Jack Ketchum Holt idény című regénye eredetileg 1980-ban jelent meg, viszont akkoriban annyira brutálisnak találták, hogy csak erősen vágott verzióban tárták az olvasók elé. Az Agave Könyveknek hála a magyar olvasóközönség most az eredeti változatot olvashatja, amiről ti is megismerhetitek négy bloggerünk véleményét. Tartsatok velünk a turné állomásain, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Fúh, nehéz bármit is írni erről a könyvről, pedig megpróbáltam egyből azután, hogy elolvastam Jack Ketchum regényét, de már A szomszéd lányról is csak úgy tudtam nyilatkozni, hogy ez az a kategória, amit el kell olvasni, de kell hozzá gyomor. Mert Ketchum kegyetlen történeteket ír. Sztorijai sokszor gyomorforgatóak, naturálisak és az író egyáltalán nem ismeri a  kegyelem szót, főleg ha a szereplőiről van szó. 

Pedig a Holt idény egy végtelenül izgalmas történet egy csapat fiatalról, akik kétségbeesve bújkálnak az őket üldöző kannibálok elől. És ugye tudjuk mi a kannibálok célja? Belakmározni abból, aki elérhető számukra. 

Carla és barátai egy kis vakációt terveznek az erdőben, a lány ki is bérelt egy kis házikót, és hamarabb le is utazott, hogy nyugodtan tudjon dolgozni a megírandó könyvén. Carlához csatlakozik húga Marjie, és annak pasija, Carla jelenlegi fiúja (Jim), és Nick (Carla volt pasija) és barátnője Laura. Az ötös csapat vidáman közelíti meg Carlát, és várják, hogy végre nyugiban legyenek. Carla is várja őket, ezerrel takarítja a házat, mert hiába lakik itt már pár napja, azért kicsit koszos, és itt-ott poros. A lány várja húgát, és barátait, bár kicsit fura lesz neki, hogy volt fiúja is ott lesz, de már az új barátnőjével, szóval nem lesz gáz a szitu - gondolja ő. És igazából nem is az érzelmek miatt lesz problémás a dolog, hiszen a csipet-csapat jól berendezkedik, és nyugisan isznak-esznek az első este. A horror később indul be, és ezért jár a pirospont Ketchumnak, aki olyan kegyetlenséggel nyitja meg az őrületet, amit biztos, hogy nem fogok elfelejteni egy hamar. 

Amikor beüt a krach és támadnak a kannibálok és a baráti társaság tagjai elkezdenek hullani, konkrétan letehetetlenné válik a történet. Annyira súlyos helyzetek vannak minden egyes fejezetben, hogy aki erős gyomorral rendelkezik az biztos, hogy nem tudja nem továbbolvasni, mert sodró a történet, mindig történik valami. 

Bár már eltelt legalább egy hónap, mióta olvastam a regényt, de mégis rengeteg olyan momentuma van, ami beleívódott az agyamba, mert annyira erősre sikerültek. Jack Ketchum nem viccel, és bár én A szomszéd lány miatt sejtettem, hogy mire vállalkozom, de talán néhány jelenet erős lehet azoknak, akik nem ismerik Ketchum brutalitását. Nem fogok spoilerezni, csak annyit mondok, hogy erre az őrületre nehéz felkészültnek lenni. 

Aki olvasott, vagy látott kannibálokról szóló filmet (pl a Sziklák szeme, Halálos kitérő, vagy a hírhedt Kannibál Holokauszt) az tudja, hogy az a legszerencsésebb áldozat az, akiből először kezdenek el falatozni. Ez Ketchum regényében sincs másként, de némi utánaolvasás után megtudtam, hogy Wes Craven egy skót vérfertőzős kannibál sztori alapján inspirálódott a Sziklák szeme című filmjéhez, és ez a történet nagyjából vissza is köszön a Holt idényben is. 

A vérfertőző családként bújdosva élő emberek most Maine-ban élnek, és folyamatosan embereket esznek, hogy életben maradjanak. A regény kiinduló pontjában éppen abba láthatunk betekintést, amint a kannibál gyerekek botokkal szaladgálva becserkésznek egy védtelen nőt, aki inkább a szikláról a háborgó tengerbe veti magát, mert megsejti, hogy mi vár rá. A nő szerencsére ezt túléli, de ebből a kis jelenetből az olvasó tökéletesen jól megsejtheti, hogy mi vár rá a regény többi részében....

Ketchum ráadásul nem aprózza el, a kannibál csapatnak sok tagja van a néhány éves gyerekektől elkezdve a terhes nőkig, akik mindenki megdöbbenésére ugyanúgy kiveszik a részüket a "buliból", ahogy a felnőtt emberhúsra éhező férfiak. 

A Holt idényben egyébként három nézőpont van. Egy amiben Carlát, és barátairól olvashatunk, a másikban a helyi rendőrökről, akiknek csak sejtésük van ki áll az eltünedező turisták, és halászok mögött, a harmadikban a kannibálok kis családjából kapunk egy szeletet. Utóbbiak a könyv legdurvább részeit tartalmazzák, hiszen ezek a végtelenül buta ösztönlények semmivel sem foglalkoznak, csak azért élnek, hogy másokat megegyenek szórakozásból és létfenntartásból, majd ezt levezetve egymással dugjanak szexeljenek vagy egymást kínozzák szórakozásból. Ösztönlények, és az ösztönük azt súgja, hogy túl kell élniük, és ehhez húsra van szükségük. De nem ám állati húsra, hanem emberire...

A kannibálokról nem tudunk meg mindent a kötetből, de Ketchum célja nem is ez volt, amikor megírta a Holt idényt. Ő nem akart betörni a mainstream könyvpiacra, ahhoz, hogy megjelenjen a könyve így is rengeteg változtatást kellett eszközölnie, hiszen a kiadó emberei nem akarták, hogy ennyire ultraerőszakos könyv jelenjen meg náluk. 

Ketchum bele is ment a változtatásokba, szóról szóra harcolt egy-egy fejezetben az irodalmi ügynökökkel, és a véleményével. Végül a könyv megjelent, de így is annyira sok ellenszenvet váltott ki akkoriban, hogy gyorsan lehúzták a könyvet a néhány eladott példány után és szégyenfolt lett. Ketchum erről elég hosszan írt az utolsó oldalakon, amik után jobban megérthetjük a regény végkimenetelét is, hogy miért így írta meg, és miért az maradt életben aki. Nagyon érdekes volt ez az írói utószó, sok mindent megmagyaráz, és sok mindent jobban megérthetünk általa. 

a Rafflecopter giveaway