Kicsit félve vágtam bele a Vicces-romantikus könyvben, amikor Lobo ajánlotta, hogy jó lesz. Féltem tőle, mert a sitcomok és a szórakoztató szombat esti showk világa számomra nagyon taszító, de hogy miért azt később meg is magyarázom, hogy megértsd. Féltem, hogy az egész könyv majd erről szól, és tele lesz számomra eröltetett dolgokkal, és majd nem fog tetszeni. Szerencsére nem így lett. Igaz a sitcomot (situation comedy = szituációs komédia) mint műfajt nem szerettem meg Curtis Sittenfeld könyve miatt, de jobban megértettem, és láttam hogy mennyi munka és előkészület van mögötte. 

De miért nem szeretem a sitcomot, mint műfajt? 

Erre nincs jó válaszom, egyszerűen számomra egyáltalán nem viccesek ezek a helyzetkomikumok, vagy éppen a rögtönzött vicceskedések. Bevallom sosem tudtam végignézni egy Saturday Night Live-ot, mert nem éreztem viccesnek a gegeket, a beszólásokat és a jelenetek nagy része nem szórakoztatott, hanem inkább taszított. Pedig szeretem a humort, én is humoros embernek tartom magam, de teljesen másmilyen vicceken nevetek én, és egy sitcomos közönség. Nem követek ilyen humoristákat a neten, nem nézem a műsoraikat, előbb nézek meg egy százszor látott krimi sorozatot, mint egy ilyen műsort.

A sitcomra épülő sorozatok, mint a Jóbarátok, Brooklyn 99,  Így jártam anyátokkal, Agymenők számomra semmilyen jó érzést nem keltettek sosem, próbálkoztam egy-egy rész megnézésével (tavalyelőtt végigdaráltam a Jóbarátokat, de csak felbaszott felbosszantott a hülye helyzeteivel), de nagyon nem az én világom ez a műfaj. Nem járok a magyar Dumaszínházba se, nem nézem a magyar műfaj képviselőit, a külföldieket pláne, úgyhogy tényleg kicsit fáztam attól, hogy erről a műfajról kell olvassak, de ez a regény annyira sokrétű és annyira nem csak erről szól, hogy örülök, hogy belevágtam. 

Nagyon tetszett, hogy Sally által beleláttam az Éjjeli baglyok vicces tévéműsor kulisszái mögé, mert így megtudtam érteni, hogy hogyan is néz ki egy SNL-kaliberű élő show gyártása. És ezek a behind the scene dolgok mindig is foglalkoztattak, és Curtis Sittenfeld könyvében rengeteg ilyenről olvashattam, és ez varázslatos volt. Meg tudtam, hogy hogyan születik egy esti tévéműsor, hogyan készülnek a műsorba írt jelentek, hogyan dolgoznak az írók, hogyan készülnek az adott heti műsorvezetők, vendégszereplők, humoristák, színészek. Megtudtam, hogy az egész stábot kik és hogyan felügyelik, hogy színvonalas műsorrá álljon össze az egész és erről olvasni végtelenül izgalmas volt. Szerencsére regényben kevésbé volt zavaró a helyzetkomikumokról olvasni, és talán ez pont így volt jó. 

Bevallom nem hozta meg a kedvemet, hogy leüljek egy stand up műsor elé, de már legalább tudom, hogy mennyi munka van mögötte. Persze ettől nem fogok ezeken továbbra sem nevetgélni, de elismerem a műfajt, mert nagyon fontos részei vannak a társadalom kritikai mivolta miatt. 

Ilyen kritika ihleti Sally jelentét, amiben egy jó barátját Danny Horstot figurázza ki, aki nem az első olyan férfi a környezetében, aki összejön egy híres és szexis csajjal. Danny boldog Annabellel, Sally pedig ihletet kap, hogy a szerelemről, a kapcsolatok dinamikájáról írjon egy velős jelenetet az aktuális Éjjeli baglyok részhez. Ehhez a stábhoz csatlakozik be Noah Brewster, aki tinikorunk Nick Carterje, vagy Justin Timberlake-je. A srác 20 éve a színpadon van, rengeteg turnéja volt, mindenki ismeri a dalait, a rádiók előszeretettel játsszák, a média pedig még mindig követi a férfi mindennapjait. Noah az Éjjeli baglyok műsorvezetője, szereplője és előadója is lesz az aktuális héten, így összesodorja az élet Sallyvel is, akinek bejut a Danny Horst jelenete a show végső jelenetei közé. 

Noah és Sally együtt dolgozik a jeleneten, hogy a férfi a legjobb alakítást nyújtja és valami kialakul kettőjük között, de a szikra el is oltódik a stábos búcsú bulin, amikor Sally "beszól" Noahnak. Kettejük története szerencsére nem ér véget, hiszen akkor nem lenne Vicces-romantikus regény se, úgyhogy újra összehozza őket az élet, vagyis a pandémia és a levelezőtársakká válnak.

Noah kezdi a levelezést 2020 júniusában amikor a világ teljesen le van zárva, hiszen tombol a pandémia, így Sally online próbálja túlélni a mindennapokat, Noah pedig elzárva él vidéki luxus házában. Kettejük levelezése az egyik legviccesebb, és legkedvesebb dolog, amit az utóbbi években könyvben olvastam és ez nem túlzás. 

Nagyon élvezetes volt olvasni, ahogy egyre hosszabbá válnak a levelek, és a kezdeti kínos feszengést felváltják a komoly eszmecserék, így sokat megtudunk Sally tönkrement házasságáról, Noah családjával való kapcsolatáról, de szóba kerül a magány, az első szerelmek, a sikeresség, a hírnév, a munka és persze megannyi más. A könyv egy negyedét kiteszik a levelek, és mivel imádom a "levél regényeket" és itt nem számítottam rá, így nagy meglepetés volt. 

Noah sem tökéletes férfi, de ezekben a levelekben annyira kedvesen írt Sallynak, kiderült, hogy mennyire jó humora van, és mennyire érzékeny lélek. Természetesen volt bőven vicces és kedves része is kettejük levelezésének, és kifejezetten szomorú voltam, amikor véget értek ezek a részek. Persze az izgalmasabb részek ezután jöttek, de erről nem írok, olvassátok el ezt a kiváló romantikus és vicces regényt, mert bőven tartogat még meglepetéseket.