Nem olvastam még semmit sem A.M Howelltől, de már szemet vetettem rá, amikor megjelent Az elveszett titkok kertje és a Titkos csillagvizsgáló. Ezek alapján olyan írónak tűnt, aki érdekes, tanulságos és kicsit misztikus ifjúsági regényeket ír, és ez a megérzésem be is jött. A száz óra háza izgalmas volt, ráadásul tele volt fontos tanulságokkal, amiket felnőttként is jó volt olvasni, hiába szólt a fiatalabb olvasóknak. 

A száz óra háza nagyon érdekes indul, hiszen megismerkedhetünk Helenával, aki édesapjával él és Orbit névre hallgató papagájával él. A történetbe akkor csöppenünk bele, amikor Helena édesapja aláírja Mr. Westcott megbízási szerződését, hogy odaköltöznek Cambridge-be, hogy a férfi ott tartsa karban Mr. Westcott házában ketyegő órákat. Helena édesapja órásmester ugyanis, de szeretne kicsit jobb körülményeket teremteni lányának, így elszegődik bentlakással Mr. Westcotthoz, akiről kiderül, hogy órákat gyűjt. A feladat egyszerű: Helena és édesapja ott lakva a gazdag férfinél Cambridge-ben karban tartja a házban található órákat. Ez nem tűnik bonyolultnak, ám a szerződés nagyon szigorú. Egyetlen egy órának sem szabad megállnia, mert ha így történik, akkor Helena és édesapja szó szerint mindenüket elvesztik. 

A kislány és édesapja bízik abban, hogy nem lesz a feladat bonyolult, ketten elbírnak azzal a néhány órával, ami Mr. Westcott házában található és annyi pénzt gyűjtenek, hogy később nyugodtan élhetnek. Helena édesanyja ugyanis már nincs velük, így a férfi egyedül próbál helyt állni. Helenában azonban ott a félelem, hogy nem lesz egyszerű London után egy egyetemvárosban élni, és persze izgul azért is, hogy nehogy megálljon egy óra is, mert akkor földönfutók lesznek. A kislány ezért félelmekkel szorongatja papagája kalitkáját és lép be a gazdag Mr. Westcott házába édesapjával az első munkanapon. 

Szerencséjére itt megismerkedik az egyetemista Stanlay-vel, aki ellátja a ház ügyes-bajos teendőit. Mr. Westcottról közben kiderül, hogy egy bogaras férfi, aki tényleg megszállottan gyűjti az órákat, és fanatikusan ügyel arra, hogy minden órája járjon. A férfi minden álló nap óraszemlét tart, amin húga Katherine is részt vesz. Helena az egyik óraszemle alatt fura rajzokat talál a házban. A rajzok repülőgépeket ábrázolnak, majd feltűnik neki egy kislány a házban. Helena megismerkedik Fiúval, aki bár lányként született, mégis fiú ruhákban jár napközben és erre jó oka van. Fiúról kiderül, hogy egyébként Mr. Westcott lánya, akit Stanley tanít matematikára, fizikára és mindenféle cseppet sem nőies tantárgyra. 

Helena szép lassan összebarátkozik Fiúval (aki egyébként Florence), akitől sok mindent megtud az előző órásmesterről is, akinek nem sikerült sokáig húznia házban, mert megállt egy óra és ettől Mr. Westcott annyira bepánikolt, hogy kilakoltatta a Fox családot. Helena megpróbál rájönni, hogy miből is ered az az óramánia, és hogyan segíthetne édesapjának, hogy ne betegedjen bele a sok teendőbe az órák körül. Közben a Westcott családról is súlyos titkok derülnek ki, de Helena igazán elszánt így nem adja fel a kutakodást arra, hogy rájöjjön, hogy mitől is ilyen Mr. Westcott és mi fűzi a ketyegő masinákhoz. 

Helena és Fiú a kutatkodás közben összebarátkoznak, és együtt próbálják kideríteni, hogy mi történt az előző ott élő családdal, és pontosan mi is történt Fiú édesanyjával, és testvérével. Miközben Helena próbálja összetenni a mozaikdarabokat papagája Orbit is segít neki madár módjára. A papagáj ugyanis nagyon érzékeny az emberek reakcióira, és bár nem tud sok szót, mégis ki tudja fejezni magát. 

Orbithoz, a papagájhoz különleges kapcsolat fűzi Helenát, hiszen a madár édesanyja emlékét őrzi, hiszen a nő tanította meg beszélni, így Orbit az ő hangját utánozva beszél. Mivel Helena anyukája már jó pár éve nincs velük, így az egyetelen emléke az édesanyjáról a papagáj, így nagyon fontos, hogy Orbitot sose veszítse el. 

Egyébként megannyi furcsaság lengi körbe a cambridge-i házat, az órás szobákat, az ott megforduló embereket, és a különleges és bogaras családot is, de miközben mindent megtudunk szépen lassan, rengeteg tanulságot is magunkba szippanthatunk a család fontosságáról, a gyászfeldolgozásról, és a barátság erejéről is.