Ez már a negyedik Lucy Strange könyv, amit olvasok, így bátran mondhatom, hogy az egyik kedvenc ifjúsági regény szerzőmmé avanzsálódott. A kastély szelleme, A világítótorony legendája és A nővérek átka után nem tudtam nemet mondani Az Alka-sziget rejtélye című új regényére sem, mert tudom, hogy Strange magabiztosan fogja hozni a misztikus, megható, fontos témákat. És igazam is lett, igazi komfort olvasmány volt a legújabb regénye, ami ezúttal egy különleges kislány különleges történetét meséli el. Faye Fitzgerald (tele van beszélő nevekkel a regény!) életét ott ismerhetjük meg, amikor nagynénje elküldi őt egy bentlakásos iskolába, mert Faye valami szörnyű dolgot tett. Egy viharos éjszakán valami rossz dolgot történt a lánnyal, de ő nem emlékszik rá, csak arra, hogy valaki sikított és az ő kezében fejsze volt. Faye az Alka-szigetre utazik egy kis hajóval, hogy itt "átneveljék", ám az iskola minden csak nem egy normális hely. Ráadásul nem Faye az egyetlen, akit ide hoznak, hogy a szigetet irányító Ligther házaspár nevelése alatt megtörjék őket. Faye több gyerekkel megismerkedik, az egykor szerzetesek által lakott szigeten, ahol zárkákban várják a diákok a Lighter házaspár nevelési "óráit". Cecil Lighter a Bibliából olvas fel nekik, Violetta Lighter ugráltatja őket, és munkára bírja a gyerekeket, akik 12-15 évesek és mindegyikük valami rosszat követett el, és akiket a családjuk száműzött az Alka-szigetre.

Faye azonban nem egy könnyen megtörhető gyerek, és rögtön az első napján találkozik Bouldiccával, aki szintén egy harcos típusú lány, így együtt próbálják kitalálni, hogy igazából mi is történik a szigeten. Faye közben próbál rájönni, hogy Christina néni miért száműzette erre a sötét és furcsa helyre, ahol éjszakánként valaki járja a kolostor folyosóit, és mintha valaki hívogatná a kislányt. Faye okos és talpraesett lány, ami nem is csoda, hiszen édesapja a természettudósra ütött, ám a férfi már nem tanít többé, és expedíciókat sem szervez, mert a lelkileg nincs jól. 1930 után járunk (általán Lucy Strange regényei hasonló korokban játszódnak), az első világháború szörnyűségét próbálja kiheverni a világ, többek között Faye édesapja is harcolt a fronton és a csatában majdnem oda is veszett. A férfi szerencsére hazaért, de már nem önmaga, így az egykori növény és faismerő professzor csak vegetál. Az erdei házukból beköltöznek a városba a férfi tesvérével Christinához, ő segít Faye-nek és apjának addig a bizonyos tragikus éjszakáig..... 

Szeretem Lucy Strange történeteiben, hogy mindig van benne egy jókora gótikus hangulat, ami ebben a történetben Faye-hez és a fákhoz is kapcsolódik meg a különleges szigethez, ami rengeteg felfedeznivalót rejt magában. És mivel Strange mindig bátor főhősnőket ír a regényeibe, így biztosak lehetünk benne, hogy Faye sem hagyja magát. A lány furfangos módszerekkel próbálja kideríteni, hogy mi az iskola célja az ide bebörtönzött beköltöztetett gyerekekkel, és hogyan lehet elmenekülni egyáltalán innen. Fitzgerald kisasszony hajthatatlan, de szerencsére segítője is akad, és rögtön több is :) 

Bőven jut elég kaland és izgalmas pillanat a regényben, mert az "iskola" tele van régi labirintusokkal, és bizony az iskolát vezető házaspár is rengeteg titkot rejteget minden gyerekkel kapcsolatban, így Faye nyomoz és közben barátokat szerez, és rájön arra is, hogy mi történt azon az éjszakán, ami után el kellett hagynia édesapját, és nagynénjét.

Tudom, hogy ha megható, misztikus és egyben kalandos történetet szeretnék olvasni, akkor Lucy Strange történeteihez nyúlok, mert mindig érdekes és titokzatos történeteket ír, amikben van sok tanulság, és sok izgulnivaló. Az Alka-sziget rejtélye már a címe miatt is nagyon vonzott, de egyáltalán nem csalódtam. Ismerkedjetek meg az írónővel (és a többi regényével is), mert szórakoztató néhány órát garantál mindegyik regénye. 

Az Alka-sziget tényleg rejteget titkokat, és Faye története egyáltalán nem szokványos, és én kifejezetten szerettem a karakterét, és gondolatait. Okos, és bátor lány volt, aki nem félt utánajárni a dolgoknak, miközben diplomatikusan és jól járt el a saját és a többi gyerek érdekében. Bouldicca személyében megkaptuk a történet nagyszájú csaját, és volt egy fiú karakter is, akin én elég sokat mosolyogtam, de nem írhatom le a nevét se, mert spoiler lenne :) 

Szép és egyben izgalmas történet ez a regény, amiben szó esik a család fontosságáról, a háború és a gyász feldolgozásáról, de a természet védelméről és erejéről is. Szerettem, és bátran ajánlom a tizenéves tiniktől elkezdve a felnőttekig, mert minden korosztálynak tartogat fontos mondanivalót.