Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt. 

Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül. 

2014 márciusában csatlakoztam a csapathoz, tehát viszonylag az elején többed magammal együtt. 9 év távlatából már kicsit megkoptak az emlékeim, de arra színtisztán emlékszem, hogy nagyon boldog és büszke voltam, hogy taggá válhattam, hiszen az indulás óta követtem Kellyéket és az alapító tagok turnéját, sőt! Aktívan játszottam is a nyereménykönyvekért, mert nagyon jó kis olvasmányokról írtak és reméltem, hogy egyszer nyerek tőlük egy könyvet. Azt hiszem könyvet nem nyertem, de BTK klubtagságot igen, és ez mindennél többet ért.

2014-ben már blogoltam egy ideje (4 éve legalább), és bár készültek a posztijaim, voltak recenzióim, de ahogy beléptem a BTK virtuális kapuján elképesztő világ tárul elém. Kaptam magam mellé egy kis közösséget, ahol csupa olyan blogger volt jelen, akik imádták a könyveket, akik aktívan figyelték a megjelenéseket, kapcsolatban voltak a kiadókkal, fordítókkal, és aktívan blogoltak. Az elején emlékszem csak kapkodtam a fejem, mint gyerek a cukorka boltban, csak itt könyvek voltak. 

Azt hiszem az elején kicsit el is szaladt velem a ló, mert beléptem a végtelen könyvek tárházába, ahol csak jelentkeztem egy turnéra, megérkezett a könyv és a feladatom csak annyi volt, hogy elolvassam és egy bejegyzésben értékeljem. Ez rendkívül szórakoztatónak tűnt az elején, 2014-2015-ben 67-68 könyvet olvastam el, és ebből a 80%-ot a BTK-s könyvek tették ki. Hát igen, nehéz nemet mondani, amikor nagyjából végtelen mennyiségű könyv közül szemezgetsz. 

Természtesen az elmúlt évek alatt megtanultam a nemet mondás művészetetét, hiszen a munkám miatt egyre kevesebb lett az időm, és nekem fontos, hogy tartsak szünetet a könyvek között, haladjak a VCS-vel, és válasszak a magánykönyvtáramból is egy-egy régóta ott heverő könyvet. Bár bevallom jól esik lubickolni az újdonságok között, és a kiadók végtelen kedvességében úszni, de a hörcsög módból átkapcsoltam egy olyan megfontolt blogerré, aki okosan választ. 

Még mindig imádom a BTK közösségét, a többi blogger végtelen kitartását, és szeretek turnékat szervezni, kampányfőnök lenni (egy turnét teljes egészében leszervezni a bannertől elkezdve a nyereményjáték sorsolásáig), de a kevés szabadidőm most már csak évi néhány könyvet engedélyez, és igyekszem olyanokat választani ebbe a körbe, amiket maradandó olvasmányoknak sejtek. Ez persze néha nem sikerül, de most már eljutottam odáig, hogy azt hiszem, hogy ritkán nyúlok mellé. Persze előfordulnak kevésbé jó emlékek, bosszantó vagy kevésbé jó könyvek, de még mindig úgy gondolom, hogy a BTK egy minőségi iránytű a blogszférában a rengeteg különböző műfaj között. Én ugyanúgy megbízom a többiek ízlésében, ahogy remélem, hogy ők is az enyémben. 

Anno David Benioff Tolvajok tele című könyvével nyitottam a BTK-s karrierem, ez a könyv még minig szívem csücske, és a nosztalgia miatt hamarosan újra is olvasom, mert imádtam anno. Emlékszem a második könyv a Csodácska című könyv turnéja volt (azóta ebből film is készült) és ez is egy csodás alkotás, emlékszem, hogy sok embert rábeszéltem, hogy olvassa el, mert végtelenül szép regény. 

És hát végülis még mindig ezért vagyok a BTK tagja, mert még mindig azt érzem, hogy ha egy embert is rá tudok venni arra, hogy miattam olvasson el egy könyvet és az jó élményt ad neki, akkor én máris nyertem. 

Még nem, de Hawaii ott van a bakancslistámon. Hahahaha! Csak vicc, de célom eljutni a Bahamákra is, de ebben nem a BTK fog segíteni, mert a BTK nem jár anyagi juttatással. Itt a könyv és a hozzá kapcsolódó élmény az ajándék, és az, ha látjuk, hogy aki nyert a turnén örül a nyereményének. Persze a saját blogjából mindenki szerezhet pénzt (Google hirdetésekből, Affliate marketing linkekkel) de ezekből én maximum Bécsig juthatok el, és azt is csak oda 😄

Alszom. De komolyan. Ha nem megy az olvasás, akkor alszom. Ez csodásan feltölt és utána szívesebben olvasom, de ha nagyon nem tudok olvasni, akkor sétálok, zenét hallgatok, beülök egy kávézóba, étterembe, randizunk a férjemmel, találkozom a barátnőimmel, koncertre megyek, természetet járom és nem gondolok az olvasásra. Pár nap / hét utána újra megjön a kedvem és megint helyére kattan valami és falom a könyveket. 

Heti 3x önszántamból részt veszek egy kemény edzésen, ahol súlyzókat emelgetünk, ugrókötelezünk, evezünk, húzódzkodunk és mindig megbánjuk, hogy ott vagyunk, de mindig úgy távozunk a többiekkel, hogy mégis megérte. Több mint 3 éve járok edzeni és felszedtem 5 kiló izmot legalább (meg némi zsírt is :D), feltudok húzni 75 kilót (deadlift), tudok fekvenyomni 37.5 kg-val, és tudok guggolni 65 kg-val a hátamon. Nekem ez elképesztő mennyiség, 3 éve egyetlen fekvőtámaszt sem tudtam csinálni, és nem bírtam el a 8 kilós kettlebellt. Most minden 12-es és 16-os bellel csinálok már, és még csomó fejlődési lehetőségem lenne, ha lenne még több időm és energiám edzeni.

Volt egy rinyablogom, de már nem frissítem, mert már nem az interneten vekengek.

Nem biztos, hogy olvasnék. Átlagosan heti egy könyvet olvasom el nagyjából, de amikor turnézok, akkor igyekszem gyorsan haladni a könyvekkel, hogy ne álljanak itt a polcon, meg hát határidő van. Szóval a BTK nélkül is olvasnék, mert lételemem, de lassabb lennék, hiszen nem hajt a tatár. 

Előzőleg is tök szuper dolognak tartottam, és miután csapat tag lettem is annak tartom. Az elején kicsit paráztam, hogy milyenek lesznek a többiek "élőben", de gyorsan megnyugodtam, mert mindenki vicces és segítőkész volt azonnal. 

Nekem csak jó emlékeim vannak a csapatról. Nem volt konfliktusom senkivel, szeretek együtt ötletelni velük, amikor találkozunk akkor tök jókat beszélgetünk, pedig van hogy évekig nem látjuk egymást, bárhol egymásba futunk nekem mindig jó élmény. És a legfontosabb skillem: képes vagyok fél óra alatt összedobni egy értelmes posztot, főleg ha időhiányban szenvedek. Igaz előtte rá kell pihenjek (alvás, némi kóla, kávé, tea, csoki, vagy más kaja), de leülök és addig nem kelek fel amíg meg nem írtam. Általában munka / edzés után jutok oda, hogy eszembe jut a naptárra nézve, hogy "Úristen, én ma turnézok" (történt éppen ma este 20:15-kor....) úgyhogy neki kell duráljam magam, és letolni, mert nagyon ciki, ha miattam csúszik egy turné. 

Tolvajok tele (fentebb linkeltem) a legutolsó pedig a Nyakigláb Apó / Kedves Ellenségem!

A pandémia idején akkora stresszben voltam, hogy egyszerűen nem tudtam olvasni, így csak olyan könyvek jöhettek szóba, amik számomra komfortosak voltak. Persze volt egy bevállalt turném márciusban kaptam meg a könyvet (Rongybaba 3. része) el is olvastam, de semmire sem emlékszem belőle, és nagyon kényszerből olvastam el. 

Emlékszem arra, hogy be voltunk zárva, már javában tavaszodott, próbáltam napozni a teraszon, mert sehová sem volt tanácsos menni, feküdtem egy jógamatracon, égetett a nap, rövidnadrágban és a trikóban ültem, és ott hevert mellettem a könyv. 10 perc napozás után olvastam 3 oldalt. Majd újabb 10 perc után még hármat. Iszonyatosan szenvedtem, dühös voltam, full stresszes, hogy a világ szétesik, meghalnak az emberek, én meg itt ülök és egy könyvet kell időre elolvassak, és nem is érdekel. Ott kicsit megzuhantam, nem is kicsit, és hónnapokkal később legközelebb augusztusban turnéztam újra és akkor is lassan haladtam. A köztes időszakban nem vállaltam semmit sem, maradtam a Harry Potter újraolvasásnál, meg a Twilightnál. Persze a következő évben is voltak mélypontjaim, de az első sokk után megtanultam, hogy muszáj kezelni ezeket. És hogy mi segített? Minden nap sétával kezdtem a napokat, 45 perc tempós gyaloglás, majd a közeli parkban megálltam és olvastam pihenésképpen. Naponta 2-3x is megtettem ezt a kört, hogy kint legyek és eltereljem a gondolataimat, és persze ott volt az edzés, mert online tovább folytatódott. Az edzés nagyon sokat segített, vallom, hogy ha nincs edzés, meg én nem megyek ezekre a sétákra, akkor biztos, hogy becsavarodtam volna. 

A munkám során ugyanis én egyáltalán nem tudtam kikerülni a koronavírusos híreket, hiszen a social média lényege, hogy megosszam ezeket a híreket, amik akkoriban csak arról szóltak, hogy hányan haltak meg, mennyire durva ez a vírus. Közben pedig nagyon féltettem anyukékat, Mamzlit, a család többi tagját, minden barátomat, és azok családját és ezen stresszeltem, hogy nehogy legyen velük valami. Nem volt egyszerű időszak az a nagyjából 2 év, és ott valahogy megtanultam, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan. Azóta lehet, hogy tudatosan, de nem vállalok be egyszerre egy turnénál többet, mert nagyon rosszul érint, ha valamiért le kell mondjak egy turnéről, miközben mások számítanak rám. Nem is mondtam még le egyet sem és nem is tervezem, de ehhez tudatosnak kell legyek, és jól kell beosztani az időmet és a figyelmemet. 

A kedves férjem az egyik legnagyobb támogatóm és a turnés bannereim elkészítői. Együtt kiötleteljük (vagyis én leírom, hogy mit szeretnék és hogyan szeretnék) és ő csodálatosan megvalósítja. Bár én is szívesen bíbelődöm a Canvában, de mégis csak ő a Photoshop mágus a családban, és inkább megcsinálja, mintsem végigasszisztálja az idegösszeomlásomat miután a 562. betűtípus sem tetszik a választásaim közül. 🙈

A Blogturnés poszt elkészül, a sima bejegyzéseim megkezdett piszkozatként várják, hogy egyszer befejezzem őket, vagy egy év után töröljem őket a bloggerről, mert már sosem fogom kitenni őket. 

Ez a poszt megírása például :) 

Mire emlékszel a legszívesebben vissza a Blogturné Klubban töltött évekből?

A legjobban a közös ötletelésekre, és olyan nagy turnékra, mint a Karácsonyi, a Halloweeni turnék. A Könyvfesztiválnak, a Könyvhétnek és a karácsonyi időszaknak megvan a maga varázsa, hiszen ilyenkor a turnék elképesztő számban mennek, és mindenki azon sakkozik, hogy mit és hová suvasszon be, de mindig megoldjuk, mert segítjük egymást és előbb-utóbb mindent meg tudunk beszélni. 

Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha minden feladvánnyal megpróbálkoztok, esélyetek nyílik megnyerni valamely, bloggereink által felajánlott nyereménykönyvet. 

09/07 Kelly és Lupi olvas
09/08 Betonka szerint a világ…
09/09 Dreamworld
09/10 Utószó
09/11 Csak olvass!
09/12 Readinspo
09/13 Olvasónapló
09/14 Szembetűnő
09/15 Hagyjatok! Olvasok!
09/16 Zakkant olvas
09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/18 Könyvvilág
09/19 Insane Life
09/20 KönyvParfé
09/21 Könyv és más
09/22 Veronika’s Reader Feeder
09/23 Blogturné Klub