Gyerekkoromban imádtam az Avonlea-ben játszódó Váratlan utazás sorozatot, amihez az ihletet Lucy Maud Montgomery Avonlea-i krónikák regényei adták, így szinte ismerősként vetettem bele magam Anne történetébe. Anno régen olvastam az első részt, és láttam a cserfes, vöröses szőke hajú árva lányról készült sorozatot. Nem mostanság volt, így az emlékeim kicsit megkoptak, de amikor kinyitottam Lucy M. Montgomery könyvét egyből Avonlea-ban találtam magam és újra újra azokon az erdőkön és mezőkön sétáltam ahol Anne. Meglepően nosztalgikus élmény volt ezt a regény, és nagyon jót tett a lelkemnek. 

Anne életét most 17 évesen követhetjük nyomon. Az immáron a kis közösségbe beilleszkedő lány már egyáltalán nincs egyedül. Anne tanítónőként dolgozik, Marillával él, viszi a gazdaságot, barátnőjével Dianával sétál és sokat beszélget, és a falu megbecsült tagja. Anne mindenkivel kedvesen bánik, a gyerekek is szeretik, bár a lány azért kissé idegesen kezdi a szeptemberi tanítást az iskolában, ahol dolgozni kezdett. Szerencsére Anne tartja magát ahhoz az elvekhez, hogy szeretettel nevel, és nem erőszakkal (ugye, ugye hogy ez sosem lehet megoldás!) így megismerkedünk új diákjaival és néhány új szereplővel is. 

A történet elején csatlakozik Dora és Davy Anne és Marilla életében, ugyanis Mariella elvállalja, hogy őket is felneveli, amíg nagybátyjuk nem érkezik meg az Államokból. Dora egy nagyon tisztelettudó és dolgos kislány, Davy, nos ő már keményebb dió. A fiú égetnivalóan rossz, sok turpisságot követ el Marilla és Anne ellen, de húgát Dorát sem kíméli. Nem egyszerű vele az élet, de Anne és pedagógiai tudása tényleg határtalan, így a könyv végére Davy nagy változáson megy keresztül. És nem csak Davy, de Anne szomszédja Mr. Harrison is változik, ahogy maga Avonlea is. Anne és barátai megalapítják az Avonlea Faluszépítő Egyletet. 

Persze az Egylet ügyeit intézni, az iskolába járó gyerekeket okítani és nevelni, közben pedig ellátni Marilla mellett az otthoni teendőket ... Anne élete egy percre sem áll meg, de őt magát sosem halljuk panaszkodni. A lány igazi idealista, mindig meglátja a világban a szépet és a jót, és ha baj is éri őt, vagy a falut mindig megpróbálja a dolgok jó oldalát nézni. 

Otthonos érzés Anne és a falu mindennapi ügyes-bajos dolgairól olvasni, nem egy gyors és pörgő regény az Anne Avonlea-ben, de ezzel nincs is baj. Az évszakok változásai mutatnak irányt a regényben, ahogy halad előre a történet. Anne két szemesztert is végigtanít, ám a könyv végén válaszúthoz érkezik és döntenie kell az életének alakulásáról.

A szerelem is ott bújkál a lapok között, Anne szívesen játszik kerítőt, így Miss Lavender életének alakulása Anne és barátnője ténykedéseinek köszönthetően alakul jobb irányba, de Mr. Harrison Anne szomszédja is okoz meglepetést a regényben. 

A regényben mindenféle embert megismerhetünk, amikor Anne a Faluszépítő Egylet számára gyűjt adományokat, és ezekről annyira jó volt olvasni. Szinte láttam magam előtt az embereket, akik mindegyike külön karakter, akiben van valami vicces vagy éppen kedves dolog. Igazából az egész könyv a kedvességre épül és olyan ritka a mai világban olyan könyvet olvasni, aminek nem központi része az erőszak, a gonoszság vagy akár a halál. Persze itt is megjelenik például a gyász, vagy éppen az elmúlás, de valahogy olyan szépen van ábrázolva Lucy Maud Montgomery mondatai által, hogy jól esik az embernek olvasni még ezekről is. 

Nagyon ajánlom a könyvet a fiatalabb korosztály számára, akik ha túljutnak a régi korszak szokásain és lassabb tempón, akkor őket is megérintheti Avonlea csodás világa.