Tudjátok, hogy nagyon érdekelnek a boszorkányokról szóló történetek, sok ilyen könyvet olvastam már el, keresem ezeket a történeteket (a blogon nem egy ilyen történetről írtam már), így akadt meg a szemem ezen az új megjelenésen, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam Margaret Meyer történetét. 

Martha visszaemlékezéseiből kiderül, hogy ő, mint a helyi bába és Prissy előző napokban az Archer családnál segédkeztek egy szülésnél, ahol egy beteg baba jött világra. A terhes édesanyának meg se mutatták a kisfiút, aki végül nem él sokáig. A szülés "gyanús" körülményei és a néhány napja a városban tartozkodó boszorkányvadászról szóló pletykák beindítják azt a gépezetet, ami ahhoz vezet, hogy Prissyt okolják a baba haláláért, mert boszorkányságot hajtott végre a rajta / megátkozta az anyát. 

Persze ahogy az lenni szokott mint milyen ilyen történetben minden a falubelik szóbeszédjén alapul, és erre játszik rá Makepace úr, aki a környék boszorkányvadásza és faluról-falura járva téríti a helyieket. Célja, hogy megtisztítsa a helyet a boszorkányoktól, akik szerinte az Ördög szajhái, ágyasai, vagy az Ördög küldötteinek szoptatós dajkái. A férfi a boszorkánykereső segédjeivel a boszorkánysággal vádolt nőkön jeleket keres, megfigyeli őket, napokon át vallatja őket, míg a végén be nem (vagy éppen) (be)ismerik az ördöggel való cimborálásukat. 

Természetesen szó sincs itt semmi ördögről, egyszerűen ezek a nők olyasmi miatt kerülnek megbélyegzésre, mint a szabados életvitel, egy férfi visszautasítása, egy másik nő gonoszsága, vagy pusztán az emberi butaság, és a hiedelmek erős jelenléte. Prissy a tömlöcben várja a sorát, Martha pedig megpróbálja kihozni barátnőjét, kolléganőjét. Végül Kit a gazda eléri, hogy Martha segédkezzen a boszorkányvadásznak, mondván ő ismeri a legjobban a női testet, így Martha a többi asszony közelebb kerül a tömlöc lakosaihoz és elkezdődik a vallatás. 

A könyv tele van naturális jelenetekkel, ahogy halad előre a történet egyre több a szenvedés a boszorkánysággal vádolt nők körében, és Makepeace úr egyre elszántabban törekszik arra, hogy bebizonyítsa a környékbelieknek, hogy itt bizony boszorkánykör van jelen, és több nő is az ördögöt szolgálja, és olyan dolgok tulajdoníthatók nekik, mint az áradás, a termés elrohadása, a tüdővész, vagy egy baba halála. Prissy és a börtönben lévő társai (pl Jennet a falu szabadszájú prostituáltja, vagy egy a járni alig tudó koldulásból élő Southern mama) Makepeace úr szadista módszereinek esik áldozatul. Martha próbálja a helyzetet menteni, mindent megfontoltan tesz, mert tudja, hogy itt minden egyes megvizsgált női testen lévő "jel" számít. Persze Marthát is hajta egy más fajta tűz, ő édesanyja hagyatékát szeretné továbbvinni, és "képességét" olyasmire használni, ami jó. 

Sajnos azonban, ahogy halad előre a történet Martha gondolatai egyre zavarosabbá és kuszává váltak nekem (bár ez valahol érthető, hiszen elképesztő megpróbáltatáson ment keresztül), de sok helyen nem értettem az édesanyja által rá hagyott viaszbábuval meglévő kapcsolatát, vagy azokat a lázálmait / vízióit, amiket néha látott. Rengeteg vallásos rész került bele a könyvbe, sok imádságrészlet, ami bár hozza a kor szellemét, de én inkább arra lettem volna kíváncsi, hogy mik történnek a kihallgatások alatt, hogyan dolgozott a boszorkányvadász, vagy éppen a keresőcsapata. 

Két ponton tudott meglepni a történet, ráadásul nagyon ambivalenssé tették a főszereplőt és nem tudok jó szívvel visszagondolni rá. Sokkal érdekesebb volt Jennet karaktere, de a várandós, később a boszorkánysággal vádolt Agnes asszony karaktere is érdekesebb volt, mint Martha fura vízió és néha érthetetlen gondolatai. 

Nyereményjáték

A turnéban résztvevő bloggerek: