Toffy úgy harangozta be a könyvet, hogy ha odáig voltam Barronsért (Moning Tündérkrónikák sorozatának főszereplője), akkor tetszeni fog K.A.Linde sorozatának első része. És bakker, én sem hittem el, de a kb a 20. oldalon be is ütött a dolog, és igen. Megjelent a férfi főszereplő, a titokzatos Graves és teljesen elkapott a lelkesedés. 

Moning Tündérkrónikák sorozatát nagyon szerettem anno, de sajnos a magyar kiadás nem folytatódott, és bár angolul megjelentek a további észek, de én nem folytattam. Azóta sajnos másik kiadó sem karolta fel Moning tündéres fantasy sorozatát, úgyhogy ez fájó pont az életemben. 

És miben is hasonlít a két könyv egymásra? Nagyon sok mindenben, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a fantasy (vagy romantasy) most nagyon nagyot megy a könyvpiacon, és én nagyon szeretek különleges képességű lényekkel és fantasztikus elemekkel telepakolt könyveket olvasni. A Mágia a Magyalkönyvtárban pedig tényleg egy jó fantasy, és a könyv magyar kiadása is fantasztikusan jól sikerült. 

K.A. Linde egy olyan világot teremtett ami a Szörnyegyezmény után játszódik. A szörnyek az egész világon egyszerre keltek "életre" és léptek be az emberi világba a sok rejtőzködés után. New Yorkban járunk egyébként, ahol él a főszereplőnk Kierse is, aki a huszas évei közepét tapossa. Kierse a háborús időszakban volt gyerek, és a szörnyekkel teli New Yorkban nehezen boldogult. Az árva lányra az utcán talált rá káoszban egy zsebtolvaj, aki látva a lány tehetségét, magához vette és Kierse itt töltötte a kamaszéveit. Szenvedés volt az élete, de megismerte a barátait (Ethant, és Gent) és biztonságos helyet és egy második családot talált bennük. 

A Szörnyegyezmény után a szörnyek (ide tartozik minden különleges lény, például trollok, vámpírok, boszorkányok, inkubuszok és szukkubuszok, alakváltó farkasok, druidák, sellők, lidércek, nimfák és mindenféle a mesékből ismert lény) ugyanúgy élnek tovább New Yorkban, csak megegyeztek abban az emberekkel, hogy nem ölik halomra egymást, hanem próbálnak normálisan együtt élni. Persze az élet sosem lehet már olyan, mint eddig. A metró bejáratokat trollok őrzik, akiknek fizetni kell, ha át akar haladni az ember, az egyszerű telefon kiváltság, ahogy a finom ételek is, és megszűntek az olyan mindennapi tevékenységek, mint a múzeumba járás, a mozizás, és az éttermezés. Kierse mondjuk nem vágyik ilyen dolgokra, őt leköti a munkája, ami abból áll, hogy megbízói számára lop el értékes tárgyakat, a lány ugyanis nagyon jó tolvaj. A könyv elején rögtön abba csöppenünk be, hogy a lány betör egy kúriába, ahonnan el kell lopnia a széfből egy tárgyat. Ez a lánynak szinte azonnal sikerül, ám mielőtt kijutna az épületből feltűnik a ház ura, Graves, aki nem engedi el a lányt olyan könnyen. 

A férfi nagyon titokzatos, árad belőle a bajlósság és a forróság, kezeit kesztyűbe rejti, és elképesztő ereje van. Kierse gyorsasága és trükkjei úgy tűnik semmit sem érnek a férfival szembe, aki bármennyire is fenyegető, mégis elképesztően helyes. Graves természtesen észreveszi a lányt, aki úgy jutott be a kúriájába, hogy semlegesítette a védelmi rendszereket. De hogyan csinálta? A férfi ugyanis nagyon profi, de most szembetalálkozott egy másik különleges emberrel, akinek minden titkát szeretné kideríteni. Graves megbízza a lányt, hogy dolgozzanak együtt, és ahhoz, hogy Kierse és barátai életét ne fenyegesse veszély a lány együtt működni kényszerül a férfival. És ez még csak a könyv első harminc oldala volt, ami utána következik az egy nagyon izgalmas és nagyon magával ragadó élmény volt. 

Bevallom nem igazán tudtam letenni, és nem is szerettem volna a könyvet. Csak sodortak az események magával. Kierse elvállalja a munkát Graves-nél, miközben próbálja kideríteni, hogy a férfi pontosan milyen szörny is, ha egyáltalán az. A férfi közben betanítja a feladatára, és közben próbálja felszínre hozni a lány képességeit. De ezek tényleg ott vannak benne, vagy csak képzeli Graves ezt? Ahogy Kierse és a férfi egyre közelebb kerül egymáshoz úgy lesz egyre sötétebb és sötétebb a történet, hiszen Kierse nem egyszer kerül bajba, mert a szörnyek világa egyáltalán nem mesés. 

New York szörnyekkel teli világa nagyon dark, és ez a része nagyon érdekes volt. Beleláthatunk a várost irányító vérfarkasok bandájába, de ott van Kierse barátnőjének Gennek az anyja, aki egy bordélyt irányít, amit a Rulettek bandája irányít. A város alatt a vámpírkirály Lajos uralkodik, de egyéb más szörnyek is felbukkannak a történetben, vannak köztük, akik támogatják Kiersét, mások az életére akarnak törni. Miközben a lány egyre jobban megismeri a mágikus világot, és Gravest úgy lesz egyre veszélyesebb az egész. És a munkáról még nem is beszéltem, amire a férfi akarja betanítani, mert annál veszélyesebb dolog nincs is a világon.

Nehéz spoilerek nélkül mesélni a könyvről, de aki szereti a dark / urban fantasyk világát, és tizenéve oda volt Moning regényeiért azoknak biztos, hogy tetszeni fog a Mágia a Magyalkönyvtárban, mert indító kötetnek nagyon érdekes volt. 

Engem egy kicsit emlékeztett a Tündérkrónikák mellett A medve és csalogány című könyvre is (csak az ott orosz folklór kapott helyett, itt pedig másabb jellegű dolgok), de ez egyáltalán nem zavart, mert így is izgalmas volt minden momentuma. Nem dolgozik új dolgokból az írónő, hiszen rengeteg disztópikus urban fantasy könyv van a piacon, sőt olyan is, ami Szépség és a Szörnyeteg retelling, vagy amiben szörnyek és mágikus lények tobzódnak, sőt az ellenségekből szerelmesek trope is jelen van a regényben, de mégis tök jó összehangban áll az egész. 

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek