Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
10:17:00 PMVégre én is sort kerítettem az utóbbi évek legtöbbet szembe jövő könyvével. A közösségi média és a bloggerközösség egyöntetű kedvence Colleen Hoover vagy becenevén CoHo első általam olvasott könyve nem okozott felejthetetlen pillanatokat, sokkal inkább
Colleen Hoover - It Ends with Us – Velünk véget érKiadó
Könyvmolyképző Kiadó, 2017
Oldalszám
424
Fordító
Kamper Gergely
SorozatVelünk véget ért 1.
|
---|
FülszövegNéha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!
|
---|
Figyelem! Kendőzetlen igazság következik! ☆
Bevallom eddig is ismertem CoHo nevét, hiszen kikerülhetetlen azok számára is, akik csak ímmel-ámmal fogyasztják a közösségi médiát, és jelen vannak a könyves közösségi oldalakon. Anno a megjelenéskor még szemeztem is ezzel a regénnyel, mert futott belőle Blogturné is, de nem vállaltam be, és így utólag jól is tettem. De akkor most miért olvastam el? Mert kíváncsi voltam, hogy a híres regény, amit most újra felkapott a Tiktok mitől is ennyire "magával ragadó". Jah és igen, elkészült belőle a film, a női főszereplőt a csodás Blake Lively fogja játszani. Szóval belevetettem magam, hogy tudjam, hogy mitől rajong az egész világ CoHo-ért, és mit is tud ő.
A könyv elolvasása után azt kell mondjam, hogy megértem a rajongást, mert elképesztően egyszerűen és dagonyázva tudja leírni az emberi érzéseket, de ezek az érzések nem éppen olyanok, amikről jól esik olvasni az embernek. És nem azzal van a baj, hogy szerelmes regényről van szó, tudjátok, hogy én vagyok az az olvasó, aki él-hal az ilyenekért, de a Velünk véget ér egy beteg szerelmes regény. Egy problémás bántalmazó kapcsolatról szól, és nekem úgy tűnt, hogy néha még maga CoHo is romantizálja ezt a bántalmazó kapcsolatot.
Tegyük tisztába a dolgokat, egy bántalmazó kapcsolat, legyen az fizikai, vagy lelki egyáltalán nincs rendben. Egy ilyen kapcsolat nem normális. Ha a nő a bántalmazó az sem elnézhető és ugyanígy a férfi bántalmazóknak sem jár semmilyen megbocsátás, vagy elnézés. A bántalmazás egy hatalmas red flag egy kapcsolatban, egyáltalán nem romantikus, semmilyen kontextusban sem.
A Velünk véget ért főszereplője Lily, akit a regény elején már felnőtt huszonévesként ismerünk meg és éppen az apja temetésőről jön. Lily apja hosszú betegség után hunyt el, de a lány nem érez sok részvétet, mert apja bántalmazó volt édesanyjával. A kis Lily többször végignézte, vagy hallotta, hogy édesanyját bántja az apja. Sokszor megverte, egyszer megpróbálta megerőszakolni, de a kislány közbe lépett. Súlyos trauma ez, ami rengeteg gyerek életét megkeseríti, sajnáltam is ezért Lilyt, aki mindezek ellenére egy erős és karakán nő lett. Lilynek megvannak a céljai, csak egy kicsit ki akar szakadni a temetés utáni zűrzavarból ezért felmegy egy háztetőre, hogy gondolkozzon. Itt fut össze Ryle-val, aki szintén a tetőre menekül, hogy kieressze a gőzt. A fiú éppen egy kerti bútor tör és zúz (első red flag!), de aztán észreveszi a lányt. Lily és a fiú beszélgetni kezdenek, és itt hangzik el néhány perc után az első "kendőzetlen igazság", ami később még sokszor előjön a kapcsolatukban. Pár perc beszélgetés után Ryle már térden állva könyörög Lilynek, hogy csak "Egyszer had dugjalak meg!" - Jesszusom, csaj menekülj innen - üvöltöttem már a könyv elején, és hát tudtam, hogy innentől semmi jó sem fog következni.
☆ A kendőzetlen igazság kifejezés arra a játékra utal, amit Lily és Ryle játszik. Amikor valamelyikük kimondja ezt, akkor a másiknak el kell mondania magáról egy ilyen igazságot és fordítva.
Coho szerint nincs is ezzel gond, Lily is akarja, mert a fiú elképesztően szexis. Az ismerkedést Ryle telefonja szakítja félbe, a fiú sebészként dolgozik, és mennie kell a kórházba. Mondjuk előtte vert szét mérgében egy kerti széket, és közben elszívott egy füves cigit, de no probléma....
Szóval a gyors ismerkedésnek vége szakad, nem kerül közelebbi kapcsolatba a két fiatal, és fél év is eltelik, mire egy véletlennek köszönhetően újra összefutnak. A véletlen annyira banális, hogy arra szavak sincsenek. Lily egy virágboltot nyit, éppen csak átveszi a kulcsokat, amikor beállít egy fiatal nő, hogy ő itt bizony dolgozni szeretne. A nő Alyssa, igaz milliárdos, de nagyon unatkozik, és bármilyen munkát elvállalna, csak hogy elteljen a napja, mert hát a férje naponta milliókat keres (igen, ezt többször elmondja a csajszi, nagyon büszke arra). Alyssa milye meglepő, de pont Ryle húga, és abban a házban lakik, amiben a fiú, és aminek a tetőjére Lily felszökött gondolkozni.
Persze ez csak akkor derül ki, amikor a friss boltban pakolgatva Lily majdnem kitöri a bokáját, Alyssa pedig idehívja férjét, és a vele éppen lazító doktorurat, azaz Ryle-t. A pár újra összetalálkozik, újra elhangzik a "Megdugnálak" de "Csak egyszer, hogy kiverjelek a fejemből, mert fél éve mióta nem láttalak azóta kívánlak", de hát ez a helyzet sem alkalmas, hiszen Lily éppen összetörte magát.
Alyssa egyengeti a boltot (hogyan bízhatsz rá valakire egy boltot, akit alig ismersz?), Lily felépül, Ryle meg persze megjelenik a lány lakásánál, mert hát emlékezett rá, hogy merre lakik. A fiú a nagy igyekezetében több ajtón is becsenget, hogy megtalálja a lányt (micsoda romantika!), végül nem szexelnek, mert a fiú egy 48 órás ügyeletből jön, úgyhogy bealszik az ágyban, mire Lily elkészül. Természetesen a kapcsolatuk elsőként csak egy próbakapcsolat, mert Ryle még a tetőn kijelenti, hogy az ő ágyában nem fordul meg egynél többször egy nő, ő nem akar kapcsolatot, családot, gyereket, mert ő karriert szeretne. Lily szerint ez okés, ő is erre koncentrál, de próbaképpen azért randizni járnak. A randik annyira jól sikerülnek, hogy "igazi" kapcsolat lesz kettőjük között. Fél év után lánykérés és lagzi Vegasban, de hát közben azért történik még csomó-csomó red flag, és nem is érti az olvasó, hogy Lily hogy lehet ennyire buta.
Biztos itt kérdezi meg Lilyt Ryle, hogy mikor dughatja meg. Instant romantika a köbön! |
Amúgy az egész kapcsolatot CoHo olyan elánnal mutatja be, hogy nem tudod letenni a könyvet (ezért jár a pirospont), Ryle úgy van jellemezve a könyvben, mint egy férfi isten. Csodás teste van, elképesztően okos (hiszen idegsebesz!) vicces, humoros, és mindig kész a szexre, legyen szó a konyhaasztalról, vagy a fürdőszobáról. Jah és persze mindig orvosi gúnyában (igen, ez így van leírva :D) feszít, és hát ez melyik nő álma ne lenne?
A férfi sokat dolgozik, de amikor nem, akkor Lilyvel van, és ez a lánynak tökéletes így, hiszen ő a virágboltját építi. Egy idő után azért látszik Ryle-n, hogy kezdi komolyan gondolni a dolgokat, és erről a tettei is árulkodnak. Ám, a romantikus-erotikus rózsaszín köd gyorsan feloszlik, amikor Lily marharaguval várja a férfit, és Ryle-val való üzekedésben nem figyelve odaégeti a kaját. A férfi kikapja a forró tálat a sütőből, szétégetve a kezét, ami ugye az ő munkaeszköze, hiszen egy nagyon különleges és fontos műtétre készül másnap. A kaja szétfolyik a padlón, Ryle káromkodik, hogy szétsült a keze, és úgy ellöki Lilyt, hogy lefejeli a konyhapultot. És ez csak egy újabb csepp egy olyan pohárban, amiről Lily is tudja, hogy keserű méreggel van tele. A lány ezek után nyilván sokáig őrlődik, de addig-addig kérleli Rlye, amíg ad még egy esélyt, de kijelenti, hogy a következő hasonló ilyen esetnél elhagyja.
Ryle és Lily kapcsolatának bontakozása közben beleolvashatunk Lily múltjába is a naplói által. Hogy ne legyen egyszerű a helyzet, a lány Ellen Degeneres -nek műsorvezetőnek írt leveleket őrizget, amiket 15 évesen írt, amikor megismerkedett Atlassal. Az akkor 18 éves fiú a lány szüleivel szembelévő házban bújkál hajléktalanként. Lily segít a nincstelen fiúnak, és beleszeret. Sok időt töltenek együtt, Atlas Lilyék házában fürdik, Lily az édesapja ruháit adja a fiúnak, hogy legyen tiszta holmija, és csomagol neki kaját stb.stb.. Több hónapig barátkoznak, ám ahogy eljön a tél, a fűtetlen elhanyagolt lakásban élő fiú egyre nagyobb problémával néz szembe. Ha nem talál szállást, ideiglenes lakást, vagy hajléktalan szállót, akkor meg fog fagyni a hidegben. Lily természetesen befogadja őt a szobájába, mert szeretne segíteni, és egyébként is, ahogy egyre több időt tölt a fiúval szépen lassan beleszeretett. Atlas is odáig van Lilyért, ő a legkedvencebb ember az életében, és ezt el is mondja neki. A fiú talál egy távoli rokont Bostonban, ám nem felejti el a lányt. 16 éves korában visszatér Lilyhez, ám Lily lánykorának egyik legfontosabb estéje egyben a legszörnyűbb is lesz, mert rajtakaptják Atlassal. A fiút Lily apja nagyon megveri egy baseball ütővel, és Lily sosem látja többé.
Atlas karaktere egyébként a könyv egyik jó része. A fiú aki nem adta a fel az álmát, és kitört a szegénységből motiváló lehet sokak számára. Atlas tényleg őszintén szereti Lilyt, és mindent megtenne érte, de előbb az életét szeretné rendbe tenni.
Féltékenységből elkövetett erőszak
Természetesen Atlas jellemét ellensúlyozza az, hogy Lily visszafogadja Ryle-t és újra rendeződik a kapcsolatuk, ám minden olvasó sejti, hogy a tinikori szerelem vissza fog térni, és ez újabb bonyodalmakat sző. Lily és édesanyja egyik este vacsorázni mennek, Ryle is megjelenik, és Boston új éttermének séfje maga a fiú, Lily múltjából. Atlas hozza ki a desszerteket, Lily pedig szóhoz sem jut. A lányon ott vannak még az előző balhé nyomai, és Atlas rögtön levágja, hogy mi a szitu. Persze Lily tagadja, hogy baj lenne otthon, de régi fiúja sem hülye, és Ryle sem.
A doktorúr később gyankodva kegyetlen módon beleolvas Lily féltve őrizgetett naplóiba és összerakja, hogy Lily miért őrizgeti olyan szeretve azt a Boston hűtőmágnest a hűtőjén vagy éppen mit szimbolizál a tetoválása... Igen, Atlasra emlékezteti őt mindez. Ryle-t agyát elönti a szar, és jól megveri Lilyt... ismét. Fojtogatja, beleharap, erőszakoskodik vele az ágyban, és rengeteg szörnyűség. És ez nem az utolsó a sorban. Már nem tudom, hogy melyik verésnél, a lány nem ússza meg súlyos sérülések nélkül, így kórházban köt ki, ahol azt is megtudja, hogy terhes, de szerencsére a babának nem esett baja. A kórházból Atlast hívja (ő adja meg a mobilszámát Lilynek az éttermes látogatás után, mert sejti, hogy baj lesz még), így Lily összetörve, megalázva, és összezavarodva toppan be a fiú életébe.
Atlas egyébként teljesen normálisan és védelmezően viselkedik, ő látja józanul itt a dolgokat, és tudja, hogy Ryle nem fog megváltozni. A szíve mélyén Lily is tudja ezt, és amikor eldönti, hogy elhagyja a férfit, Ryle húga és annak férje is mellette áll. Tudják, hogy a doktorúrnak segítségére van szüksége, főleg ha részt akar venni a lánya életében. Nem lövöm le a poént, hogy Lily és Atlassal mi lesz a könyv végén, de a nagyon várt folytatás nem véletlen!
Értékelés: 5/1
Sajnos valahogy teljes egészében cringe volt számomra ez a regény. Egyszerűen nem értettem, hogy hogyan lehet egy görög istennek bemutatni egy bántalmazó faszt férfit, aki fantasztikus az ágyban, csodás orvos, humoros barát, segítő családtag, egyszerűen minden, de minden, de közben pedig olyan szörnyű dolgokat művel, amire főhősnőnk csak pislog kettőt, sír egy kicsit, aztán megbocsát. Értem, hogy a családi példát Lily hozza magával (édesanyja is ugyanilyen kapcsolatban élt), és tudom, hogy mennyire nehéz segítséget kérni, de annyira másként is meg lehetett volna jeleníteni ezt az egészet. Például azzal, hogy nem emeli romantikus magasságokba Ryle karakterét az írónő... Meg az egész mesébe illő szerelmüket. Hogy mennyire romantikus egy tetőn megismerkedni, rögtön majdnem szexelni, aztán randizni majd állandóan szexelni vadul, mint a gimisek, és fél év után összeházasodni (normális ez???? hagyjuk is!) Igenis Ryle egy patkány volt, amiket tett, a veszekedéseknél amiket Lily fejéhez vágott, mégis nagyjából 2 oldallal később lánykérést írt a történetbe CoHo és Lily élete szerelmének titulálja a férfit. Ez így nem normális. Egy kapcsolat nem ilyen.
Persze értem én, hogy egy bántalmazó kapcsolat sosem normális, de be lehetett volna mutatni úgy is, hogy több szó esik arról, hogy hogyan lehet segítséget kérni ilyen esetben, vagy éppen beszélni kellett volna bővebben Ryle traumájáról (meghalt a bátyja gyerekkorában és ezt nem sikerült feldolgoznia). De ezzel sem Lily, sem az írónő nem foglalkozott igazán. Lily nem küldte el Ryle-t terápiára, és nem kért segítségét. Egyszer sem éreztem úgy, hogy komolyan megfordul a lány fejében az, hogy otthagyja Ryle-t, mert hát EGY FÉLISTEN és barom jó vele a szex. Most komolyan? Ez a lényeg egy kapcsolatban? CoHo világában lehet...
Szóval igen, számomra teljesen elbagatelizálta CoHo a családon belüli erőszak témát Lily és Ryle karaktereivel, a könyv egyik megmentője tényleg Atlas, de ő kevesebb szerepet kapott. A múltbeli Ellennek írt levelek rosszul öregedtek, de legalább ezek tényleg Atlasról szólnak. A felnőttkori Atlas szimpatikus volt, és örültem, hogy támogatja Lilyt és semmi hátsó szándék nem volt benne, pedig teljesen lejött, hogy még mindig szereti a lányt, pont ugyanúgy, ahogy egykoron. Jah és ráadásul mit kapott a segítségért cserébe? Ápolgatja Lilyt testileg, lelkileg miután Ryle szétveri, a lány pedig úgy lép le Atlastól, hogy annyit sem mond, hogy fapapucs....Fúh, de haragudtam itt Lilyre (és ne jöjjön nekem senki azzal, hogy össze volt zavarodva, meg hasonlók). Normális emberi viselkedés, hogy ha segítenek a szarban, akkor legalább megköszönöd, főleg ha a srác bevallja, hogy még mindig érez irántad valamit.
Alyssa és milliárdos férje vicc kategória volt, de annyiban legalább a könyvhöz tettek, hogy támogatták Lilyt Ryle ellen, és segítettek neki, amikor világra jött Lily babája és nem hagyták magára, sokszor ott voltak, amikor Ryle láthatásra ment hozzájuk.
A legjobb az egészben az a cirka 4 oldalas CoHo utószó volt, amiben az írónő mesélt a családon belüli erőszakról, és arról, hogy édesanyja miket élt át. Őszintén átjöttek ezek a sorok, fontos üzenetet tartalmaztak minden nő számára. És kérdezem én: miért nem lehetett ilyen az egész könyv? Miért kellett egy romantikus maszlagba becsomagolni a szexi bántalmazó karaktert? Mert akkor nehezebb megnyerni a rajongókat és kevesebb könyvmoly szíve törik ketté, amikor kiderül Ryle-ról a könyv első harmada után, hogy egy pöcs? És miután kiderült, hogy bántalmazó akkor miért kellett azt sugallni, mintha a trauma, amit átélt semmissé teszi azt, hogy többször megverte Lilyt. (Hát nem értitek, hogy nehéz gyerekkora volt, azért veri a nőt akit szeret?)
Rengeteg féleképpen / másként is be lehetett volna mutatni a családon belüli erőszakot, erőt adni a hasonló helyzetben lévő nőknek, hogy merjenek lépni, segítséget nyújtani, lelkileg támogatni őket. Helyette kaptunk egy 2bites Lilyt, egy félisten erőszaktevőt és egészen bagatell történetet, amit rengeteg szexszel zsúfolták tele. Fülledt erotika aztán jó kis verés? Sima liba!
Ő itt Justin Baldoni, aki Ryle-t alakítja. Ízlések és pofonok, de nyilván a rajongók odáig voltak, hogy ő lett Blake partnere. |
Lehetett volna arra fókuszálni, hogy a legtöbb ilyen párkapcsolatból a nők azért nem lépnek ki, mert kurvára nincs védőháló mögöttük. Nincsenek támogató családi hátterük, nincsenek pénzügyi tartalékaik, nincsen hová menniük, olyan helyen élnek, ahonnan nincs kiút. Rengeteg nő él olyan körülmények között, hogy menedékházakba kell elmenekülniuk szinte egy szatyorral, kezükben a gyerekével / gyerekeikkel, mert nincs más lehetőségük. De néha lehetőség sincs. Mert a szociális hálózat túlterhelt, a védőnők, (gyerek)orvosok, rendőrök tehetetlenek addig, amíg igazából vér nem folyik. És néha akkorra már rég késő.
Magyarországon havonta 3 (!) nőt gyilkol meg a férje, élettársa, barátja, vagy alkalmi kapcsolata. Minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját. A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A nők átlag 35 verést szenvednek el mielőtt segítségért fordulnak, és akkor átlag 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak. De néha ezek a nők nem kapnak segítséget és megölik őket és/vagy a gyerekeiket.
Súlyos számok ezek, és nem hiszem, hogy CoHo szülőhazájában jobbak lennének a mutatók. Úgy gondolom, hogy érzékenyebben, okosabban, és hozzáértőbb segítséget kérve kellett volna ehhez a témához nyúlni és akkor több konklúzió is lehett volna a Velünk véget ért-nek annál, hogy hagyjuk el a bántalmazó párunkat.
Lily számomra nem volt egy erőt adó karakter, nem tűnt példaképnek. Bár nyilván a hibái miatt emberi volt, de az, hogy a regény azt sugallja, hogy egy bántalmazó férfi micsoda szexi férfiállat, az nem csúszott le a gyomromon.
Rengetegen imádják a könyvet, és bevallom engem is azért érdekelt, mert 2023 nyarán iszonyat hype-olták a Tiktokon. Újra a sikerlisták csúcsára ért a könyv a megfilmesítésnek hála, és megint ezrek nyomták, hogy #TeamRyle és #TeamAtlas, de itt a két fickó között nem kérdés, hogy kinek drukkoljunk. Egyáltalán nem szabadna megfordulni a nők fejében, hogy egy erőszakos bántalmazóba szerelmesek, neki drukkolnak és megsajnálják, mert hát szegénykémnek traumája volt. Megannyi ilyen videót láttam a Tiktokon, ahol lányok százai azt magyarázzák, hogy miért kell megbocsátani Ryle-nek.
Nem, nem kell megbocsátani, az erőszak nem bocsátható meg, nem nézhető el, nincs mentség rá. Attól, hogy egy nő rövid ruhában megy el egy buliba, nem indok arra, hogy megerőszakolják. Azért, mert Lily akármennyire is buta volt, és leállt veszekedni, vagy titkolózni Atlasról Ryle előtt, a verés nem járt ki neki, nem elnézhető. És rendesen felbaszott, hogy ez jött le ebből a könyvből. Hogy egy szexi pasinak nézzük el, hogy néha eljár a keze, de amúgy jó gyerek, meg minden.
Sajnos ilyen érzelmem voltak végig a könyv olvasás közben, így nem értékelhetem többre, vagy jobbra. A romantikus szál eleve elbaszott volt és csak Atlas karaktere miatt kapott egy kósza pontot a könyv, és a szerzői utószóért. Bocsánat, minden CoHo rajongótól, tudom, hogy sokan vagytok, eskü én is akartam szeretni ezt a könyvet, de nem tudtam úgy látni az értékeit, ahogy mások. Ettől függetlenül semmi gond, ha valakinek bejön ez a rajongás, mások vagyunk, más dolgokat szeretünk, de kérlek sose feledjétek el, hogy az erőszak nem normális dolog. Nincs rá mentség. És kérjetek segítséget, ha baj van.
NANE segélyvonal - Nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek
+36 80 505 101
U.I.1:A könyvből jövő hét szerdán mutatják be a filmet, amit én is megnézek, mert látnom kell, hogy a mozivásznon kijavították e a könyv hibáit. Hát drukkoljatok, hogy filmben jobb legyen, mint olvasva...
U.I.2: Ezt a bejegyzést több, mint egy éve kezdtem el írni, ennyi idő távlatából már nem emlékszem mindenre pontosan a könyvből, de a benyomásaim nem változtak CoHo-tól és az egészről.
Vedd meg most, ha úgy érzed!
Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!
2 komment
Jó hogy ilyen részletesen leírtad miről is szól ez a sztori, miért lehet problémás. Az utóbbi években divat is lett az ehhez hasonló 'romantikusok' írása (talán a Szürke...óta). Én eddig egy könyvet olvastam a szerzőtől (Veroty), de nem is vágyom többre - viszont így egy jó képet kaptam róla. Már csak amitt is mert a könyvtárban kiskamasz lánykák keresik....
ReplyDeleteHát igen, a kamaszok körében népszerű lett CoHo, bár nem tiltanám el tőlük, de azért egyáltalán ne ez legyen a mérce szerintem, mert nem mindegyik könyvének van jó üzenete. Kemény témákat dolgoznak fel a regényei, majd próbálkozni fogok mással is, de nem biztos, hogy tetszeni fog. A Verityről én is sok vegyes véleményt olvastam, de hát van aki imádja, és az It ends with us-t is.
Delete