Szeretem Rebecca Yarros regényeit, mert mindig központi figyelmet kap a romantikán kívül a családi kapcsolatok is és emellett egy-egy olyan téma, ami fontos, hogy beszéljünk róla. Yarros főleg olyan történeteket ír, amikben nagy szerepet kap a katonai kiküldetés vagy katonai múlt (Abban esetben regénye vagy a The Last Letter), ami azzal jár, hogy van a regényben valaki, aki elveszített valakit a háború során. Nincs ez másként a Great ​and Precious Things – Nagyszerű és becses dolgok című regénynél sem, itt Camden hozza be a regénybe a gyászfeldolgozást, de rajta kívül sok mindenkit érint ez. 

Camden elveszítette Sullivant, a testvérét egy kiküldetésen, és a kis városban mindenki úgy tudja, hogy a fiúnak köze volt öccse halálához, hiszen ő küldte Sullivant a tálibok közé, akik szétlőtték. Camden amúgy is rosszfiú hírében áll Albában (ez a kis falu neve, ahol a történetünk játszódik), hiszen kamaszkorában nem tartozott a könnyen kezelhető emberek közé. A fiú tiniként verekedett, elkövetett egy gyújtogatást, kivágta a saját bátyját a benzinkút csukott ablakán, és több helyi sráccal összeverekedett. Szóval Camden zűrös, de most otthon van rá szükség, így amikor apja felhívja, hogy jöjjön haza és segítsen neki Camden leszerel és jön. Utoljára akkor járt otthon amikor öccsét temette el a temetőben, nem tervezte, hogy hazajön bármikor is, de a családot nem lehet semmissé tenni. 

Camden apja hiába 58 éves, előrehaladott Alzheimer-kórt állapítottak meg nála, az öreg nincs a helyzet magaslatán, és egy tiszta pillanatban felhívja fiát, hogy segítséget kérjen. A férfi ugyanis szeretné, ha a sorsa felett ő rendelkezne, azaz ha olyan helyzetbe kerül, hogy újraélesztésre lenne szüksége, akkor azt nem kéri. A DNR azaz Do Not Resuscitate azt jelenti, hogy "Ne élessz újra" és ezt kérik a betegek, hogy jelezzék az orvosoknak, hogy ne próbálkozzanak ilyennel, amikor súlyossá válik a helyzet. Camden bátyja Alexander képtelen elfogadni apja döntését, így Camdenre hárul, hogy végigvigye apja kérését, amivel a fiúnak szembe kell szállnia bátyjával és az egész városkával. 

És ez csak a történet egyik része, a másikban természetesen ott van a szerelem, és a lány, akit Camden próbál elfelejteni tizenéve. Ő Willow, aki Camden öccsével járt a fiú frontbeli halálig, ám azóta már eltelt 6 év. Willow meggyászolta Sullivent és szeretne új életet kezdeni végre. Nem szeretne ő lenni Alba városka gyászoló szomorú barátnője, ő csak szeretne újra élni, és hasznos tagja lenni a közösségnek. Albában ugyanis az élet zajlik, főleg a szezonban, amikor elönözlik a turisták a várost, hiszen a kis városka ebből él. Alba egy bányász város, így mindenki üzemeltet valami olyasmit, amiben számít a turisták pénzére. Willow tervezőként és grafikusként dolgozik otthon, így kamatoztathatja művészi tehetségét, de egyébként eléggé szüzies életet él. Ezt az állóvizet kavarja fel Camden, aki ahogy hazaérkezik az eltűnt beszámíthatatlan apját megy keresni az erdőbe. A fiú meg is találja az öreget, aki éppen Willowra szegezi a fegyverét, mert nem ismeri meg a lányt. Camden viszont jól kezeli a helyzetet, és megmenti a lányt, még úgy is, hogy ő húzza a rövidebbet. És ez csak a könyv első 5%-a volt, úgyhogy nagyon feszülten indult a történet, így kíváncsian vártam, hogy hová fog kifutni a sztori. 

Szeretem a kisvárosi történeteket, és Alba tipikus kisváros. Vannak pletykás emberek, a pletykák központja a barber shop, van Városvezetési tanács, a polgármester Camden tesója Alexander, van Hagyományőrző Fesztivál, és a város alapítójának családtagjai dönthetnek a város ügyeiről. Alexander dönt az apja helyett, hiszen ő kapta a gyámságot, ám Camdennek is vannak tervei, ha már itt ragadt a városban, hogy apjára vigyázzon. Ahhoz azonban, hogy Camden végigvigye a tervét, Willowra is szükség van, akinek apja a hely bírója, így nincs egyszerű helyzetben se a lány, se a fiú. 

Tényleg nagyon sok családi feszültség bontakozik ki a lapok között, így nem unatkoztam egy percre sem, de kicsit kiszámítható volt minden. A szereplők között szinte azonnal meg volt a kémia, de ez nem is volt furcsa, hiszen húsz éve ismerik egymást, így ezt el tudtam gyorsan fogadni. Szerettem Willow és Camden közeledését (újraismerkedését) egymáshoz, ám valahogy úgy éreztem, hogy túlzottan gyorsan találtak egymásra. Én simán elnyújtottam volna ezt, hiszen szeretem a slow burnt történeteket, nekem a családi kalamajkákból volt kicsit sok már a könyv végére. 

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek