Nagyon megörültem, hogy a Maxim Kiadó folytatja tovább Brittainy Cherry történeteinek kiadását, ugyanis én jó pár éve ismerkedtem meg az írónővel és az összes magyarul megjelent könyvét elolvastam. (itt írtam a regényekről, több kedvencem is volt köztük!). Az Elements - Az vagy nekem sorozat 4 regénye is kellemes csalódás volt, így nem is volt kérdés, hogy az új regényfolyamának első részét elolvasom. 

Nekem egyébként az írónő regényei jelenik az érzelmes, fájdalmas érzésekkel teli romantikus, de mégis emberi történeteket. Minden könyvében van valami, amivel a főhős páros egy-egy tagja küzd, ez lehet egy régi trauma, gyász, családi tragédia stb.stb...  Az írónő történetei szereplők szerintem mindig emberiek, viszonylag átlagosak, de sok megpróbáltatás után boldogok lesznek egymással, hiszen hát ugye mi lenne a romantikus történt happy end nélkül? Ám addig el kell jutni, és ez néha nem mindig egyszerű. 

Így van ezzel Kennedy és Jax is, akik a Déli vihar főszereplői. Kennedy-nek fájdalmas vesztesége volt, gyászol, és hiába teltek el évek, de ő még mindig nem tudta ezt feldolgozni. A férje egy igazi pöcsfej, így Kennedy végül testvéréhez menekül, aki segít neki, hogy a lány egy kicsit pihenjen és új életet kezdjen egy kis városban, ahol természetesen egyből összeakad a város fekete bárányával. Ő Jax, aki senkivel sem jópofizik, hanem mindenkit elküld a melegebb éghajlatra, ha zavarja a köreit. És bizony Kennedy zavarja Jaxet, hiszen a férfi háza körüli mezőn sétálgat és ez bizony birtoksértés, és erre a férfi is felhívja a figyelmet, mikor először egymásba botlanak. 

Kennedy és Lost története mellett megismerhetjük a fiatal Napot és Holdat, akik levelezőtársak egy nyári táborban találoznak 11 évesen. Nap és Hold az első tábor után levelezni kezdenek, és leveleken keresztül barátkoznak, és természetesen mikor a következő évben találkoznak már inkább szerelmesek, mintsem barátok. Ám a gyerekkori barátság megszakad, és nem folytatódik, Nap és Hold élete egymás nélkül folyik tovább. 

A történetnek ez a része nagyon tetszett, hogy láthatjuk a leveleket, és azt, hogy mi érzett anno Jax és Kennedy, hiszen az nem nagy spoiler, hogy ők az egykori levelezőtársak, de ezt első találkozásukkor még ezt nem is sejtik, hiszen azóta eltelt 15+ év, és teljesen megváltoztak, így nem ismerik fel egymást. 

A fejezetekben váltva ismerjük meg Kennedyt, aki próbálja új beindítani az életét egyedül a kisvárosban, aztán megismerjük Jax-et is, aki "cégtársával" Conorral, a helyi menő 17 évessel próbálja a vízszerelő vállalkozását üzemeltetni. Jax a legtöbbször harapós, és sok kedve nincs jópofizni az emberekkel, akikhez kivonul szerelni, de Connor mindig kisegíti. Ám ahogy azt sejteni lehet Jax nem mindenkivel kibírhatatlan, a férfinak vannak barátai, többek között a Kennedy-vel szemben lakó nagyon idős Joy is. A nő nagyon vicces és kedves karakter, imádtam a beszólásait Jax-nak Kennedyről, és a lánynak is sokat segített, amikor pánikrohammal küzdött. Connor karaktere volt még nagyon szimpatikus, ő ugye Jax kollégája, a helyi menő vállalkozó, még ilyen fiatalon is. Connor elképesztően pörgött a bizniszben, és nagyon jól ellensúlyozta Jax negatív természetét.