Be kell vallanom nekem eléggé nagy elmaradásom, hogy nem olvastam még a Jane Eyre-t, így miután igent mondtam Melodie Edwards újragondolt Jane Eyre regényére, gondoltam, hogy elolvasom az eredeti forrást. Mert tudnom kellett, hogy milyen volt az eredeti Mr. Rochester, és Jane Eyre. 

Szerencsére a polcomon állt Charlotte Brontë klasszikusa, így még febuár első két hetében elolvastam az eredeti klasszikust, amivel viszonylag lassan haladtam. A leírások nagyon szépek voltak, hangulatos olvasmány volt és csodás volt benne az angol vidéki táj, de valljuk be nem egy vidám olvasmány a Jane Eyre. Azt végképp nem értettem, hogy miért tartják sokan álompárnak Jane Eyret és Edward Rochestert, mert én ezt nem láttam meg a regényben, de különleges ez a történet az biztos. Nem lesz a kedvencem, de úgy érzem, hogy ez az a regény, amit majd néha újraolvasva másképp fogok látni, ahogy telik az idő. 

Szerettem Jane Eyre karakterében hogy nem hagyja magát, hogy mindig talpra áll, állhatotos és kitartó, és nehéz körülménye között is egyenes, őszinte és intelligens maradt. Ez az eredeti történetben és szerencsére Melodie Edwards újra értelmezett regényében is így van. Nekem nagyon szimpatikus karakter lett Jane Eyre, így csak reméltem, hogy az újraértelmezett történetben kijavítják a történet (szerintem) hibáit: a könyv szomorú vége, és töménytelen mértékű szenvedés, amin Jane Eyre átmegy. 

Charlotte Brontë klasszikusa szerintem méltó átiratott kapott, olyan lezárással, ami sokkal kedvesebb, szerethetőbb, maibb és sokkal modernebb és nekem ez nagyon tetszett. Sőt! Mondhatom, hogy jobban tetszett az átirat, mint az eredeti. Sokkal humorosabb, romantikusabb és kevésbé szenvedős volt Jane és Edward története. 

Pedig az alapszituáció itt is hasonló, mint az eredetiben. Az árva Jane egy hamburgerezőben dolgozik évek óta, de már nagyon unja. Ahhoz, hogy kitörjön a ketchupös kötények közül elvégzi a jogi asszisztens képzést, ahol jól teljesít, így egykori tanára beajánlja egy jó ügyvédi irodába. Itt dolgozik cégvezetőként Edward, aki sorra fogyasztja el az asszisztenseket. A különc, rosszkedvű ügyvéd kikészíti az asszisztenseit, akik sorba adják egymás kezébe az iroda kilincsét. Van aki néhány óráig bírja, van aki egy napig, van aki néhány hétig. 

A férfi kész horror: állandóan kiabál, követel, kijavít, beszól, néha arrogáns, felfuvalkodott, kedvtelen, vagy éppen őrült módjára túlpörög. Nem egyszerű együtt dolgozni Edwarddal, ezt Jane sem sejti, amikor elkezdi az első munkanapját a jó nevű cégnél. Igaz néhány napig nem találkozik Edwarddal, ám utána összefutnak az elromlott kávégépnek köszönthetően, így vicces és kedves jelenettel indítják a közös munkát. Jane jól bírja a férfi ámokfutásait, sőt! Csendes és állhatatos, mert hajtja az, hogy elegendő pénzt szerezzen, hogy sose legyen anyagi gondja. Jane árva ugyanis, 13 éves korában meghalt a professzor apja, aki nem hagyott rá semmit, így állami árvaházba kerül, és egyedül kell megküzdeni az életben. Jane egyedül is állja a sarat, és miközben Edwardnak dolgozik a férfi egyre jobban megkedveli a lányt. Az egyre belsősegesebb kapcsolatukról érdekes volt olvasni, bár tudtam, hogy hová fognak kifutni a dolgok, mégis vártam a közös jeleneteiket. Voltak nagyon kedves és vicces szituációk, amik főleg Edward furaságáiból adódtak, kettőjük közötti kémia is jelen volt, de rengeteg humor is volt a kapcsolatukban. 

Bevallom én nagyon drukkoltam nekik és amikor a kapcsolatukban megtörténik a törés, akkor nekem is fájt a szívem, akárcsak Jane-nek. Szerencsére a történet pozitív lezárást kapott, és mérsékelt szenvedés után egymásra találtak a szerelmesek és szép lezárást kapott kettőjük törénéte, és ez én jobban szerettem az újragondolt verzióban, mint az erdetiben. 

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek