Stacey Halls neve egyáltalán nem ismeretlen számomra, és nagyon örülök, hogy a 21. Század Kiadó kiemelten foglalkozik vele, mert az írónő mestere a női karakterek megalkotásának. A boszorkányokról szóló Familiárisok és a kicsit gótikus Mrs. England után most egy kicsit másabb helyszínt és más milyen nőket kapunk. Talán lassabb, és talán kevésbé izgalmas volt Az Uránia-ház, de rengeteg fontos kérdést feszegetett. 

A történet központjában a valóságban Charles Dickens által alapított London mellett található Uránia-ház áll, amit tényleg a híres regényíró alapított. A regény tehát megtörtént eseményekből is táplálkozik, hiszen Dickens otthona tényleg egy igazi menedék volt. Olyan nők kerültek ide, akik a börtönben a jó magaviseletük miatt hamarabb szabadulhatnak. Az Uránia-ház egy menedék volt számukra, ahol megtanulhatták a mindennapi élethez szükséges készségeket (cselédlány és házvezetőnői tudnivalók), (hit)oktatásban részesültek, majd "képzésük" után esélyük volt újrakezdeni az életüket távolt Londontól a világ másik végén pl: Ausztráliában. 

Dickens Angela Burdett-Coutts elképesztően gazdag londoni nő segítségével hozta létre az Uránia-házat (azt nem tudom, hogy ez mennyire hű történetelmileg, de utána kell még nézzek), ahová először egyesével kerülnek a lányok. Betekintést kaphatunk a börtönéletből is, ahol láthatjuk Annie-t és Josephine-t, akik a szabadulásuk előtt esélyt kapnak, hogy az Uránia-házba menjenek. Ezzel végül csak Josephine él, aki beköltözik Martha és a többi lány mellé. Martha érkezik elsőnek a házba, ahol Mrs. Holdsworth látja el a ház felügyeletét. Az egykor börtönben dolgozó nő tisztában van vele, hogy ezek a lányok milyen lelkiállapotban kerülnek ide, de az Uránia-ház nem börtön, bár vannak szabályai. A lányokat megismerve beleláthatunk, hogy mennyire nem egyszerű az élet az 1840-es évek Angliájában, ha valaki nőként boldogulni akar.

A legtöbb lány sorsa már önmagában is megérne egy-egy hosszabb történetet, és egy kicsit úgy éreztem, hogy néha jobban is megismertem volna őket, de mindenkiről nem tudtam meg mindent. Persze mindenkit nagyon sok lett volna bemutatni (néha túlzottan sok szereplő is van a történetben), de néha voltak kérdéseim, és kimondatlan dolgok is a regényben. 

Stacey Halls különböző karaktereket "költöztetett össze" az Uránia-házba, így az ott lévők mindennapjai egyáltalán nem voltak unalmasak. De a lányok élete egyáltalán nem volt egyszerű már eddig sem, így az új életvitelükhöz némelyikük nem tud alkalmazkodni olyan könnyen. Az Uránia-ház nem börtön, de vannak lányok, akik úgy érzik, hogy korlátozzák őket. Persze ezt sokan csak akkor látják be, amikor elszöknek, és újra abban az életben találják magukat, amiből a börtönbe vitték őket. A szabadság nem egyszerű fogalom, de a regényben szereplő nők mindegyikének van köze hozzá. 

Angela, a regény másik női szereplője a többi lánytól abban különbözik, hogy rengeteg pénze van, de az élete neki sem egyszerű. Az ő szabadságát egy zaklató korlátozza, aki éveken át üldözte és megkeserítette az életét. Angela a regény elején szembesül azzal, hogy zaklatóját Richard Dunn-t kiengedik a börtönből, így a nőnek újra át kell élnie a régi rettegést és attól fél, hogy újra korlátozzák a szabadságában.  

A regénynek van egy enyhe krimi szála, ami az Angelát zaklató Dunn-hoz kapcsolható, de olvasóként viszonylag gyorsan összerakhatóak a szálak, így katartikus meglepetést számomra nem okozott ez a vonal. Sokkal jobban szerettem az Uránia-házban élő lányok mindennapjairól szóló részeket. Martha, aki eltűnt kishúgát keresi, vagy éppen Josephine, aki megszökése után újra bűnös életet kezd élni. Angela, Martha, Josephine volt a történet három főszereplője, és hármójuk néha bonyolult, néha nagyon emberi kapcsolatai által London minden társadalmi osztályába beleleshetünk olvasóként. 

Nagyon tetszettek a korabeli London leírásai, de a legjobban talán az érdekelt, hogy hogyan dolgoznak a bordélyházakban, hiszen Josephine révén ebbe is beleláthatunk. Ez a munka minden nő számára a legkiszolgáltatottabb mind közül. Sajnos az 1800-as évek közepén nagyon sok nő kényszerült arra, hogy így tartsa fenn magát. Főleg a szegény lányok, akik vidékről jöttek fel, ismerős és segítség nélkül Londonba. Sajnos a legtöbbjük nem talált gyorsan munkát, és az éhség nagy úr.

A másik véglet a londoni arisztokrácia volt a történetben, amihez Angela által jutunk közelebb. A nő nagyszülei és szülei révén sokat örökölt, és bár Angie jótékonykodik a pénzével, de az Uránia-házban élő lányoktól ez az életmód nagyon távol áll.