A Jane és Edward című regényt bevallom nagyon szerettem, nagyon tetszett az átirat, Melodie Edwards okosan és szórakoztatóan nyúlt hozzá a klasszikus Bronte regényhez. Már írtam a könyvről, de arról nem nagyon, hogy kezdek rájönni, hogy a beosztott - főnök / kollégákból szerelmespárok trope igencsak kedvemre való. Ezt valahogy a Jane és Edward olvasás közben realizáltam, holott ez már a sokadik ilyen regény, amit olvastam. A Gyűlölök és szeretek és a Spanyol szerelmi átverés és A szerelem elmélete után teljesen jól el vagyok ezzel a romantikus kategóriával. 

3 napot áldoztam a drága időmből a Rule című könyvre (amit utólag egy kicsit bánok), amihez film is készült Tetovált srácok címmel. Az nlc-n Tócsa kollégám tök jó kritikát írt róla, és én is odatettem mellé a film és könyvek részt. 

A regény tele volt végtelenül toxikus emberekkel, a szerelmespár (Rule - a fiú és Shaw - a lány) is nagyon fura volt nekem. Végigszenvedték a regényt, és hiába volt benne a gyászfeldolgozás, az elvesztett ikertestvérét gyászóló egy éjszakás kalandokba keveredő faszi, a toxikus családi nyomások miatt túlteljesítő tökéletest hozni akaró csaj karakter ketten együtt nem működtek szerintem. A kémia ott volt köztük - nyilván a könyv javarésze arról szól, hogy hol és hogyan esnek egymásnak, de nekem a lelki dolgok nem jöttek át, és a váltott nézőpont sem hozott pluszt a történetbe. Kár érte, mert többet vártam, viszont a film minden képzeletemet felülmúlta cringe faktorban. Olyan szinkront kapott, hogy konkrétan visítva röhögtünk a barátnőmmel a moziban. 

A kedvenc jelenetemnél, amikor Rule és haverjai verekedésbe keverednek már nem is emlékszem miért elhangzott az 

mondat és hát jesszusom. Melyik huszonéves fiatal kiabálja ezt be csak így egy verekedés előtt, hogy megfélemlítse az ellenfelét? Jaj.... Kínos. 

Márciusban két Rebecca Yarros romantikus könyvet is elolvastam, amik kicsit csalódást keltettek. A Nagyszerű és becses dolgokról már írtam a blogon, a Wilderről pedig holnap kerül fel majd a recenzióm. Rebecca Yarros nagyon érti a romantikus könyvek műfaját, de nekem ezek a regények most nem adtak akkora pluszt, amit például az Utolsó levél, vagy az Abban az esetben. Kellemesen kikapcsoltak, és jó agyradír volt a húzós munkanapok után 2 különleges pár kapcsolatába "belelátni". 

A hónap utolsó esős napjain belekóstoltam K.A.Linde Mágia a Magyalkönyvtárban könyvébe, de még nagyon az elején tartok, majd áprilisban mesélek róla, de eddig nagyon bíztató. 

Kakukktojásként belekezdtem ma a vonaton a Terápia macskákkal könyvbe, mert nagyon megtetszett a borító és a téma, áprilisban mesélek erről is bővebben. 

Ebben a hónapban is eladtam egy csomó könyvet Vinteden, és a felhalmozódott pénzemet én is elköltöttem jó pár olvasmányra. Érkezett egy 18 könyves Gerald Durell pakkom, ami 15.000 ft-ért szereztem be, és csak 1-2 kötet van, amiből már birtoklok példányt, de más kiadásban. 

És hogy szintén maradjunk az állatos vonalnál, szerettem volna beszerezni a David Attenborough-ról szóló illusztrált gyerekkönyvet, Vinteden ez is fent volt viszonylag jó áron, úgyhogy már ez is a polcomon figyel. 

A helyi piacon két regényt turkáltam, komoly 300 forintért adták darabját. A Téli kertet már régóta nézegettem, Robert Merle pedig régi restanciám a holokauszttal kapcsolatok írások között

Nagyjából ennyi izgalom volt ebben a hónapban, ahogy elnézem a megkezdett olvasmányokat és a rám váró regényeket az április talán izgalmasabb lesz. Meglátjuk! 😉