Úgy vártam már egy jó szerelmes történetre, ami elvarázsol, de közben meg is nevettet, és el kell mondjam, hogy Ashley Poston tökéletesen prezentálta ezt. Nem szimpla szerelmes történetet írt, amiben a főhőseink egymásba szeretnek, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak, hanem itt előbb meghalnak, aztán jön a szerelem és még annyi minden más.

A Halott romantika egyáltalán nem átlagos romantikus könyv, és ezzel szerintem kiemelkedik a piacon mostanság olvasható könyvek közül, ezért is vetettem szemet rá én is. Bár egy kicsit hezitáltam, amikor elolvastam, hogy a Szívek szállodjában stílusában olvashatok majd, mert bevallom én vagyok az emberiség azon keveseinek egyike, aki utálja Lorelai és Rory történeteit. Sajnálom, biztos én vagyok a furán bekötött, de engem idegesített a sorozat, egyetlen egy részt sem tudtam végignézni, mert giccses, mert nem vicces, és egyáltalán nem rezonáltam se a két főszereplővel, se a mellékszereplőkkel. De gondoltam, hogy Ashley Postonnak adok egy esélyt, mert hát csak nem lesz annyira Szívek szállodájás a dolog, és még jó is, hogy így tettem. Nekem egyáltalán nem jött át a Gilmore Girls vibe-ból semmi sem olvasás közben, és ez örömmel konstatáltam. 

Ez a könyv nem giccses, ez a könyv tele van olyan emberi érzelmekkel, amikkel teljesen jól tudtam azonosulni, mindeközben pedig nagyon is vicces volt. Már az első oldalaknál rájöttem, hogy abszolút nem hozza a Szívek szállodája vonalat, úgyhogy fél siker. 

Florence a könyvünk női főszereplője egy szellemíró, ő jegyzi Ann Nichols hihetetlenül népszerű könyveit, amik a bestseller listák elején tanyáznak. Ezek a könyvek tele vannak szerelemmel, nagy egymásra találásokkal. Florence kisujjból kirázza írás közben a romantikát, hiszen hisz a szerelem erejében. Ám a könyv elején megtudjuk, hogy írói válságban van, mert egy éve történt az életében egy csúnya szakítás, amit azóta sem hevert ki. Lakótársa próbálja felvidítani, de Florence-nek csak nem megy az írás, a határidő pedig közeleg. A lány be is megy a kiadóba, ahol új szerkesztőt kap, a régi ugyanis nyugdíjba megy. Míg a régi szerzője tudta, hogy ő írja Ann helyett a történeteket, Florence nem biztos benne, hogy jó bemutatkozás lenne, ha az új szerkesztőjének bevalláná, hogy ő Ann szellemírója. 

Florence kétségekkel telve megy el a találkozóra, ahol kiderül, hogy Benji Andor az új szerkesztője egy nagyon helyes férfi, akit Florence már látott egy-két író-olvasó találkozón. A férfi kerek-perec megmondja, hogy Ann kéziratának be kell érkeznie másnap, különben a jogi osztály lépéseket tesz... Florence nem látván kiutat belemegy, hogy barátnőjével megiszik egy italt, hátha megszállja a szerelmes hangulat, az ihlet, bármi, ami segít, hogy karaktereit a "boldogan éltek míg meg nem haltak" felé terelje. Ám Florence a bárban összefut egykori szerelmével, és ahogy kirohan Benjibe ütközik és ez a néhány perc megváloztatja az életét. Közel kerül Benjihez, és megtudja, hogy elveszti a legszeretettebb embert az életében - mindezt egyszerre nagyjából. 

Florence édesapjával különleges kapcsolatot ápolt, bár a lány 10 éve nem járt otthon szülőotthonában, és a kis városban, ahol felnőtt. Ennek jó oka van, de a család még mindig ott üzemelteti a Letűnt napok ravatalozót, ami családi vállalkozás. Florence édesapja vezette a ravatalozót édesanyjával közösen, besegített nekik Florence húga, Alice és bátyjuk Carver. Bár Flo tíz éve nem járt otthon a ravatalozó és a közelgő temetés rengeteg érzést a felszínre hoz benne. A hab a tortánt pedig az, hogy Benji is megjelenik szellemként a ravatalozóban a lány legnagyobb megdöbbenésére. 

Igen, a férfi a Florence-szel való találkozás másnapján gázolásos autóbalesetet szenved, és a lány különleges képessége révén egyedül ő tud beszélni a férival. Florence ugyanis látja a szellemeket, és tud velük beszélni. Ezt a képességet édesapjától örökölte, és bár ez a képesség jó dolog is lehetne, a lány nem úgy éli meg, és erre jó oka van. 

Ha már Benji szellem, és csak Florence akitől bármit megtudhat a körülötte zajló dolgokról, akkor megpróbálja megérteni, hogy mi is történt vele, ami nem egyszerű dolog. Miközben a lány próbálja a családi kapcsolatait rendezi a kis városban, közben egyre közelebb kerül Benhez is. Kettejük között nagyon érzelmes párbeszédek zajlanak, amik akármennyire is furcsán hatnak, hiszen egy szellem és egy szellemlátó között esnek meg, mégis annyira kedvesek, viccesek, és emberiek voltak, hogy egyáltalán nem volt furcsa ez az egész. Ahogy telik a történet a két fiatal sok mindent megoszt egymással, Florence mesél a családjával való kapcsolatáról és készül édesapja temetésére is, amivel nincs könnyű dolga, hiszen az öregnek elég sok furcsa kérése volt a temetéssel kapcsolatban. Ezek a furcsaságok azonban egyáltalán nem furcsaságok, mert mindegyik kérésnek a végén megtaláljuk a jelentőségét, ha elégg figyelünk.

Nagyon szerettem Florence családjának dinamikáját, rengeteg kedves emlékről olvashattunk, volt a történetben rengeteg morbid vicc, hiszen a ravatalozó tartogat érdekes sztorikat, és bevallom imádtam ezeket. Elképesztően jól szórakoztam olvasás közben, néha hangosan kuncogtam a villamoson, néha pedig annyira meghatódtam, hogy papírzsebkendőt kellett keressek. Természetesen drukkoltam a szellemes szerelmespárunknak, hogy olyan végkifejletet kapjanak, amit megérdemelnek, de aki járatos a romantikus könyvekben az könnyen ki tudja következtetni a dolgokat, így ez nem okozott meglepetést, de pont jó volt így.