakemberek, akik a plafont próbálják helyrehozni, Lucasnak pedig nincs egy forintja sem, mert a bankkártyája nem érkezett még meg. A kényszer szüle lakótársaknak muszáj egymáshoz alkalmozkodni, de ez nem is olyan egyszerű, hiszen mindkettőjüknek megvannak a saját démonjai, úgyhogy előbb azokkal kell leszámolniuk és utána gondolkozni a szerelmi életükön (vagyis egymáson). 

Az nagyon tetszett Elena Armas új regényében, hogy még mindig gyorsan össze tudja ismeretetni a párokat de közben lassan építkezve viszi előre a kapcsolatukat. Nyilván mindkettőjük oda van kb azonnal a másik iránt, de ezt ahogy szokás nem merik bevallani, se kimondani. Lassan nyílnak meg egymás előtt és közben csak morzsákat kapunk Lucas problémáiból, és Rosie gondjaiból is a váltott szemszögnek köszönhetően. 

Nekem valamiért jobban tetszettek Lucas részei, mert jó volt olvasni, hogy oda van a lányért, és az ő démonjai valahogy sokkal emberibbek voltak, mint Rosiéi. Persze a lány is küzd azzal, hogy a hazudik a családjának, de hülyén oldja meg a helyzeteket, mind az apjával, mind a tesójával kapcsolatos dolgokat. Nem szeretnék spoilerezni, de furán jöttek le a reakciói, és nem tudtam átérezni ezt a részt, mert nagyon elcseszett volt. 

Kevésbé ismertük meg Rosie írói életét, valamiért nem volt annyira kifejtve az, hogy hogyan kapott ihletet (mármint a folyamat igen, hiszen ebben Lucas segített), de miután ez megtörtént kb már csak arról olvastunk, hogy kész a könyve közben. Hogyan? Miért tudta megírni, hogy csinálta? És arról is szívesen olvastam volna, hogy hogyan ment az első könyvének megírása, meg úgy egyébként. Ebben lett volna bőven potenciál, hiszen a könyvmolyok (én legalábbis) élek-halok a könyves szakmákat bemutató sztorikért. 

Tetszett viszont, hogy bőven volt humor és sok vicces helyzet az egész könyvben, hiszen a két rögtönzött lakótárs titkolta Lina előtt, hogy együtt laknak, és persze az is okozott sok érdekes momentumot, hogy együtt laktak. Mondjuk Lucas mellett nem sok nőnemű tudna nyálcsorgatás nélkül élni, annyit azért elárulok 😏

Tetszettek a párosunk közös randijai, és volt bőven romantikus helyzet a történet során, és természetesen az erotikát sem nélkülözte a kötet, ami szerintem erőssége Elena Armas-nak. Volt pár fülledten erotikus rész, és ezek kifejezetten tetszettek, de valahogy sajnos nálam ezek sem tudták überelni Aaron Blackford és Lina történetét az első résszel.