Újra témázzunk - mi történt velem meg a bloggal 2022 óta
8:00:00 AM
Hello, Szia, Mizu? - dobta be Zenka a közös TZ csoportunkba, hogy meséljünk magunkról. Mert bizony régen havonta, két havonta jelentkeztünk egy-egy közös témás bejegyzéssel, aminek utolsó dátuma 2022-ben volt. Azóta meg eltelt egy csomó idő, és történt egysmás mindenkivel. Szóval lássuk, hogy én mivel töltöttem az elmúlt cirka 4 évet, és mizu van velem, meg a bloggal mik a terveim.
💪💪💪💪
Az elmúlt években a recencziós posztokon kívül alig szorítkoztam bármi megosztására a blogon, mert egyszerűen nem volt rá időm, amin igazából én magam sem csodálkozom, hiszen annyi mindent csinálok/csináltam. 2020 óta aktívan nyomom az edzést, heti 3x legalább lejárok a terembe, ha tehetem és emelgetem a súlyokat. Nagyon jó tesz mentálisan az edzés, és jó feszegetni a határaimat. Persze vannak időszakok, amikor kevésbé vagyok motivált, de ott vagyok és másfél órán át kedves emberekkel együtt szidjuk az edzőt nyomjuk a gyakorlatokat. Ez egy funkcionális terem, és progresszív edzéseken veszek részt, ami azt takarja hogy van egy gyakorlatsor a táblára írva, előtte bemelegítünk végignyomjuk a gyakorlatokat. Ebben mindig van egy fő gyakorlat, ebből heti 3 edzésre jut a fekvenyomás, a felhúzás és a súllyal háton guggolás. Nekem a kedvencem a fekvenyomás, 40 kilóval is megy már néhány nyomás, a felhúzás (DL) pedig a saját súlyomnál többel is sikerült már :)
A többi gyakorlat mindig az edző válogatja össze, sokszor van húzódkodás, evezés, trx-es gyakorlatok és sok-sok kettlebelles / girjás gyakorlat. A kézisúlyzókból már egyre nagyobbakat veszek a kezembe, és bár a bikini bodytól messze vagyok, nem is azért járok. Inkább csak azért, hogy formában maradjak és ne okozzon gondot 60 kilót feltalicskázni a hegyre. Ez most jól is jön, mert időközben vidéken élek már.
Üdv a vidéki könyvtárszobámból
2024-ben nagyjából egy éve költöztünk le anyukámék mellé, az az ő ház szomszédságukba. Ez egy hatalmas kerttel rendelkező ház, amiben végre elférünk. Előtte 5 évig a 11. kerületben laktunk a kertvárosi részen anyósomékkal, de ők is költözni szerettek volna, és mi is mentünk volna. Én régen 25 évig itt éltem anyuval és férjével, és bár nagyon szerettem Pesten lakni, főleg a 11-ben, de kellett a váltás is. Így lett egy saját ingatlunk, amit csinosítunk és folyamatosan újítgatunk. Tavaly megcsináltattuk a kaput, és a kerítést, berendeztük és belaktuk. Vettünk rengeteg bútort, és néhány házatartási gépet. Én mondom néktek egy világmegváltás a szárítógép! Végre nincsen szobákat elfoglaló teregető állomások, és dohos nedves ruha szag. Mivel a lakás 4 helyiségből áll, végre van külön dolgozószobánk a férjemmel, és végre lehet úgy meetingelni, hogy nem kell a másikat túlüvölteni. Végre van egy külön hálószobánk, ahová el tudok vonulni, ha ő játszik a haverjaival, vagy éppen meetingel, de én már olvasnék, vagy pihennék. Teljesen más 90 négyzetméteren élni, mint a hálószoba-nappali egy légterű lakásba pici konyhával és fürdővel.
Amúgy nemrég megérkezett egy kis konténerház, ami elnyeli majd Ákos dolgait, amik most még a konyhában foglalják a helyet. Végre lesz külön szerszámos helye. Hamarosan elkezdjük feltölteni a magaságyásokat, ez az ő projektje, ő nevelgeti őket. Én majd virágokat szeretnék még ültetni, és gondozni a kertet.
A blogra is jut így téma, de néha az nlc-re is megírom a gondolataimat, ha éppen van időm. Igen, még mindig ott nyomom a social médiát, ez az elmúlt 10 évben sem változott, és az sem hogy a blogra is írok néha, és az instán is készítek főleg sztoriban pár képet az aktuális olvasmányomról. A tiktok oldalamrais teszek tartalmat néha, de ott valahogy csak azok a videóim mennek, amikben a macska van :) Aki igazából nem is a mi macskánk, hanem a szomszédé, de hozzánk is előszeretettel átjár, és mi is élvezzük a dorombolását, a játékosságát és a kedvességét.
Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!
Jó vidéken lakni, és jó csinosítgatni a házat és a kertet, de bevallom azért sok időt is felemészt. És hát igen, a bejárás a Szolnok-Keleti vonalon nem éppen zökkenőmentes, de amikor esetleg van pesti programom, akkor megoldom a dolgokat. Nyáron sokáig járnak a vonatok, és még sosem volt gond hazafelé késő éjjel sem. És ami még jó abban, hogy heti 3x vonatozom (+BKV) az az, hogy egy héten egy könyvet nagyjából ki tudok olvasni. Mindig nálam van a Kindle, és egy könyv, úgyhogy ha késne a vonat, akkor sincs gond, mert van mit olvassak :)
A blogra is jut így téma, de néha az nlc-re is megírom a gondolataimat, ha éppen van időm. Igen, még mindig ott nyomom a social médiát, ez az elmúlt 10 évben sem változott, és az sem hogy a blogra is írok néha, és az instán is készítek főleg sztoriban pár képet az aktuális olvasmányomról. A tiktok oldalamrais teszek tartalmat néha, de ott valahogy csak azok a videóim mennek, amikben a macska van :) Aki igazából nem is a mi macskánk, hanem a szomszédé, de hozzánk is előszeretettel átjár, és mi is élvezzük a dorombolását, a játékosságát és a kedvességét.
@zakkantanett mindennapjaink 😅🙈🐱#cat #cats #cattok #cica #macska #soseakarhazamenni #nemmegyekhaza ♬ eredeti hang - 🤍𝓖𝔂𝓸̈𝓷𝓰𝔂𝓲🤍
Csatolok a macskáról képeket is, mert nagyon sokat fotózom :)
 |
| Itt a legkisebb, ekkora láttuk meg őt a saját udvarunkban, majd derítettük, hogy a szomszédé :) |
A macskás videókon kívül múgy a Tiktokot, mint felületet nagyon szeretem, és készítettem már könyves videót is, de úgy láttam (és ilyen embereket követek) azok mennek jól, amikben beszélnek. Ehhez én még nyuszi vagyok, de hangtechnikám van már hozzá, és csak bele kéne vágni.
Egyébként irigylem a könyves tartalomgyártókat, mind instán mind a tiktokon, tök sok profi magyart követek, nagyon szuper könyveket olvasnak, és szuper eseményekre járnak. A közösség, és a többi bloggerrel való nyomulás egy kicsit hiányzik a mindennapjaimból. Sok hagyományos bloggert követek még mindig, de kevesebb az IRL tali, hiszen mindenki máshol éli az életét, és kevés ideje van a családja, a munkája, vagy a többi teendője miatt, és annyira esemény sincs már, mint régebben.
Hagyományos könyves bloggernek lenni a manapság
Meg azt vettem észre, hogy a kiadók mostanság főleg a tiktokkereket és a bookstagrammereket támogatják, és nekik küldenek recenziót egy-egy posztért vagy videóért cserébe. És ez nem irigység a részemről, mert látom én is ezeknek a videóknak az elérést, és mivel elég sok influenszert követek így ismerem az erejüket, és az elérésüket. Tudom, hogy sok munka van ezekben a tartalmakban, de még mindig hiszek az írott szó erejében is. Fontos, hogy a könyvekre lehessen hivatkozni egy hírlevélben, vagy egy könyvborítón, és nem mindenki használ TikTokot vagy követi a kiadókat instán, így kell lennie egy-egy hivatkozásnak is a különböző blogokon.
Persze értem, hogy abból a könyvből adnak el sokat, ami hype lesz a Tiktokon, de mindig csak ezt kell nézni? Értem, hogy minden kiadó küzködik, hiszen drágák a könyvek, nehéz kigazdálkodni 6-8 ezer forintos könyvek árából még a reklámot és a marketinget, ráadásul itt van az árkötöttségi törvény, szóval nem tudják szétosztani az ingyen könyveket. Mondhatnánk úgy, hogy véget ért a jó világ és ahhoz, hogy recenziós példányhoz jusson manapság egy blogger elég erősnek kell lennie a közösségi médiában is.
Pont a minap láttam egyébként egy Pioner Book-os videót, ahol Lucy Score új könyvéhez kerestek recenzióra bloggereket. A feltételek ezek voltak: meg kell mutatni kreatívan a kiadónak, hogy miért én vagyok a legjobb választás erre, be kell mutatkozni, és röviden elmondani, hogy miért válasszanak engem és meg kell írni, hogy én hogyan népszerűsíteném a sorozatot. Fontos kitétel volt még hogy tagja legyek az Alexandra könyvvásárok oldalaknak, kövessem az összes Alexandrás insta oldalt (van vagy 7 különböző). Ha természetesen, ha megkapom a kegyes lehetőséget, hogy recizhessek a könyvről, akkor el kell készítenem 2 TikTok videót, 2 insta posztot, 5 instagram sztorit, 2 ajánlót megosztani a Facebook-csoportokban, és írnom kell róla ajánlót a Moobius oldalra. Fúh, ennyi minden egy reciért? Egyszerűen akkor megvásárolom a könyvet, és nem írok róla, vagy tényleg csak úgy és akkor, amikor szeretnék, és ott ahol én szeretnék.
Reci vagy nem reci?
Egy kicsit amúgy néha úgy érzem, hogy belefáradtam a recenziókba, de elengedni sem tudom (és így legalább van is tartalom a blogon). Havonta 1-2 így is befigyel, mert mindig vannak olyan megjelenések és kiadók, akikkel még kapcsolatban állok (főleg a Blogturné Klub révén), és nem tudok nemet mondani egy-két megjelenésre.... De egyébként néha úgy érzem, hogy csak szüneteltetném magam, hogy ne legyenek elvárások, határidők és csak azt olvasnék, amit akarok. Lassan ugyanis olyan hosszú a várólistám, hogy nincs hely a Kindle-n, és a polcokat is fullra raktam már a lakásban, pedig most nem apróztuk el őket hiszen van is hely rá 😅
Szóval nem is tudom, hogy a fenti mondatok érthetőek voltak-e, mert tökre kettősség dúl bennem. Egyik énem nyomná a tartalomkészítést a Tiktokon, instán, FB-on, Bluesky-on bárhol ahol jelen vagyok, vállalna sok-sok recit, gyorsan elolvasná őket, közben venné fel a videókat, a másik énem meg telibeszarná a közösségi médiát, és csak azt és olyan tempóban azt olvasná, amit akar, és ahogy jól esik, és azt sem bánná, ha nem készülne az élményből blogposzt, max megosztana egy insta sztorit, vagy a havi zárásban megemlítené a könyvet.
Egyébként legtöbbször az utóbbi énem diadalmaskodik, mondván kiöregedtem már ebből, és egyébként is mikor olvasnék el heti 3-4 új megjelenést? De néha azért érdekes lenne belekóstolni a népszerűségbe is, könyves influenszer eseményekre járni, könyvbemutatókra, és kiadói újdonságokat bemutató eseményekre. Nem mondom, hogy néha nem jutok el egy-egy premier előtti mozis/könyves vetítésre, vagy éppen ilyen kiadói eseményre, de azért látom, hogy csomó van még ahová meg se hívnak mondván a hagyományos könyvesblogokat már senki sem olvassa.
De egyébként ez nincs így, mert én is több ezer emberhez elérek, és sokszor kapom meg a közösségi oldalakon, hogy meginfluenszálok (jesszusom, még mindig hányok ettől a szótól) valakit, aki miattam olvasott el egy-egy könyvet. Szóval igenis van ereje még a bloggereknek, de kell, hogy legyen másik lábuk is, például egy podcast, egy tiktok csatorna, vagy insta oldal, esetleg Youtube csatorna. Nem mondom, hogy én bármelyiket (vagy mindegyiket) beizzítom a jövőben, de igyekezni fogok jelen lenni, mert van mondanivalóm, csak az időm kevés rá. Egy posztot megírni legalább 3-4 óra, napi 1-2 órám van erre, szóval így rögtön 2 nap egy poszt megírása, elolvasni egy könyvet is napok, ha valakinek nincs végtelen ideje (nos nekem nincs) erre. Szóval a könyvesbloggerkedés időigényes dolog, de 2010 óta csinálom, és nem untam már rá, nem érzem úgy, hogy le kéne húzni a rolót. Én addig fogok írni, amíg lesz néhány ember, aki kattint és aki elolvassa, amit írok.
És akik velem témáztak még:
Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen!
4 komment
vidéken lakni remek.:) és nagyon szép a cica, nekem is pont ilyen van.
ReplyDeletejól bírod ezt a blogolást, kitartást meg több időt hozzá. meg sok olvasót.:)
Annyira jó volt látni a vidéki életetek részleteit - és az utazásnak is megtaláltad a jó oldalát (olvasás :D).
ReplyDeleteA recenziós tendenciákat is szépen összefoglaltad, annak örülök, hogy vannak még kiadók (akikkel én is dolgozom), akiknek fontos az írott szó :)
Igen, tök jó volt látni a vidéki életedről a képeket. Már látlak is influencerként, ahogy a vidéki életet is bemutatod :D Én az elmúlt időszakban nagyon gyakran utaztam fel Pestre, és imádtam vonaton utazni. Pont ahogy te mondod, abszolút nem zavart, ha késett a vonat. Vagy olvastam, vagy hangos könyvet hallgattam, vagy gondolatban én is írtam. Szerintem addig írj, vagy inkább azt mondom, addig írjunk, amíg van mondanivalónk. Le merem fogadni, hogy tik-tokkerként hamarabb kiégnénk, mint így. Ja és éljenek a vörös cicák, nekem is olyan van. :). Meg is alapíthatnánk a vörös macskás nők könyvklubját :D.
ReplyDeleteNagyon szép a házikótok! :) És igen, megvannak az előnyei, meg a hátrányai is a vidéki életnek, de az ingázásban való olvasás egy nagyon szuper dolog. Amíg kijártam Piliscsabára, a napi három órámba simán belefért egy rövidebb könyv, de a hosszabbakkal is hamar végeztem. Időm volt rá bőven. :D
ReplyDeleteÉn amúgy a TikToktól, bevallom, egy picit megcsömörlöttem. Nekem túl sok az inger, az effektek, a vágások. Én ehhez túl boomer vagyok, lehet, de inkább olvasok el egy részletes és igényes kritikát, mintsem hogy megnézzek egy 2-3 perces agyonvágott videót.