Bár számomra szinte ismeretlen az Alkusz sorozat, de tökéletes hívószó volt a boszorkányság és mágia Laura Thalassa új sorozatának induló kötetében. Idén még nem olvastam egyetlen egy boszorkányos könyvet sem, így tökéletes volt az ősz első olvasmányának a Bewitched - Megbabonázva, mert minden olyan dolgot tartalmazott, amit szeretek az ilyen jellegű történetekben. A könyv tele volt egy különleges új világ lényeivel, a boszorkányokon kívül jutott még szerep alakváltóknak, lamasszuknak (félig nő félig szobor vigyázó lények), tündéreknek, és más mítikus lényeknek. A regény tele volt különböző varázslatokkal, varázsigékkel. Példának okáért ott volt az a sok grimoár a Henbane kovenben, amiket más varázslókés boszorkányok írtak, és csodás gyűjteményként őrzi az iskola őket. Minden lapra jut egy-egy varázslat, ám a varázslat a női főszereplőnk számára nem éppen jelent jót. Selene ugyanis amikor varázsol, akkor elveszíti egy múltbeli emlékét. Az ő agya valahogy nem képes feldolgozni a varázslatot, így bár nagy vágya, hogy boszorkány legyen, tudja, hogy ez az ép elméljének a végét is jelenti majd egykoron, ha túlzásba viszi a mágiát. 

Selene célja a könyv elején még az, hogy bekerüljön a Henbane Kovenben, ez egy Roxfort szintű varázslóiskola, ahová két követelmény van, hogy bekerülj. Az egyik fontos, hogy kapcsolódj a familiárisodhoz (ez egy állat, akivel mágikus kapcsolatban vagy, a legtöbb boszorkánynak bagoly, varjú, béka, esetleg macska, egér / patkány szokott a familiárisa lenni) és részt venni egy mágikus küldetésen. Selene már másodszor felvételizik a Henbane Kovenbe, de nem győzi meg a vizsgáztatókat, mert nem vett részt mágikus küldetésen, és nem kapcsolódott egy állattal sem. És van még egy elég komoly bibi, ez pedig a varázslat miatti emlékvesztés. Selene rendületlen vágya, hogy a Henbane Koven tagja legyen, hiszen itt tanul Sybill is a legjobb barátnője, és szeretne ő is még többet tanulni, és még többet tudni a varázslásról, ha már képes rá, még akkor is, ha ez az ő esetében cseppet sem veszélytelen. 

Selene egy gyenge  és rendkívül ittas pillanatában Dél-Amerikába foglal egy repülőjegyet lenullázva a bankszámláját, ám az utazás nem úgy sül el, ahogy várná... Sőt! A repülőgép lezuhan, amivel utazik, bár az ő varázslata segítségével nem lesz ebből tragédia, de így is Peruban landol, ahol a dzsungelben megtalálja a familiárisát, aki egy hatalmas fekete párduc. (első hatalmas wtf pillanat a könyvben). Selene azt hiszi, hogy az utazása ezzel véget ér, ám új "háziállata" mellett egy ősi erő hívja magához a dzsungel sűrűjében. A hang azonban nem hagyja abba, azt mondogatja neki, hogy örül, hogy végre rátalált a királynőjére, császárnéjéra... Selene nem tud ellenállni a csábító hangnak, és egy régi kriptába érve felébreszti a kétezer éve eltemetett Memnont, a híres (és rendkívül jóképű) egykori harcost / mágust. 

A könyv első ötven oldalán járunk csak és annyi minden történt, hogy Selene maga sem tudja követni a dolgokat. Memnon egy igazi bosszantóan jóképű és idegesítő ember, főként azért, mert folyamatosan azt mondgatja neki, hogy Selene az ő "Királynője" "Császárnője" és hasonló nagyívű szavak. Selene alig várja, hogy elhúzzon a dzsungelből és visszatérjen az iskolába, ahová reménykedik, hogy végre felveszik. Nem nagy spoiler, de ez megtörténik, ám Memnon nem tűnik csak úgy el, ahogy azt Selene remélte. 

A férfi megjelenik a suliban is, és nem hagyja békén a lányt, aki bár irtózik tőle, mégis valami vonzót is lát benne. Képzelj el egy izomos, különleges tetoválásokkal díszített több ezer éves kigyúrt harcost, aki a modern világba toppanva mágiát használva fitogtatja az erejét és nagyon nyomul. Birtokolni akarja Selene-t, egyszer utálja, hiszen szerinte szerint ő Roxilana, aki egykoron a szerelme volt, és aki bezárta őt a kriptába. Bár a csávókám nagyon vonzó, és nagyon teper Selene után, aki elején még nagyon ellenáll, de később.... Hát később lesznek elég erős erotikus jelenetek, hiszen Memnon Selene agyába is belemászik, mert tényleg kivételes tehetsége van a mágiához, és az elbűvöléshez, szóval ez a könyv az ő privát kis harcuk is egyben. 

Bevallom nekem Memnon nem volt kifejezetten szimpatikus, mert túl erőszakosnak éreztem, és zaklatónak, de azért később javít ezen néhány tettével, de mégis nyomasztó volt olvasni a nyomulását, és mondatait. Amikor megjelenik valahol 23x elmondta, hogy a "kis boszorkánya" semmit sem tehet, mert ő megkapja magának. Bár Selene elég erősen ellenáll és harcol ellene, egy igazi alfa ellen nem sokat ér egy-két távoltartó bűbáj. 

Memnon iránti ellenérzéseim dacára azt nagyon szerettem, ahol Laura Thalassa a varázsvilágról ír, de sajnáltam, hogy kevés jutott ezekből a jelenetekből. Néhány tanórába kukkanthatunk csak be a Henbane Kovenben, és néhány tanárral ismerkedhetünk meg. Bár ugye ott van Selene memóriazavara, így a lány gondolatai sokszor töredezettek, hiszen használja az erejét, másnap pedig sok mindenre nem emlékszik, csak foszlányokra. Ezt kiküszöbölve nagyon sok jegyzetet készít, így próbálva megőrizi az emlékeit.

Volt egy-két nagyon izgalmas rész a könyvben, az egyik olyan, ahol Selene harcolni kényszerül, és amit a mágiájával leművel ott azt nagyon élvezetes volt olvasni. Selene egyébként bátor és jó ember, mindenkinek a segítségére siet, de túl sok körülötte a zavaró tényező. Az egyik ilyen, hogy ott van Memnon, aki üldözi a "szerelmével", a másik pedig, hogy valahogy Selene mindig belekeveredik azokba a helyzetekbe, amiknek köze van a Koven környékén szaladgáló gyilkoshoz és gyilkosságokhoz, ráadásul ugye ott vannak a memóriazavarok is.... Ráadásul ahogy halad a történet olvasóként próbálhatjuk kitalálni, hogy ki is a gyilkos, de egy ponton mindenki gyanússá. 

Ebben a történetben egyébként a boszorkányoknak és a mágikus világnak is van nyomozójuk és rendőrségük, egy ponton ők is bekapcsolódnak a történetbe, így van egy kis krimi szál is. Mondjuk talán ez elhanyagolható azokhoz a részekhez képest, amikben Memnon mocskos gondolatait olvashatjuk el, hogy mit tenne Selene-nel, amikor egyszer az igent mond neki 🙈