Az első könyv, amit az írónőtől olvastam az a Könyvkötő volt, és teljesen elvarázsolt. Tele volt fantasztikus leírásokkal, és egy olyan erős szerelmi szállal, amit nehéz elfelejteni. Az Árulások kevésbé tetszett a sok zenei utalás miatt, de így egy nagyon különleges történetnek tartom azóta is. Nem volt kérdés hát, hogy elolvasom a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatában az írónő új regényét, ami ezúttal is különleges történetet ígért. A csendgyár fantasztikus fedő borítót kapott, de az alatta lévő kötet is gyönyörű és nagyon igényes. Imádom, hogy ennyire csodás regények érkeznek a kiadótól, igazi ajándék érzést keltette a könyv miközben forgattam, és akkor még a történetről nem is meséltem semmit sem. 

A csendgyár egy különleges világot mutat be, ahol olyan pókok élnek, amik hálójából selyem szőhető, ami mindent kizár a külvilágból. Sir Edward Ashmore-Percy családi örökségként kapja meg a pókokat, és a selyemgyártást, ami az 1800-as években az ipari forradalom utáni korban igencsak érdekes. A történet minden fejezete egy visszaemlékezéssel indul. Ebben a naplóban, amit  Sophia kezdett el írni 1820 után, (az évszámok hiányosak) egy különleges utazásról, ahová a nő férje indul. Kratosz szigetére azért utaznak, mert James olvasott valakiről, aki ott él és különleges pókokkal találkozott. James Ashmore-Percy és Sophia a szigeten töltött hónapok alatt megismerkedik a környéken élőkkel, és a nő összebarátkozik a helyi Hirával, aki javasasszony. Sophia barátságot köt Hirával, főleg mert James elhanyagolja a pókok utáni kutatásban. Végül Sophia talál egy pókot, és ezután nincs megállás. Családi tragédia, elhanyagoltság, frusztráció, veszekedések tarkítják az idilli szigeten töltött idejüket, de a pókok ott vannak és szövik a különleges hálójukat, amiben végtelen csend várja a betérőket. James Angliába viszi a pókselymet, és itt néhány évtizeddel később Sir Edward a család egyik próbálja továbbvinni a bizniszt. 

Henry Latimer nem túl boldog életébe egy esős napon toppan be Sir Edward, aki az Argyll és társa üzletet keresi fel, ahol Henry az apósával dolgozik. Sir Edward siket kislánya számára keres gyógymódot, megoldást, amiben Henry segít végül neki. Henry amúgy is nagyon elvágyik már a dermesztően hideg házból és üzletből, ahol csak a gyász kering. A férfi ugyanis feleségét és kislányát gyászolja, így örömmel igent mond Sir Edwardnak, hogy vele tart és megvizsgálja Sir Edward lányát, hátha vissza tudja adni neki a hallását. A hallást, ami a zúgó és zakatoló gépek és az egyre hangosabb világban sokak számára már inkább fájdalmas. Sir Edward gyára és a pókok által szőtt Telverton selyem azon megoldást nyújt a zajra is. Az sireinek (így hívják a pókok faját a görög szigetekről) által szőtt háló és az abból kötött selyem képes arra, hogy teljesen kizárja a külvilág által gerjesztett hangokat és egy olyan csendet teremtsen, ami nem is evilági. 

El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehetett az akkori korban élni, és milyen érzés lehetett, hogy a gépek és eszközök által gerjesztett zaj szintje ennyire gyorsan átvette az uralmat. Nekem fel sem tűnik, hogy megannyi szerkezet ad ki zajt a világban, amiben élek. Mindig szól a zene a számítógépemből, videókat hallgatok, értesítések csipognak a mobilomon, csörög a telefon, pittyeg a mikró, duruzsol a kávégép, pittyeg a főzőlap, csörög az óra, zúg a szagelszívó, visít egy sziréna, mentő / tűzoltó dudája hasítja ketté a csendet. És én még viszonylag "elzártan" élek vidéken, de itt is rengeteg hang zavarja a viszonylagos csendet. Mindig fűrészel valaki, megy a flex, az ágaprító, a motoros fűkasza vagy itt-ott a heggesztő gép stb..stb... Én szerintem nem is tudom, hogy milyen az igazi csend, mert még nem tapasztaltam meg. Henry Latimer is az igazi csendre vágyik, és amikor Sir Edward megmutatja neki a pókselyem egy aprócska részletét a férfit megbabonázza az anyag és annak hatásai. Nehéz leírni a csendet igazán, de Bridget Collinsnak mégis sikerül.

A csendgyárban a csend tényleg valami misztikus dolog, és úgy hiszem a mai világban a teljes csend elérése hasonló vágyálom lehet, mint eljutni a Holdra. A világ túl zajos lett, és nincs olyan hely, ahol ne neszezne valami állat, madár, rovar így a pókok és a selymük által kínált csend rendkívül vonzó. Én olvasás közben nagyon sokszor elgondolkoztam azon, hogy én is kipróbálnám, hogy milyen lehet az állapot, ami Henryt is annyira vonzotta a gyárhoz. 

Az írónő egyébként különleges módon fejezi ki Henry érzéseit, és ahogy egyre jobban megismerjük az általa tapasztalt vágyakozást a csend iránt, egyre jobban vágyunk mi is arra, hogy megismerjük a pókok és a csendgyár igazi titkát. Mert bizony ez a hely tele van ellentmondásos dolgokkal, amiket Henry is meglát, amikor odautazik. A férfi sok emberrel találkozik, köztük van Worsley a gyár egyik fő embere, Sir Edward lányának nevelőnője, de a gyár több munkásával is kapcsolatba kerül. Jónéhányan óvva intik Henryt, hogy meneküljön innen, de őt csalogatja a selyem, és azok a különleges suttogatások, amiket akkor hall, amikor a selyem közelébe kerül. Henryt vágyai hajtják, és az olvasó is tudja, hogy a csend mellett itt bizony egy vagy több olyan titok is lappang, ami fájdalmas és nagyon szomorú dolgokat rejt.